Mark 4
1 És ismét tanítani kezdett a tenger mellett. És igen nagy sokaság gyűlt hozzá, úgyhogy hajóra szállt, leült abban a tengeren, míg az egész sokaság a tenger mellett a parton volt.
2 És sok mindenre tanította őket példázatokban és ezt mondta nekik tanításában:
3 Halljátok! Íme, a magvető kiment vetni.
4 És történt vetés közben, hogy némely mag az útfélre esett és eljöttek a madarak és megették.
5 Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol nem volt sok földje, úgyhogy hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.
6 Mikor pedig felkelt a nap, a hőség megütötte és mivel nem volt gyökere, elszáradt.
7 Némelyik pedig a tövisek közé esett, és a tövisek felnőttek és megfojtották, úgyhogy nem hozott termést.
8 Némelyik pedig a jó földbe esett, kikelt, felnövekedett és termést hozott: némelyik harmincannyit termett, némelyik hatvanannyit, némelyik pedig százannyit.
9 És szólt hozzájuk: Akinek van füle a hallásra, hallja!
10 Mikor pedig egyedül volt, megkérdezték a példázat felől azok, akik a tizenkettővel együtt körülötte voltak.
11 És ő azt mondta nekik: Az Isten országának titka nektek adatott, azoknak a kívülvalóknak azonban minden példázatokban adatik,
12 hogy nézve nézzenek és ne lássanak; és hallva halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.
13 Majd így szólt nekik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd mind a többi példázatot?
14 A magvető az igét hinti.
15 Az útfélre esett mag azokat jelenti, akiknek hintik az igét, de mihelyt hallják, azonnal eljön a Sátán és elragadja a szívükbe vetett igét.
16 És hasonlóképen a köves helyre vetett magvak azok, akik mihelyt hallják az igét, mindjárt Örömmel fogadják,
17 de nincs bennük gyökere, hanem csak ideigvalók; azután, ha nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal megbotránkoznak.
18 És mások, a tövisek közé vetett magvak azok, akik az igét hallják,
19 de a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejön és megfojtják az igét, úgyhogy nem hoz termést.
20 A jó földbe vetett magvak pedig azok, akik hallják az igét és befogadják és termést hoznak, némelyik harmincannyit, némelyik hatvanannyit, némelyik százannyit.
21 És szólt hozzájuk: vajjon a lámpást azért hozzák-e elő, hogy véka alá tegyék vagy az ágy alá? És nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék?
22 Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne és semmi titok, ami napfényre ne jutna.
23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja
24 Majd így szólt hozzájuk: Figyeljetek arra, hogy mit hallotok: Amely mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást adnak.
25 Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van
26 Majd így szólt: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember beveti a magot a földbe,
27 azután alszik és felkel, éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, maga sem tudja hogyan.
28 Mert magától terem a föld először füvet, azután kalászt, azután teljes szemet a kalászban.
29 Mihelyt pedig a gabona arravaló, azonnal sarlót ereszt rá, mert az aratás elérkezett
30 És szólt: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Vagy milyen példázatban mutassuk fel azt?
31 Olyan az, mint a mustármag, amely mikor a földbe vetik, minden földi magnál kisebb,
32 de ha egyszer elvetették, felnő és minden veteménynél nagyobb lesz, nagy ágakat hajt, úgyhogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
33 És sok ilyenféle példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették.
34 Példázat nélkül pedig nem beszélt nekik; maguk között azonban a tanítványainak mindent megmagyarázott.
35 Azután így szólt nekik ugyanazon a napon, amint este lett: Menjünk át a túlsó partra.
36 Elbocsátotta tehát a sokaságot, és elvitték őt úgy, amint volt a hajóban; de más hajók is voltak vele.
37 Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a ha jóba úgyannyira, hogy már-már megtelt.
38 Ő pedig a hajó hátulsó részében, a fejaljon aludt. És felkeltették őt és így szóltak neki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
39 Akkor felkelt, megdorgálta a szelet és azt mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél és lett nagy csendesség.
40 És szólt nekik: Miért vagytok ilyen félénkek? Hogyan van, hogy nincs hitetek?
41 És nagy félelem fogta el őket és ezt mondták egymásnak: Kicsoda ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek neki?