1És nem sokkal azután városról-városra és faluról-falura járt, prédikálva és hirdetve az Isten országát és vele volt a tizenkettő,
2és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, akit magdalainak neveznek, akiből hét ördög ment ki,
3és Johanna, Kúzának, Heródes intézőjének felesége, és Zsuzsanna és sok más asszony, akik az ő vagyonukból szolgáltak nekik.
4Mikor pedig nagy sokaság gyűlt össze, és minden városból mentek hozzá, szólott példázat által:
5Kiment a magvető, hogy elvesse a gabonáját; és vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták és az égi madarak megették.
6És némelyik sziklás földbe esett, de mihelyt kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.
7Némelyik a tövisek közé esett és a tövisek vele együtt növekedtek és megfojtották azt.
8Némelyik pedig a jó földbe esett és mikor felnőtt, százszoros termést hozott. Mikor ezeket mondta, így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallját
9És megkérdezték tőle tanítványai: mit jelent ez a példázat?
10ő pedig azt mondta nekik: Nektek meg adatott, hogy az Isten országának titkait ismerjétek; a többieknek ellenben példázatokban szólok, hogy látván ne lássanak és hallván ne értsenek.
11A példázat pedig ezt jelenti: a mag az Isten igéje.
12Az útfélre hullottak pedig azok, akik hallják; azután eljön az ördög és kikapja az igét a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek.
13És a sziklás földben levők azok, akik mikor hallják, örömmel fogadják az igét, de ezeknek nincs gyökerük, csak ideig-óráig hisznek, ám a kísértés idején elszakadnak.
14És amelyik a tövisek közé esett, azokat jelenti, akik hallották, de elmentek és az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei megfojtják őket és termésük nem érik be.
15Amelyik pedig jó földbe esik, azokat jelenti, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják és termést hoznak állhatatossággal.
16Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem lámpatartóra teszi, hogy a belépők lássák a világosságot.
17Mert nincs oly titok, amely nyilvánvalóvá ne lenne, és nincs oly rejtett dolog, amely ki ne tudódnék és világosságra ne jönne.
18Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok. Mert akinek van, annak adatik és akinek nincs, még az is elvétetik tőle, amiről azt gondolja, hogy az övé.
19Odamentek pedig hozzá az anyja és testvérei, de nem tudtak hozzájutni a sokaság miatt.
20És tudtára adták neki: Anyád és testvéreid künn állanak és látni akarnak téged.
21Ő pedig azt mondta nekik: Az én anyám és testvéreim azok, akik az Isten igéjét hallgatják és cselekszik.
22Történt pedig egy nap, hogy tanítványaival együtt hajóra szállt és így szólt nekik: Menjünk át a tó túlsó partjára. És elindultak.
23Hajózásuk közben azonban elszenderedett. És szélvész csapott le a tóra, és a hajó kezdett vízzel megtelni, úgyhogy veszedelemben voltak.
24Ekkor odamenve hozzá, felkeltették őt s ezt mondták: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, megdorgálta a szelet és a hullámokat, és azok elültek és csendesség lett.
25És szólt hozzájuk: Hol van a ti hitetek? Ők pedig féltek és csodálkoztak, és ezt mondták egymásnak: Ugyan kicsoda ez, hogy a szeleknek is parancsol, a víznek is és azok engednek neki?
26És áteveztek a gadarénusok földjére, amely Galileával szemben van.
27És mikor kiment a szárazföldre, egy ember jött eléje a városból, akiben ördögök voltak, úgyhogy hosszú időtől fogva nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban.
28Mikor ez meglátta Jézust, felkiáltott, lába elé borult és fennhangon így szólt: Mi közöm hozzád, Jézus, magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!
29Mert azt parancsolta annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Mert az gyakran megragadta őt, úgyhogy láncokkal és békókkal megkötözve őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket és az ördög a pusztába űzte.
30Jézus pedig megkérdezte őt: Mi a neved? És ő szólt: Légió, — mert sok ördög ment bele.
31És kérték őt: Ne parancsolja nekik, hogy a mélységbe menjenek.
32Volt pedig ott egy nagy disznócsorda, amely a hegyen legelészett. És kérték őt, engedje meg nekik, hogy azokba menjenek. És megengedte nekik.
33És miután az ördögök kijöttek az emberből, belementek a disznókba, és a disznócsorda a meredekről a tóba rohant és belefulladt.
34A pásztorok pedig, mikor látták, hogy mi történt, elfutottak és elmenve, hírül adták a dolgot a városban és a falvakban.
35Akkor kimentek az emberek, hogy megnézzék, mi történt, és mikor Jézushoz értek, ott találták azt az embert, akiből az ördögöket kiűzte, felöltözve és eszénél, a Jézus lábánál ülve. És megijedtek.
36Elbeszélték pedig nekik a szemtanúk is, hogyan gyógyult meg az ördöngös.
37És kérte őt a gadarenusok vidékének egész lakossága, hogy menjen el tőlük. Mert nagy félelem fogta el őket. Ő pedig hajóra szállt és visszatért.
38De az az ember, akiből az ördögök kimentek, kérte őt, hogy vele lehessen. Jézus azonban elbocsátotta őt e szavakkal:
39Térj vissza házadba és beszéld el, milyen csodálatos dolgokat tett veled az Isten. És az elment és hirdette az egész városban, milyen csodálatos dolgokat cselekedett vele Jézus.
40Mikor pedig Jézus visszatért, a nép befogadta őt, mert mindnyájan várták.
41És íme eljött egy ember, akinek Jairus volt a neve, és ez a zsinagóga elöljárója volt. És Jézus lábához borulva kérte őt, hogy menjen az ő házába.
42Mert egyetlenegy leánya volt neki, mintegy tizenkét esztendős és az halálán volt. Amint pedig ment, a sokaság minden oldalról szorította őt.
43És egy asszony, aki tizenkét esztendő óta szenvedett vérfolyásban és minden vagyonát az orvosokra költötte és akit senki sem tudott meggyógyítani,
44hátulról hozzáférkőzött, megérintette ruhája szegélyét, és nyomban elállott a vérzése.
45És szólott Jézus: Ki az, aki engem érintett? Mivel pedig mindnyájan tagadták, így szólt Péter: Mester, a sokaság szorongat és nyom téged!
46De Jézus azt mondta: Érintett engem valaki, mert észrevettem, hogy isteni erő áradt ki belőlem.
47Mikor pedig látta az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketve odament, leborult előtte és elmondta neki az egész sokaság előtt, miért érintette és hogy nyomban meggyógyult.
48És ő így szólt neki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!
49Mikor még beszélt, odament a zsinagógai elöljáró egyik embere és így szólt: Meghalt a leányod. Ne fáraszd tovább a Mestert!
50Mikor Jézus ezt hallotta, így felelt neki: Ne félj, csak higgy, meggyógyul ő.
51Mikor azután bement a házba, senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, Jakabot s a leány atyját és anyját.
52Sírtak pedig mindnyájan és gyászolták őt. Ő azonban így szólt: Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik.
53És kinevették, mivel tudták, hogy meghalt.
54Ekkor mindenkit kiküldött, megfogta a leány kezét és szólította: Leányzó, kelj fel!
55És visszatért annak a lelke és rögtön felkelt. És meghagyta, hogy adjanak neki enni.
56És csodálkoztak annak szülei. Ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt