1És ismét tanítani kezdett a tenger mellett. És igen nagy sokaság gyűlt hozzá, úgyhogy hajóra szállt, leült abban a tengeren, míg az egész sokaság a tenger mellett a parton volt.
2És sok mindenre tanította őket példázatokban és ezt mondta nekik tanításában:
3Halljátok! Íme, a magvető kiment vetni.
4És történt vetés közben, hogy némely mag az útfélre esett és eljöttek a madarak és megették.
5Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol nem volt sok földje, úgyhogy hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.
6Mikor pedig felkelt a nap, a hőség megütötte és mivel nem volt gyökere, elszáradt.
7Némelyik pedig a tövisek közé esett, és a tövisek felnőttek és megfojtották, úgyhogy nem hozott termést.
8Némelyik pedig a jó földbe esett, kikelt, felnövekedett és termést hozott: némelyik harmincannyit termett, némelyik hatvanannyit, némelyik pedig százannyit.
9És szólt hozzájuk: Akinek van füle a hallásra, hallja!
10Mikor pedig egyedül volt, megkérdezték a példázat felől azok, akik a tizenkettővel együtt körülötte voltak.
11És ő azt mondta nekik: Az Isten országának titka nektek adatott, azoknak a kívülvalóknak azonban minden példázatokban adatik,
12hogy nézve nézzenek és ne lássanak; és hallva halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.
13Majd így szólt nekik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd mind a többi példázatot?
14A magvető az igét hinti.
15Az útfélre esett mag azokat jelenti, akiknek hintik az igét, de mihelyt hallják, azonnal eljön a Sátán és elragadja a szívükbe vetett igét.
16És hasonlóképen a köves helyre vetett magvak azok, akik mihelyt hallják az igét, mindjárt Örömmel fogadják,
17de nincs bennük gyökere, hanem csak ideigvalók; azután, ha nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal megbotránkoznak.
18És mások, a tövisek közé vetett magvak azok, akik az igét hallják,
19de a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejön és megfojtják az igét, úgyhogy nem hoz termést.
20A jó földbe vetett magvak pedig azok, akik hallják az igét és befogadják és termést hoznak, némelyik harmincannyit, némelyik hatvanannyit, némelyik százannyit.
21És szólt hozzájuk: vajjon a lámpást azért hozzák-e elő, hogy véka alá tegyék vagy az ágy alá? És nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék?
22Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne és semmi titok, ami napfényre ne jutna.
23Ha valakinek van füle a hallásra, hallja
24Majd így szólt hozzájuk: Figyeljetek arra, hogy mit hallotok: Amely mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást adnak.
25Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van
26Majd így szólt: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember beveti a magot a földbe,
27azután alszik és felkel, éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, maga sem tudja hogyan.
28Mert magától terem a föld először füvet, azután kalászt, azután teljes szemet a kalászban.
29Mihelyt pedig a gabona arravaló, azonnal sarlót ereszt rá, mert az aratás elérkezett
30És szólt: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Vagy milyen példázatban mutassuk fel azt?
31Olyan az, mint a mustármag, amely mikor a földbe vetik, minden földi magnál kisebb,
32de ha egyszer elvetették, felnő és minden veteménynél nagyobb lesz, nagy ágakat hajt, úgyhogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
33És sok ilyenféle példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették.
34Példázat nélkül pedig nem beszélt nekik; maguk között azonban a tanítványainak mindent megmagyarázott.
35Azután így szólt nekik ugyanazon a napon, amint este lett: Menjünk át a túlsó partra.
36Elbocsátotta tehát a sokaságot, és elvitték őt úgy, amint volt a hajóban; de más hajók is voltak vele.
37Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a ha jóba úgyannyira, hogy már-már megtelt.
38Ő pedig a hajó hátulsó részében, a fejaljon aludt. És felkeltették őt és így szóltak neki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
39Akkor felkelt, megdorgálta a szelet és azt mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél és lett nagy csendesség.
40És szólt nekik: Miért vagytok ilyen félénkek? Hogyan van, hogy nincs hitetek?
41És nagy félelem fogta el őket és ezt mondták egymásnak: Kicsoda ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek neki?