Mark 5
1 És eljutottak a tenger túlsó partjára, a gadarénusok földjére.
2 És amint a hajóból kiszállt, azonnal eléje ment a sírboltokból egy ember, akiben tisztátalan lélek volt,
3 akinek lakása a sírboltokban volt és már láncokkal sem tudta őt senki megkötözni.
4 Mert sokszor megkötözték bókokkal és láncokkal, de a láncokat szétszaggatta és a bókokat összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni.
5 És egész éjjel és nappal a sírboltokban és a hegyeken tartózkodott, kiáltozott és kővel verdeste magát.
6 Mikor pedig Jézust távolról meglátta, odafutott, eléje borult,
7 és fenn hangon így kiáltott: Mit akarsz velem, Jézus, magasságos Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
8 Mert ezt mondta neki: Tisztátalan lélek, menj ki ebből az emberből!
9 És megkérdezte tőle: Mi a neved? S az így felelt: Légió a nevem, mivel sokan vagyunk.
10 És igen kérte őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
11 Volt pedig ott a hegyoldalon egy nagy legelésző disznó csorda.
12 És kérték őt: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!
13 És megengedte nekik. Ekkor kijöttek a tisztátalan lelkek, belementek a disznókba és a csorda, mintegy kétezer disznó, a meredekről a tengerbe rohant és belefulladt a tengerbe.
14 Akik pedig őrizték azokat, elfutottak és hírül vitték a városba és a falvakba. És az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt.
15 Mikor Jézushoz értek és látták, hogy az ördöngös, akiben azelőtt a légió volt, ott ül felöltözve és eszénél van, megijedtek.
16 Akik pedig látták, elbeszélték nekik, mi történt az ördöngössel és a disznókkal.
17 Ekkor kérni kezdték őt, hogy távozzék határukból.
18 Mikor pedig a hajóra szállt, arra kérte őt az, aki ördöngös volt, hogy vele lehessen.
19 De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: Eredj haza a tieidhez és beszéld el nekik, hogy mily nagy dolgot cselekedett veled az Úr és hogyan könyörült rajtad.
20 El is ment és kezdte hirdetni a Tízvárosban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkoztak.
21 És mikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá és ő a tenger mellett volt.
22 És odament hozzá a zsinagógai elöljárók közül egy, névszerint Jairus és amint meglátta őt, lábához borult,
23 és igen kérte: Az én leánykám halálán van; jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
24 El is indult vele. És nagy sokaság követte őt, úgyhogy minden oldalról szorították.
25 És volt egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásos volt,
26 és sok orvostól sokat szenvedett és minden vagyonát elköltötte, de semmi hasznát sem vette, sőt inkább még rosszabbul lett.
27 Ez mikor hallott Jézus felől, a sokaságban háta mögé került, megérintette az ő ruháját.
28 Mert ezt mondta: Ha csak ruháit érinthetem is, meggyógyulok.
29 És azonnal megszűnt vérének folyása és megérezte testében, hogy meggyógyult a bajából.
30 Jézus pedig azonnal észrevette magán, hogy isteni erő áradt ki belőle, megfordult a sokaságban és így szólt: Ki érintette a ruhámat?
31 És szóltak neki a tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorongat téged és azt kérdezed: Ki érintett engem?
32 Ekkor körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt.
33 Az asszony pedig félve és remegve, mivel tudta, mi történt vele, odament, eléje borult és elmondta neki a teljes igazságot.
34 Ő pedig így szólt neki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével és bajodból meggyógyulva, légy egészséges.
35 Mikor még beszélt, odajöttek a zsinagógai elöljáró házától ezzel az üzenettel: Leányod meghalt. Mit fárasztod tovább a Mestert?
36 Jézus pedig amint hallotta a beszédet, amit mondtak, így szólt a zsinagógai elöljárónak: Ne félj, csak higgy!
37 És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.
38 Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához és látta a zűrzavart, a síró és jajgató embereket,
39 bement és ezt mondta nekik: Miért zajongtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.
40 És kinevették őt. Ő pedig mindnyájukat kiküldte, maga mellé vette a gyermek atyját, anyját és a vele levőket és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
41 Majd megfogta a gyermek kezét és azt mondta neki: Talitha kúmi, ami megmagyarázva ezt teszi: Leányka, neked mondom, kelj fel.
42 Ekkor a leányka azonnal felkelt és járt, mert már tizenkét esztendős volt. És nyomban megrendülten csodálkoztak.
43 Ő pedig szigorúan megparancsolta ne kik, hogy ezt senki meg ne tudja. Majd azt mondta, hogy adjanak neki enni.