1És eljutottak a tenger túlsó partjára, a gadarénusok földjére.
2És amint a hajóból kiszállt, azonnal eléje ment a sírboltokból egy ember, akiben tisztátalan lélek volt,
3akinek lakása a sírboltokban volt és már láncokkal sem tudta őt senki megkötözni.
4Mert sokszor megkötözték bókokkal és láncokkal, de a láncokat szétszaggatta és a bókokat összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni.
5És egész éjjel és nappal a sírboltokban és a hegyeken tartózkodott, kiáltozott és kővel verdeste magát.
6Mikor pedig Jézust távolról meglátta, odafutott, eléje borult,
7és fenn hangon így kiáltott: Mit akarsz velem, Jézus, magasságos Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
8Mert ezt mondta neki: Tisztátalan lélek, menj ki ebből az emberből!
9És megkérdezte tőle: Mi a neved? S az így felelt: Légió a nevem, mivel sokan vagyunk.
10És igen kérte őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
11Volt pedig ott a hegyoldalon egy nagy legelésző disznó csorda.
12És kérték őt: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!
13És megengedte nekik. Ekkor kijöttek a tisztátalan lelkek, belementek a disznókba és a csorda, mintegy kétezer disznó, a meredekről a tengerbe rohant és belefulladt a tengerbe.
14Akik pedig őrizték azokat, elfutottak és hírül vitték a városba és a falvakba. És az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt.
15Mikor Jézushoz értek és látták, hogy az ördöngös, akiben azelőtt a légió volt, ott ül felöltözve és eszénél van, megijedtek.
16Akik pedig látták, elbeszélték nekik, mi történt az ördöngössel és a disznókkal.
17Ekkor kérni kezdték őt, hogy távozzék határukból.
18Mikor pedig a hajóra szállt, arra kérte őt az, aki ördöngös volt, hogy vele lehessen.
19De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: Eredj haza a tieidhez és beszéld el nekik, hogy mily nagy dolgot cselekedett veled az Úr és hogyan könyörült rajtad.
20El is ment és kezdte hirdetni a Tízvárosban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkoztak.
21És mikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá és ő a tenger mellett volt.
22És odament hozzá a zsinagógai elöljárók közül egy, névszerint Jairus és amint meglátta őt, lábához borult,
23és igen kérte: Az én leánykám halálán van; jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
24El is indult vele. És nagy sokaság követte őt, úgyhogy minden oldalról szorították.
25És volt egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásos volt,
26és sok orvostól sokat szenvedett és minden vagyonát elköltötte, de semmi hasznát sem vette, sőt inkább még rosszabbul lett.
27Ez mikor hallott Jézus felől, a sokaságban háta mögé került, megérintette az ő ruháját.
28Mert ezt mondta: Ha csak ruháit érinthetem is, meggyógyulok.
29És azonnal megszűnt vérének folyása és megérezte testében, hogy meggyógyult a bajából.
30Jézus pedig azonnal észrevette magán, hogy isteni erő áradt ki belőle, megfordult a sokaságban és így szólt: Ki érintette a ruhámat?
31És szóltak neki a tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorongat téged és azt kérdezed: Ki érintett engem?
32Ekkor körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt.
33Az asszony pedig félve és remegve, mivel tudta, mi történt vele, odament, eléje borult és elmondta neki a teljes igazságot.
34Ő pedig így szólt neki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével és bajodból meggyógyulva, légy egészséges.
35Mikor még beszélt, odajöttek a zsinagógai elöljáró házától ezzel az üzenettel: Leányod meghalt. Mit fárasztod tovább a Mestert?
36Jézus pedig amint hallotta a beszédet, amit mondtak, így szólt a zsinagógai elöljárónak: Ne félj, csak higgy!
37És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.
38Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához és látta a zűrzavart, a síró és jajgató embereket,
39bement és ezt mondta nekik: Miért zajongtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.
40És kinevették őt. Ő pedig mindnyájukat kiküldte, maga mellé vette a gyermek atyját, anyját és a vele levőket és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
41Majd megfogta a gyermek kezét és azt mondta neki: Talitha kúmi, ami megmagyarázva ezt teszi: Leányka, neked mondom, kelj fel.
42Ekkor a leányka azonnal felkelt és járt, mert már tizenkét esztendős volt. És nyomban megrendülten csodálkoztak.
43Ő pedig szigorúan megparancsolta ne kik, hogy ezt senki meg ne tudja. Majd azt mondta, hogy adjanak neki enni.