1Miután pedig a templomból eltávozott, egyik tanítványa így szólt hozzá: Mester, nézd, milyen nagy kövek és milyen nagy épületek!
2Jézus pedig azt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, amelyet szét ne hánynának.
3Mikor pedig az Olajfák hegyén ült, a templommal szemben, külön megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András:
4Mondd meg nekünk, mikor történik mindez, és mi lesz a jel, amikor mindez beteljesedik?
5Jézus pedig így kezdett beszólni hozzájuk: Vigyázzatok, hogy valaki tévedésbe ne ejtsen titeket.
6Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják, hogy én vagyok! és sokakat tévedésbe ejtenek majd.
7Mikor pedig majd háborúkról és háborús hírekről hallotok, ne rémüljetek meg. Ennek így kell lennie, de ez még nem a vég,
8Mert nemzet támad nemzet ellen és ország ország ellen, és földrengés, éhínség— és háborúság — lesz mindenfelé, csak a kínok kezdete. (A 8. versben gondolatjel közé tett szavak a legrégibb kéziratokban nincsenek meg.)
9Ti pedig vigyázzatok magatokra! Mert törvényszékeknek adnak át titeket és zsinagógákban vernek meg majd titeket, és helytartók meg királyok elé állítanak énérettem bizonyságul ellenük.
10De kell, hogy előbb hirdettessék az evangéliom minden nép között.
11Mikor pedig fogva visznek, hogy a törvényszéknek átadjanak titeket, ne okozzon nektek előre gondot az, hogy mit szóljatok, hanem ami adatik nektek abban az órában, azt mondjátok. Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.
12Halálra adja pedig majd testvér a testvérét, atya a gyermekét és fellázadnak a gyermekek szüleik ellen és megöletik őket.
13És mindenki gyűlölni fog titeket az én nevem miatt. De aki mindvégig állhatatos, az megtartatik.
14Mikor pedig látjátok, hogy a pusztító utálatosság ott áll, ahol nem kell, — aki olvassa, értse meg! - akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe;
15aki a háztetőn van, ne szálljon le, be se menjen, hogy a házából valamit kivigyen;
16és aki a mezőn van, haza ne térjen, hogy ruháját elvigye.
17Jaj pedig a terhes és szoptatós asszonyoknak azokban a napokban!
18Imádkozhatok pedig, hogy mindez ne télen legyen.
19Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, amilyenek az Isten teremtette világ kezdete óta mind máig nem voltak és nem is lesznek.
20És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen ember sem menekülne meg, De a választottakért, akiket magának kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat
21Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus! vagy: Íme, ott van! na higgyétek,
22Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, akik jeleket és csodákat tesznek hogy ha lehet, tévedésbe ejtsék a választottakat.
23Ti pedig vigyázzatok, előre megmondtam nektek mindent!
24De azokban a napokban. ama nyomorúság után a nap majd elsötétedik és a hold nem fénylik,
25és a csillagok az égről lehullanak és az egekben levő erősségek megrendülnek.
26És akkor meglátják majd az Ember Fiát eljönni a fel hőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel.
27És akkor el küldi angyalait és összegyűjti választottait a négy világtáj felől, a föld végső határától az ég végső határáig.
28A fügefáról vegyétek pedig a példát. Mikor ennek az ága már zsendül és levelei kihajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár.
29Így ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy már éppen az ajtó előtt van.
30Bizony mondom nektek, ez a nemzedék nem múlik el addig, amíg mindez meg nem lesz.
31Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim nem múlnak el.
32Arról a napról pedig vagy arról az óráról senki sem tud, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
33Vigyázzatok, éberek legyetek, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő. (A 33. versben egyes kéziratokban a: Vigyázzatok szó után az: és imádkozzatok szavak is olvashatók)
34Amint az útrakelő ember elhagyja házát és megbízást ad szolgáinak és kinek-kinek meghagyja a maga dolgát, az ajtónállónak is megparancsolja, hogy vigyázzon.
35Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura, este vagy éjfélkor vagy kakasszóra vagy reggel,
36hogy ha hirtelen megérkezik, aludva ne találjon titeket.
37Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!