Mark 6
1 Mikor onnan eltávozott, hazájába ment és követték tanítványai.
2 És a legközelebbi szombaton tanítani kezdett a zsinagógában. És sokan, akik hallották Őt, megdöbbentek és ezt mondták: Hol tanulta ezeket és milyen bölcsesség az, ami neki adatott? És ilyen csodadolgok történnek általa?
3 vajjon nem ez-é az ácsmester, a Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? És nem itt élnek-e közöttünk a nőtestvérei? És megbotránkoztak benne.
4 Jézus pedig azt mondta nekik: A prófétát sehol sem becsülik olyan kevésre, mint a maga hazájában, az ő rokonai között és a maga házában.
5 Nem is tehetett ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyított meg úgy, hogy rájuk tette a kezét.
6 És csodálkozott az ő hitetlenségükön. Azután sorra járta a falvakat és tanított
7 Majd magához szólította a tizenkettőt és kezdte őket kiküldeni kettőnként és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkeken.
8 És megparancsolta nekik, hogy az útra semmit se vigyenek, csak egy botot; se kenyeret, se táskát, se pénzt az erszényükben,
9 hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.
10 És ezt mondta nekik: Ahol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, amíg tovább mentek onnan.
11 Ahol azonban nem fogadnak be titeket és nem hallgatnak rátok, verjétek le a port lábatokról, mikor onnan távoztok, bizonyságul ellenük. (A 11. vers végén egyes kéziratokban még ez olvasható: Bizony mondom nektek: az ítélet napján könnyebb lesz a sodomaiaknak és gomoraiaknak, mint annak a városnak (Mt 10:15).)
12 És ők elmenve, hirdették, hogy térjenek meg.
13 És sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és gyógyítottak.
14 Hallott ezekről Heródes király, mert ismertté vált a Jézus neve. És azt beszélték: Keresztelő János támadt fel a halálból és azért működnek benne a csodatevő erők.
15 Mások pedig azt mondták, hogy Illés ő, ismét mások azt állították, hogy próféta, olyan, mint valamelyik régi próféta.
16 Mikor Heródes ezeket hallotta, így szólt: Az a János, akit én lefejeztettem, az támadt fel a halálból.
17 Mert maga Heródes fogatta el és a tömlöcben bilincsbe verette Jánost Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivel azt vette feleségül.
18 Mert János megmondta Heródesnek: Nem szabad neked a testvéred feleségével élned.
19 Heródiás ezért haragudott rá és meg akarta ölni, de nem tehette.
20 Mert Heródes félt Jánostól, mivel igaz és szent embernek ismerte és védelmezte. Mikor hallgatta, sokszor zavarban volt, de azért örömmel hallgatta,
21 Egy alkalmas nap jöttével azonban, mikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőségeinek,
22 és ennek a Heródiásnak leánya bement és táncolt, megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király pedig azt mondta a leánynak: Kérj, amit akarsz és meg adom neked.
23 Meg is esküdött neki: Bármit kérsz, megadom neked, még ha az országom felét kéred is
24 Az pedig kiment és így szólt az ő anyjának: Mit kérjek? Ő így felelt: Keresztelő János fejét.
25 Ekkor nagysietve bement a királyhoz és kérte őt: Akarom, hogy azonnal add ide nekem Keresztelő János fejét egy tálon.
26 A király pedig noha igen elszomorodott, de esküjéért és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani,
27 azonnal elküldte a hóhért és megparancsolta, hogy hozza el annak a fejét.
28 Az pedig elment, lefejezte őt a börtönben és elhozta a fejét egy tálon és odaadta a leánynak, a leány pedig anyjának adta.
29 Mikor ezt meghallották János tanítványai, odamentek, elvitték a testét és sírba helyezték
30 Azután az apostolok összegyűltek Jézushoz és elbeszélték neki mindazt, amit cselekedtek és amit tanítottak.
31 Ő pedig így szólt nekik: Jertek velem csak ti magatok, valami puszta helyre és pihenjetek egy kissé. Mert sokan jöttek, mentek, úgyhogy még evésre sem volt alkalmas idejük.
32 És elhajóztak egy puszta helyre, csupán ők maguk.
33 Mikor azonban a sokaság meglátta őket, amint mentek és sokan megismerték őket, minden városból összefutottak oda gyalog és megelőzték őket.
34 És amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdte őket sok dologra tanítani.
35 Majd mikor az idő már nagyon későre járt, odamentek hozzá tanítványai és ezt mondták neki: Puszta ez a hely és az idő már későre jár.
36 Engedd el őket, hadd menjenek el a körüllevő tanyákra és falvakba, és vegyenek maguknak ennivalót.
37 Jézus pedig ezt mondta nekik: Adjatok nekik ti enni. És válaszoltak neki: Menjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?
38 Ő pedig azt mondta nekik: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg. És amikor megtudták, így szóllak: öt, és két halunk.
39 Akkor megparancsolta nekik, hogy üljenek le mind csoportonként a zöld pázsitra.
40 Letelepedtek azért csoportonként százával és ötvenével.
41 Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, és feltekintett az égre, hálát adott és megtörte a kenyereket és odaadta tanítványainak, hogy tegyék eléjük és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.
42 Ettek azért mindnyájan és jóllaktak,
43 és felszedték a maradékot, tizenkét tele kosárral és a halakból is.
44 Akik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren voltak férfiak.
45 És mindjárt meghagyta tanítványainak, hogy szálljanak hajóba és menjenek át előtte a túlsó partra Betsaida felé, míg elbocsátja a sokaságot.
46 Miután pedig elbúcsúzott tőlük felment a hegyre, hogy imádkozzék.
47 És amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig egymaga a szárazon.
48 És amint látta, hogy vesződnek az evezéssel, — mert a szél szembe fújt, — az éjtszaka negyedik őrváltása idején odament hozzájuk, a tengeren járva. És el akart haladni mellettük.
49 Mikor pedig azok látták, hogy a tengeren jár, kísértetnek vélték és felkiáltottak,
50 mert mindnyájan látták őt és megrémültek. De Ő azonnal megszólította őket és mondta nekik: Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!
51 Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba és elállt a szél. Ők pedig szerfelett csodálkoztak magukban.
52 Mert nem okultak a kenyerek megsokasításán, mivel a szívük megkeményedett.
53 És átkelve a szárazföldre, eljutottak Genezáretbe és kikötöttek.
54 De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerték őt,
55 és azt az egész környéket befutották, kezdték a betegeket ágyakon odahordani, ahol hallomásuk szerint tartózkodott.
56 És ahová bement: falvakba, városokba vagy tanyákra, a betegeket kitették a terekre és kérték őt, hogy azok legalább a ruhája szegélyét érinthessék. És ahányan csak érintették, meggyógyultak.