1Napok múlva pedig ismét bement Kapernaumba és meghallották, hogy otthon van.
2Ekkor sokan összegyűltek, úgyhogy még az ajtó előtt sem fértek el és hirdette nekik az igét.
3És hozzámentek, egy gutaütöttet vittek, akit négyen emeltek.
4És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal őhozzá, megbontották felette a háztetőt, rést törtek ós leeresztették az ágyat, amelyen a gutaütött feküdt.
5Jézus pedig, mikor látta hitüket, így szólott a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.
6Az írástudók közül pedig néhányan ott ültek és szívükben így okoskodtak:
7Miért beszél ez így? Istent káromolja. Kicsoda bocsáthat meg bűnöket, hacsak nem egyedül az Isten?
8És Jézus azonnal észrevette lelkében, hogy azok magukban így okoskodnak és ezt mondta nekik: Miért okoskodtok így szívetekben?
9Mi könnyebb: azt mondanom-e a gutaütöttnek: Megbocsáttattak a te bűneid! vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd az ágyadat és járj?
10Hogy pedig megtudjátok, hogy az Ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani, így szólt a gutaütöttnek:
11Mondom neked, kelj fel, vedd az ágyadat és eredj haza.
12Az pedig felkelt, azonnal felvette ágyát, és mindenki láttára kiment, úgyhogy valamennyien elcsodálkoztak és dicsőítették az Istent, és így szóltak: Sohasem láttunk ilyent!
13És ismét kiment a tenger mellé; és az egész sokaság odament hozzá, és tanította őket.
14És amint tovább ment, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedő helyen ült és így szólt hozzá: Kövess engem! Az pedig felkelt és követte őt.
15És történt, hogy mikor annak házában asztalhoz telepedett, sok vámszedő és bűnös is odaült Jézussal és az ő tanítványaival együtt, mert sokan voltak és követték őt.
16És mikor az írástudók és a farizeusok látták, hogy együtteszik a bűnösökkel és vámszedőkkel, így szóltak tanítványainak: Miért eszik együtt a vámszedőkkel és bűnösökkel?
17És mikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.
18A János tanítványai és a farizeusok éppen böjtöltek. Odamentek azért és így szóltak hozzá: Miért böjtölnek a János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?
19Jézus pedig felelt nekik: Vájjon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Ameddig velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek.
20De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény és akkor böjtölni fognak azon a napon.
21Senki sem varr új posztóból foltot ócska ruhára, különben a folt kiszakít abból, az új az ócskából és nagyobb szakadás támad.
22És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; különben a bor a tömlőket szétszakítja, a bor pedig a tömlőkkel együtt tönkre megy; hanem az új bor új tömlőkbe való.
23És történt, hogy szombatnapon ment át a vetések között és tanítványai mentükben kalászokat kezdtek szaggatni.
24Ekkor a farizeusok így szóltak hozzá: Nézd, miért teszik ők szombatnapon azt, ami nem szabad?
25ő pedig azt mondta nekik: Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, mikor szükséget szenvedett és társaival együtt megéhezett?
26Hogyan ment be az Isten házába Abjátár főpap idejében és ette meg a felrakott szent kenyereket, amelyeket csak a papoknak szabad megenniük; ós adott társainak is?
27És szólott nekik: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért. (A 17. versbeli két utolsó szó nincs meg a legrégibb kéziratokban.)
28Az Ember Fia tehát a szombatnak is Ura.