Mark 2
1 Napok múlva pedig ismét bement Kapernaumba és meghallották, hogy otthon van.
2 Ekkor sokan összegyűltek, úgyhogy még az ajtó előtt sem fértek el és hirdette nekik az igét.
3 És hozzámentek, egy gutaütöttet vittek, akit négyen emeltek.
4 És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal őhozzá, megbontották felette a háztetőt, rést törtek ós leeresztették az ágyat, amelyen a gutaütött feküdt.
5 Jézus pedig, mikor látta hitüket, így szólott a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.
6 Az írástudók közül pedig néhányan ott ültek és szívükben így okoskodtak:
7 Miért beszél ez így? Istent káromolja. Kicsoda bocsáthat meg bűnöket, hacsak nem egyedül az Isten?
8 És Jézus azonnal észrevette lelkében, hogy azok magukban így okoskodnak és ezt mondta nekik: Miért okoskodtok így szívetekben?
9 Mi könnyebb: azt mondanom-e a gutaütöttnek: Megbocsáttattak a te bűneid! vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd az ágyadat és járj?
10 Hogy pedig megtudjátok, hogy az Ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani, így szólt a gutaütöttnek:
11 Mondom neked, kelj fel, vedd az ágyadat és eredj haza.
12 Az pedig felkelt, azonnal felvette ágyát, és mindenki láttára kiment, úgyhogy valamennyien elcsodálkoztak és dicsőítették az Istent, és így szóltak: Sohasem láttunk ilyent!
13 És ismét kiment a tenger mellé; és az egész sokaság odament hozzá, és tanította őket.
14 És amint tovább ment, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedő helyen ült és így szólt hozzá: Kövess engem! Az pedig felkelt és követte őt.
15 És történt, hogy mikor annak házában asztalhoz telepedett, sok vámszedő és bűnös is odaült Jézussal és az ő tanítványaival együtt, mert sokan voltak és követték őt.
16 És mikor az írástudók és a farizeusok látták, hogy együtteszik a bűnösökkel és vámszedőkkel, így szóltak tanítványainak: Miért eszik együtt a vámszedőkkel és bűnösökkel?
17 És mikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.
18 A János tanítványai és a farizeusok éppen böjtöltek. Odamentek azért és így szóltak hozzá: Miért böjtölnek a János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?
19 Jézus pedig felelt nekik: Vájjon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Ameddig velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek.
20 De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény és akkor böjtölni fognak azon a napon.
21 Senki sem varr új posztóból foltot ócska ruhára, különben a folt kiszakít abból, az új az ócskából és nagyobb szakadás támad.
22 És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; különben a bor a tömlőket szétszakítja, a bor pedig a tömlőkkel együtt tönkre megy; hanem az új bor új tömlőkbe való.
23 És történt, hogy szombatnapon ment át a vetések között és tanítványai mentükben kalászokat kezdtek szaggatni.
24 Ekkor a farizeusok így szóltak hozzá: Nézd, miért teszik ők szombatnapon azt, ami nem szabad?
25 ő pedig azt mondta nekik: Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, mikor szükséget szenvedett és társaival együtt megéhezett?
26 Hogyan ment be az Isten házába Abjátár főpap idejében és ette meg a felrakott szent kenyereket, amelyeket csak a papoknak szabad megenniük; ós adott társainak is?
27 És szólott nekik: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért. (A 17. versbeli két utolsó szó nincs meg a legrégibb kéziratokban.)
28 Az Ember Fia tehát a szombatnak is Ura.