1És hozzágyűltek a farizeusok és néhány Jeruzsálemből jött írástudó.
2Ezek látták, hogy tanítványai közül némelyek tisztátalan vagyis mosdatlan kézzel esznek kenyeret. —
3Mert a farizeusok és általában a zsidók addig nem esznek, míg kezüket egy maroknyi vízzel meg nem mossák; így tartják meg a vének hagyományát.
4És mikor a piacról hazamennek, mosakodás nélkül nem esznek; és sok egyéb dolog is van, aminek megtartását átvették, poharak, korsók, rézedények — és ágyak — megmosását. — (A 4. versben gondolatjel közé tett szavak a legrégibb kéziratokban nincsenek meg.)
5Ekkor megkérdezték őt a farizeusok és az írástudók: Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyománya szerint, hanem tiszta talán kézzel esznek kenyeret?
6Ő pedig azt mondta nekik: Helyesen prófétált felőletek, képmutatók felől, Ésaiás, amint meg van írva: Ez a nép szájával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.
7Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi parancsolatokat tanítanak isteni tanítás gyanánt.
8Az Isten parancsolatát elhagyjátok, de az emberek hagyományát megtartjátok. (A 8. vers végén egyes kéziratokban még ez olvasható: korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb effélét is cselekesztek.)
9Majd így szólt nekik: Ti szépen félreteszitek az Isten parancsolatát azért, hogy a magatok hagyományát tartsátok meg.
10Mert Mózes azt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat: És: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.
11Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: áldozati ajándék) az, amivel segíthetnélek,
12akkor már nem engeditek, hogy atyjával vagy anyjával valami jót tegyen.
13így teszitek érvénytelenné az Isten beszédét a ti hagyományotokkal, amelyet tanítotok. És sok effélét is cselekesztek.
14És magához hívta ismét a sokaságot és így szólt nekik: Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg:
15Nincsen semmi az emberen kívül, ami beléje jutva, tisztátalanná tenné őt, hanem ami az emberből kijön, az teszi tisztátalanná az embert.
16Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!
17És mikor a sokaságot elhagyta és bement egy házba, megkérdezték őt a tanítványai a példázat felől.
18És válaszolt nekik: Ti is ennyire értelmetlenek vagytok? Nem értitek, hogy semmi sem teheti tisztátalanná az embert, ami kívülről jut bele?
19Mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, ahonnét természetes úton távozik. Így nyilvánított ő tisztának minden eledelt.
20Azt mondta továbbá: Ami az emberből kijön, az teszi tisztátalanná az embert.
21Mert belülről, az ember szívéből származnak a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok,
22házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok, álnokság, bujaság, irigység, káromlás, gőg, oktalanság:
23mindezek a gonoszságok belülről erednek és tisztátalanná teszik az embert.
24És felkelt és elment onnan Tírus és Szidon határába. És amikor bement egy házba, azt akarta, hogy senki se tudja meg, de nem maradhatott titokban.
25Mert hamarosan hallott felőle egy asszony, akinek leányában tisztátalan lélek volt, és odament és lábához borult.
26Ez az asszony pedig pogány volt, szír-feníciai származású. És kérte őt, hogy űzze ki leányából az ördögöt.
27Jézus azonban azt mondta neki: Hadd lakjanak jól először a fiak, mert nem helyes a fiak kenyerét elvenni és az ebeknek vetni.
28Ám az így felelt neki: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a fiak morzsáiból.
29És azt mondta neki: E beszédért menj el; az ördög kiment a te leányodból.
30És mikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta és az ördög kiment belőle.
31Azután ismét eltávozott Tírus határából, és elment Szidonon át, a galileai tengerhez a Tíz város vidékén keresztül.
32És odavittek hozzá egy nehéz beszédű süketet és kérték, hogy tegye rá a kezét.
33Mikor pedig félrevonta őt a sokaságból, ujját a fülébe dugta és nyálával illette annak a nyelvét.
34Majd feltekintett az égre, fohászkodott és ezt mondta neki: Effata, azaz: Nyílj meg!
35És megnyílt a füle és nyelve köteléke nyomban megoldódott, úgyhogy értelmesen beszélt.
36És megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el; de mennél jobban tiltotta, annál inkább híresztelték.
37És szerfelett elcsodálkoztak, és ezt mondták: Mindent jól cselekedett; a süketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké.