1Egyszer ismét bement a zsinagógába és volt ott egy béna kezű ember.
2És lestek őt, vájjon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák őt
3Akkor szólott a béna kezű embernek: Állj elő a középre!
4Azoknak pedig azt mondta: Szabad-e szombaton jót cselekedni vagy rosszat tenni? Szabad-e életet menteni vagy kioltani? De azok hallgattak.
5Ekkor haraggal végignézett rajtuk, bánkódott szívük keménysége miatt és így szolt az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! mire az kinyújtotta és meggyógyult a keze és olyan éppé lett, mint a másik.
6Akkor a farizeusok kimentek és a Heródes-pártiakkal azonnal tanácsot tartottak ellene, hogyan pusztítsák el.
7Jézus pedig visszavonult tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követte őt Galileából és Júdeából,
8Jeruzsálemből Idumeából, a Jordánontúl-ról, Tírus és Szidon vidékéről is nagy sokaság ment hozzá, minthogy hallották, hogy milyen nagy dolgokat cselekszik.
9És meghagyta tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak neki készen a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt.
10Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, hozzá rohantak:, hogy érinthessék.
11És amikor a tisztátalan lelkek meglátták, leborultak előtte és azt kiáltották: Te vagy az Isten Fia!
12ő pedig szigorúan rájuk parancsolt, hogy ismertté ne tegyék.
13Azután felment a hegyre és magához szólította, akiket akart, és azok odamentek hozzá.
14És kiválasztott tizenkettőt, hogy vele legyenek és hogy kiküldje őket prédikálni
15és hatalmuk legyen a betegségek gyógyítására és az ördögök kiűzésére.
16Így választotta ki a tizenkettőt. És Simonnak a Péter nevet adta,
17és Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, és a Boanerges nevet adta nekik, amely azt teszi: mennydörgés fiai,
18és Andrást és Fülöpöt és Bertalant ós Mátét és Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, és Taddeust és a kánaáni Simont,
19és Júdás Iskariótest, aki el is árulta őt
20Azután hazatért. És akkora sokaság gyűlt egybe ismét, hogy még nem is ehettek.
21Amint az övéi ezt meghallották, eljöttek, hogy megfogják, mert azt mondták, hogy nincs eszénél.
22Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt állították: Belzebub van vele! és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
23ő pedig magához hívta azokat, és példázatokban ezt mondta nekik: Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt?
24Hiszen ha egy ország önmagával meghasonlik, az az ország nem maradhat meg;
25és hogy ha egy ház önmagával meg hasonlik, az a ház sem maradhat meg.
26És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem marad hat meg, hanem vége van.
27Senki sem rabolhatja el az erős ember javait úgy, hogy behatol annak házába, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert és így rabolja ki annak házát.
28Bizony mondom nektek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is, akármennyi káromlást szólnak is,
29de aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örökkévaló bűnben vétkes.
30Mivel ezt mondták: Tisztátalan lélek van benne.
31És megérkeztek anyja és testvérei és kívül megállva, beküldtek hozzá és hivatták őt.
32Körülötte pedig sokaság ült és szóltak neki: Íme, a te anyád és testvéreid ott künn keresnek téged.
33Ő azonban azt felelte nekik: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?
34Majd miközben végigtekintett a körülötte ülőkön, így szólt: Íme az én anyám és az én testvéreim!
35Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fiútestvérem, nőtestvérem és anyám.