1Miután pedig összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására.
2És elküldötte őket, hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsanak.
3És azt mondta nekik: Az útra semmit ne vigyetek, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se két-két ruhátok ne legyen.
4És amikor egy házba bementek, ott maradjatok és onnan induljatok tovább.
5És ahol nem fogadnak be titeket, menjetek ki abból a városból, még a port is verjétek le a lábatokról, bizonyságul ellenük.
6Elindultak tehát, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot és gyógyítottak mindenütt.
7Meghallotta pedig Heródes, a negyedesfejedelem mindazt, ami történt és zavarban volt, mivel némelyek azt mondták, hogy János támadt fel a halálból,
8némelyek pedig, hogy Illés jelent, meg, megint mások, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
9És szólt Heródes: Jánost én fejeztettem le. Kicsoda tehát ez, akiről ilyen dolgokat hallok? És azon volt, hogy őt lássa.
10Mikor az apostolok visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit cselekedtek. Ekkor maga mellé vette őket és visszavonult velük magánosan egy Betsaida nevű városba.
11Amikor pedig a sokaság megtudta ezt, követte őt. És ő magához fogadta őket, beszélt nekik az Isten országáról és akiknek gyógyulásra volt szükségük, azokat meggyógyította.
12A nap pedig hanyatlani kezdett és a tizenkettő odament hozzá és ezt mondta neki: Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és tanyákra, hogy szállást és eledelt keressenek maguknak, mert itt puszta helyen vagyunk.
13Ő pedig azt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni. De ők így feleltek: Nincs nekünk, csak öt kenyerünk és két halunk, hacsak el nem megyünk és eledelt nem veszünk ennek az egész népnek.
14Mert mintegy ötezer férfi volt olt. Szólott pedig tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével.
15Így cselekedtek, és mindnyájukat leültették.
16Miután pedig vette az öt kenyeret és két halat, feltekintett az égre, megáldotta azokat és megtörte, majd odaadta a tanítványoknak, hogy tegyék a sokaság elé.
17Ettek azért és jóllaktak mindnyájan és felszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral.
18És történt, hogy mikor ő magában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte tőlük: Kinek mond engem a sokaság?
19Ők erre így válaszoltak: Keresztelő Jánosnak, némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
20És szólt nekik: Ti pedig kinek mondotok engem? Péter pedig így felelt: Az Isten Krisztusának.
21Ő pedig rájuk parancsolva meghagyta, hogy ezt senkinek se beszéljék el.
22És azt mondta: Az Ember Fiának sokat kell szenvednie és a vénektől, a papi fejedelmektől és írástudóktól megvettetnie és megöletnie és harmadnapra feltámadnia.
23Majd így szólt mindenkinek: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét minden nap és kövessen engem.
24Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, megtartja azt.
25Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, magát pedig elveszíti, vagy kárt vall?
26Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédemet, az Ember Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.
27Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók közül némelyek, akik nem ízlelnek halált addig, amíg meg nem látják az Isten országát.
28És történt e beszédek után mintegy nyolcadnapra, hogy maga mellé véve Pétert, Jánost és Jakabot, felment a hegyre, hogy imádkozzék.
29És imádkozása közben arckifejezése elváltozott és ruhája fehéren fénylett.
30És íme két férfi beszélt vele. Ezek Mózes és Illés voltak,
31akik dicsőségben megjelenve, élete végéről szólottak, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie.
32Péterre pedig és a vele levőkre ránehezedett az álmosság. De mégis ébren maradtak és látták az ő dicsőségét és azt a két férfiút, akik vele együtt ott álltak.
33És amikor azok eltávoztak tőle, Péter így szólt Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk. Készítsünk azért három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. De nem tudta, mit beszél.
34És mikor ezeket mondta, felhő támadt, és beárnyékolta őket. Ők pedig megijedtek, mikor azok bele kerültek a felhőbe.
35És szó hangzott a felhőből, amely ezt mondta: Ez az én Fiam, akit kiválasztottam: őt hallgassátok.
36És mikor a szó elhangzott, Jézus már egyedül volt ott. Ők pedig hallgattak és azokban a napokban senkinek semmit el nem mondtak abból, amit láttak.
37Másnap pedig, mikor a hegyről leszállottak, sok nép ment eléje.
38És ekkor egy ember a sokaságból felkiáltott: Mester, kérlek, tekints az én fiamra, mert ő nekem egyetlenegyem.
39És íme lélek ragadja meg őt, és hirtelen kiált, majd úgy megszaggatja, hogy tajtékot túr és nehezen távozik tőle, agyonkínozva őt.
40És kértem tanítványaidat, űzzék ki azt, de nem tudták.
41Jézus ezt mondta: Óh hitetlen és elvetemült nemzedék, meddig leszek veletek és meddig tűrlek még titeket? Hozd ide a fiadat!
42És még azonközben, amíg az odament, az, ördög földhöz verte és megszaggatta. De Jézus megdorgálta a tisztátalan lelket és meggyógyította a gyermeket és visszaadta őt az atyjának.
43Ekkor mindnyájan megdöbbentek az Isten nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkoztak mindazon, amit Jézus cselekedett, így szólt tanítványainak:
44Vegyétek fületekbe ezeket a beszédeket: az Ember Fia az emberek kezébe adatik.
45De ők nem értették ezt a mondást, el volt rejtve előlük, hogy ne értsék meg. És féltek őt megkérdezni e beszéd felől.
46Majd vita támadt közöttük afelől, hogy ki a legnagyobb közülük.
47Jézus pedig látva szívük gondolatát, kézen fogott egy kis gyermeket, maga mellé állította,
48és így szólt nekik: Aki befogadja e kis gyermeket az én nevemért, engem fogad be, és aki engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy.
49János pedig így felelt: Mester, láttuk, hogy valaki a te nevedben ördögöket űz ki. Meg is tiltottuk neki, mivel nem követ téged velünk együtt.
50Jézus azonban így szólt neki: Ne tiltsátok el, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.
51Mikor pedig elközelgett az ő felemeltetésének az ideje, és szilárdan elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe,
52követeket küldött maga előtt. És azok útnak indulva, bementek egy samáriai faluba, hogy szállást készítsenek neki.
53De azok nem fogadták be őt, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni.
54Mikor pedig látták ezt az ő tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod-e. hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből és eméssze meg őket! (Az 54. vers végén egyes kéziratokban még ez olvasható: mint Illés is cselekedett.)
55De ő feléjük fordult, megdorgálta őket és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek.
56Mert az Ember Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa. És más faluba mentek.
57Mikor pedig mentek az úton, valaki így szólt hozzá: Követlek téged, bárhova mégy.
58És felelt neki Jézus: A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.
59Egy másiknak pedig ezt mondta: Kövess engem! De ő azt felelte: Engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek és el temessem atyámat.
60Ő azonban ezt válaszolta neki: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat. Te pedig menj el és hirdesd az Isten országát.
61Szólott pedig más valaki is: Követlek, Uram, de előbb engedd meg nekem, hogy búcsút vegyek a házam népétől.
62És felelt neki Jézus: Aki az eke szarvára veti a kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.