1És mikor Jeruzsálem felé, Betfágéba és Betániába, az Olajfák hegyéhez közeledtek, elküldött kettőt a tanítványai közül
2és így szólt nekik: Menjetek abba a faluba, amely előttetek van és amint abba beértek, ott mindjárt találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még sohasem ült ember: Oldjátok el azt és hozzátok ide.
3És ha valaki azt mondja nektek: Miért teszitek ezt? mondjátok: Az Úrnak van rá szüksége, de mindjárt visszaküldi ide.
4Elmentek azért és megtalálták a szamárcsikót az ajtóhoz kötve kívül az utcán és eloldották.
5Az ott állók közül pedig némelyek így szóltak nekik: Mit műveltek, hogy eloldjátok a szamárcsikót?
6Ők pedig úgy feleltek nekik, amint Jézus megparancsolta. És elbocsátották őket.
7És odavezették a szamárcsikót Jézushoz, majd ráterítették felsőruháikat, ő pedig felült rá.
8Sokan pedig felsőruháikat leterítették az útra, mások meg zöld ágakat vagdaltak a mezőn.
9Akik pedig előtte mentek és akik követték, így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében!
10Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa. Hozsánna a magasságban!
11Így vonult be Jézus Jeruzsálembe, a templomba és miután mindent megnézett köröskörül, mivel az idő már későre járt, kiment Betániába a tizenkettővel.
12És másnap, mikor Betániából kijöttek, megéhezett.
13És meglátva messziről egy fügefát, amely leveles volt, odament, hátha talál rajta valamit. De mikor odaért, nem talált rajta mást, csak levelet. Mert nem volt ideje a fügeérésnek.
14Akkor megszólalt és ezt mondta annak: Soha többé ne egyék rólad gyümölcsöt senki! És hallották ezt a tanítványai.
15Így érkeztek Jeruzsálembe. És amikor bement a templomba, kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek; a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felforgatta,
16és nem engedte, hogy bárki bármit is vigyen a templomon keresztül.
17Azután így tanította őket: Nincs-e megírva: Az én házamat imádság házának fogják nevezni minden nép közötti? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.
18És meghallották ezt a papi fejedelmek és írástudók, és tanakodtak, hogyan pusztítsák el őt, féltek ugyanis tőle, mivel az egész sokaságot fogva tartotta az ő tanítása.
19És mikor beesteledett, kimentek a városból.
20Korán reggel pedig, mikor a fügefa mellett elmentek, láttak, hogy az gyökerestül kiszáradt.
21És Péter visszaemlékezett, és így szólt neki: Mester, nézd: a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.
22És Jézus így válaszolt nekik: Legyen hitetek Istenben.
23Mert bizony mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magadat a tengerbe és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, annak meglesz, amit mond.
24Azért azt mondom nektek: Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok és amit kértek, megkapjátok, és meglesz néktek.
25És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket.
26Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg nektek a ti vétkeiteket.
27És ismét Jeruzsálembe mentek. Mikor pedig a templomban körüljárt, odamentek hozzá a papi fejedelmek, az írástudók és a vének,
28és így szóltak neki: Milyen hatalommal cselekszed ezeket? Vagy ki adta neked ezt a hatalmat, hogy ezeket cselekedd?
29Jézus viszont így szólt hozzájok: Én csak egyet kérdezek tőletek, és ti feleljetek meg nekem. Akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.
30János keresztsége mennyből volt-e vagy emberektől? Feleljetek nekem.
31Azok pedig tanakodtak maguk között és ezt mondták: Ha azt mondjuk: Mennyből, — azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát neki?
32Vagy azt mondjuk: Emberektől? — féltek a néptől. Mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt.
33Ezért így feleltek Jézusnak: Nem tudjuk. Ekkor Jézus is ezt válaszolta nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.