1És kezdett nekik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, körülötte kerítést húzott, borsajtót ásott benne és tornyot épített. Azután bérbeadta munkásoknak és elutazott.
2És a maga idejében szolgát küldött a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő terméséből.
3De azok megragadták, megverték és üres kézzel küldték el.
4És ismét küldött hozzájuk egy másik szolgát; ennek pedig betörték a fejét és gyalázatosan bántak vele.
5És ismét másikat küldött: ezt pedig megölték. És sok mást, akik közül némelyeket megvertek, némelyeket pedig megöltek.
6Végül csak egy maradt, a szeretett fia, utoljára őt küldte el hozzájuk, és ezt mondta: A fiamat meg fogják becsülni.
7Azok a munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös! Jertek, öljük meg és mienk lesz az örökség!
8És megfogták, megölték és kivetették a szőlőn kívül.
9Mit cselekszik majd a szőlő ura? Eljön és elveszti a munkásokat és a szőlőt másoknak adja.
10Ezt az írást sem olvastátok: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé!?
11Az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemeink előtt.
12És igyekeztek őt elfogni, de féltek a sokaságtól. Tudták ugyanis, hogy a példázatot ellenük mondta. Azért ott hagyták őt és elmentek.
13Majd,néhány farizeust és Heródes-pártit küldtek hozzá, hogy beszédében fogják meg őt.
14Ezek pedig odamentek és így szóltak neki: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és nem vagy tekintettel senkire, mert nem nézel az emberek személyére, hanem helyesen tanítod az Isten útját. Szabad-e a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk vagy ne fizessünk?
15Ő pedig ismerte képmutatásukat, azért azt mondta nekik: Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam.
16Azok pedig vittek. És így szólt nekik: Kinek a képe ez és kié a felírás? Ők így feleltek: A császáré.
17És Jézus azt válaszolta nekik: Adjátok meg, ami a császáré, a császárnak és ami az Istené, az Istennek. És elcsodálkoztak rajta.
18Majd szadduceusok jöttek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás. És megkérdezték tőle:
19Mester, Mózes úgy írta meg nekünk, hogy ha valakinek fiútestvére meghal, és özvegyet hagy hátra, de gyermeket nem hagy, akkor az özvegyét vegye el a fiútestvére és támasszon utódot az ő testvérének.
20Volt hét fiútestvér. És az első feleséget vett, de mikor meghalt, nem hagyott utódot.
21És a második elvette az asszonyt de meghalt és ő sem hagyott utódot. Hasonlóképen a harmadik is,
22és a hét közül egy sem hagyott utódot. Legutoljára meghalt az asszony is.
23A feltámadáskor, mikor majd feltámadnak, közülök melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek a felesége volt.
24Jézus pedig így felelt nekik: vajjon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?
25Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.
26Arról pedig, hogy a halottak feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló történetben mit mondott neki az Isten: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!?
27Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.
28Akkor odament hozzá az egyik írástudó, aki hallotta a vitájukat és tudta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: melyik az első az összes parancsolatok közül?
29Jézus pedig azt felelte neki: Az első ez: Halljad, Izrael, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr.
30És: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből
31A második ez: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Más, ezeknél nagyobb parancsolat nincs.
32Akkor így szólt neki az írástudó: Jól van, Mester; igazán mondtad, hogy egy Isten van és rajta kívül nincs más.
33És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből és teljes erőből, és szeretni felebarátunkat, mint magunkat, többet ér minden égő- és véresáldozatnál.
34Jézus pedig látta, hogy értelmesen felelt, és azt mondta neki: Nem vagy messze az Isten országától. És többé senki sem merte őt megkérdezni.
35Amikor Jézus a templomban tanított, előhozta ezt a kérdést: Hogy mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus a Dávid fia?
36Maga Dávid mondta a Szent Lélek által: Szólott az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbom felől, míg ellenségeidet lábad alá vetem.
37Magra Dávid Úrnak nevezi őt, akkor hogyan fia neki? És a nagy sokaság örömest hallgatta őt.
38Ő pedig tanításában ezt mondta: őrizkedjetek az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piacokon való köszöntéseket,
39az első üléseket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon,
40akik az özvegyek házát felemésztik és színből hosszasan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek
41Akkor leült Jézus a templompersellyel szemben és nézte, hogyan dobja a sokaság a pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat dobott abba.
42Egy szegény özvegyasszony is odament és beledobott két fillért, azaz a legkisebb pénzt.
43Akkor előszólítva tanítványait, azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a, szegény Özvegyasszony többet dobott mindazoknál, akik a perselybe pénzt dobtak.
44Mert azok mindnyájan a feleslegükből dobtak, ez pedig az ő szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt az egész vagyonát.