1Két nap múlva volt pedig a húsvét és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a papi fejedelmek és az írástudók tanakodtak, hogyan fogják meg őt csellel és hogyan öljék meg,
2Mert ezt mondták: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.
3Mikor pedig Betániában, a poklos Simon házánál volt, miután asztalhoz telepedett, egy asszony ment oda, akinél alabástrom szelence volt, valódi és igen drága nárdus-olajjal. Ez az alabástromedényt eltörte és a kenetet az ő fejére öntötte.
4Némelyek pedig dohogtak maguk között és azt mondták: Mirevaló az olajnak ez a tékozlása?
5Mert eladhatták volna azt több mint háromszáz dénárért és a szegényeknek adhatták volna. És haragudtak rá.
6De Jézus így szólt: Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Jó dolgot cselekedett velem.
7Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük, de én nem leszek mindenkor veletek.
8Ő, ami tőle telt, megtette: előre megkente az én testemet a temetésre.
9Bizony mondom nektek, hogy ahol csak hirdetik az evangéliomot az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.
10Akkor Júdás, az Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a papi fejedelmekhez, hogy őt azoknak elárulja.
11Azok pedig, amint meghallották, megörültek és ígérték, hogy pénzt adnak neki. ő pedig kereste, mimódon árulhatná el őt alkalmas időben.
12És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt megáldozták, így szóltak neki tanítványai: Hol akarod megenni a húsvéti bárányt? Elmegyünk és elkészítjük.
13Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül és ezt mondta nekik: Menjetek el a városba, ott majd egy ember jön veletek szembe egy korsó vízzel, őt kövessétek.
14És ahová bemegy, mondjátok a házigazdának: A Mester kérdi: Hol az én szállásom, ahol a húsvéti bárányt megeszem tanítványaimmal együtt?
15Ő majd mutat nektek egy berendezett és elkészített nagy termet, ott készítsétek el azt nekünk.
16Elmentek azért a tanítványai és mikor a városba értek, úgy találták, amint nekik megmondta, és elkészítették a húsvéti bárányt.
17És miután beesteledett, odament a tizenkettővel.
18És amikor az asztalhoz telepedtek és ettek, Jézus így szólt: Bizony mondom nektek, közületek egy, aki velem eszik, elárul engem.
19Ők pedig elszomorodtak és egyenként azt mondták neki: Talán csak nem én?
20Ő pedig azt mondta nekik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba.
21Az Ember Fia ugyan el megy, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Ember Fiát elárulja. Jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
22És mikor ettek, vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és adta nekik, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
23Majd vette a poharat, hálát adott és adta nekik. És ittak abból mindnyájan.
24És azt mondta nekik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik.
25Bizony mondom nektek: nem iszom többé a szőlőtő terméséből mindama napig, amikor majd újra iszom az Isten országában.
26És dicséretet énekelve, kimentek az Olajfák hegyére.
27És így szólt hozzájuk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort és elszélednek a juhok,
28De feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.
29Péter pedig azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem.
30És szólt hozzá Jézus: Bizony mondom neked: te ma, ezen az éjtszakán, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.
31De ő annál inkább erősítgette: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképpen sem tagadlak meg téged. Hasonlóképen beszéltek a többiek is.
32Mikor arra a helyre értek, amelynek Gecsemáné a neve, így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg imádkozom.
33Ekkor maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és kezdett rettegni és gyötrődni.
34És így szólt nekik: Nagyon szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt és legyetek éberek.
35És egy kissé előre ment, a földre esett és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.
36És szólt: Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Ments meg engem e pohártól; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
37Azután visszatért és alva találta őket, és így szólt Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig sem ébren maradni?
38Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.
39És ismét elment, imádkozott, miközben ugyanazokat a szavakat mondta.
40Mikor pedig visszatért, ismét alva találta őket, mert a szemük elnehezedett, úgyhogy nem tudták, mit feleljenek neki.
41Harmadszor is eljött és azt mondta nekik: Aludjatok már és nyugodjatok. Elég! Eljött az óra; íme az Ember Fia a bűnösök kezébe adatik.
42Keljetek fel, menjünk: íme elközelgett, aki engem elárul.
43És amikor még szólott, hirtelen megérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül és vele együtt nagy sokaság fegyverekkel és botokkal a papi fejedelmektől, írástudóktól és vénektől.
44Az áruló pedig megadta nekik a megbeszélt jelt: Akit majd megcsókolok: ő az; azt fogjátok el és vigyétek el biztos őrizettel.
45És mikor odaért, azonnal odament hozzá és így szólt: Mester! és megcsókolta.
46Azok pedig rávetették a kezüket és elfogták őt.
47Egy valaki pedig az ott állók közül kirántotta a kardját, odasújtott a főpap szolgájához és levágta a fülét.
48És Jézus megszólalt és azt mondta nekik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek rám, fegyverekkel és botokkal, hogy elfogjatok engem.
49Naponta nálatok voltam a templomban tanítva és nem fogtatok meg engem. De az Írásoknak teljesedniük kell.
50Akkor elhagyva őt, mindnyájan elfutottak.
51Egy ifjú pedig követte őt, akinek testét csak egy gyolcsing takarta; és elfogták őt;
52de ő otthagyva az, ingét, mezítelenül elmenekült.
53És elvitték Jézust a főpaphoz. És odagyűltek mindnyájan a papi fejedelmek, a vének és az írástudók.
54Péter pedig távolról követte őt, be egészen a főpap udvarába; és ott leült a szolgákkal és melegedett a tűznél.
55A papi fejedelmek pedig és az egész tanács bizonyságot kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék, de nem találtak.
56Mert sokan tettek ugyan ellene hamis vallomást, de vallomásaik nem egyeztek.
57Ekkor némelyek előállottak és ezt a hamis vallomást tették ellene:
58Mi hallottuk, mikor ezt mondta: Lerontom ezt a kézzel csinált templomot és három nap alatt másikat építek, nem kézzel készítettet.
59De még így sem egyezett a vallomásuk.
60Akkor a főpap odaállva a középre, megkérdezte Jézust: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
61Ő pedig hallgatott és semmit sem felelt. Ismét megkérdezte őt a főpap és azt mondta neki: Te vagy a Krisztus, az áldott Isten Fia?
62Jézus pedig szólt: Én vagyok. És meglátjátok majd, hogy az Ember Fia a Hatalom jobbján ül és eljön az ég felhőivel.
63Ekkor a főpap megszaggatta ruháját és szólt: Mi szükségünk van még tanúkra?
64Hallottátok a káromlást. Mi a véleményetek? Azok pedig mindnyájan úgy ítéltek, hogy méltó a halálra.
65És elkezdték őt némelyek köpdösni, arcát betakarni és verni és mondani neki: Prófétálj! A szolgák pedig arcul verték őt.
66És míg Péter lent volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya;
67és meglátta Pétert, amint melegedett, rátekintett és ezt mondta: Te is azzal a názáretivel voltál, a Jézussal.
68Ő pedig tagadta: Nem ismerem, nem is értem, mit mondasz. És kiment az előcsarnokba. És a kakas megszólalt.
69A szolgálóleány pedig meglátva őt, kezdte ismét mondani az ott állóknak: Ez közülük való.
70Ő pedig ismét tagadta. De egy kis idő múlva az ott állók azt mondták Péternek: Bizony közülük való vagy, hiszen galileai vagy. (A 70. vers végén egyes kéziratokban még ez is olvasható: A beszéded is hasonló.)
71Ő pedig elkezdett átkozódni és esküdözni: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.
72És másodszor megszólalt a kakas. Ekkor Péternek eszébe jutott Jézusnak az a szava, amelyet neki mondott: Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem. És sírva fakadt.