1Mikor pedig minden beszédét elvégezte a nép füle hallatára, bement Kapernaumba.
2Egy százados szolgája pedig, akit ura nagyon kedvelt, beteg volt és már haldoklott.
3Mikor pedig az hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját.
4Azok tehát odamentek Jézushoz és igen kérték őt: Méltó, hogy ezt megtedd neki,
5mert szereti népünket, a zsinagógát is ő építtette nekünk.
6Jézus tehát elment velük. Mikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj.
7Ezért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy hozzád menjek. Hanem csak szóval mondd: és meg kell gyógyulnia az én szolgámnak.
8Mert én is felsőbbség alá vetett ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim és ha egyiknek azt mondom: Menj! elmegy; a másiknak: Jöjj! idejön és ha a szolgámnak szólok: Tedd meg ezt! megteszi.
9Mikor pedig Jézus ezeket hallotta, elcsodálkozott rajta és hátrafordulva, ezt mondta az őt követő sokaságnak: Mondom nektek: ilyen hitet Izraelben sem találtam.
10És amikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségben találták.
11Nem sokkal azután történt, hogy egy Nain nevű városba ment és vele mentek tanítványai és nagy sokaság. (A 11. vers egyes kéziratokban így kezdődik: Történt másnap,)
12Mikor pedig a város kapujához közelített, íme, egy halottat hoztak ki, egy anyának egyetlen fiát, egy özvegyasszonyét, akit a városból nagy sokaság kísért.
13És mikor látta őt az Úr, megesett a szíve rajta és így szólt neki: Ne sírj!
14És odalépve, megérintette a koporsót, a halottvivők pedig megállottak. És szólt: Ifjú, mondom neked, kelj fel!
15Ekkor a halott felült és beszélni kezdett. És átadta őt az anyjának.
16És mindnyájukat félelem fogta el és dicsőítették az Istent: Nagy próféta támadt köztünk; és: Az Isten meglátogatta az ő népét.
17És elterjedt felőle ez a hír egész Júdeában s a környéken mindenütt.
18És Jánosnak mindezeket hírül vitték a tanítványai. Ekkor János előszólított kettőt a tanítványai közül,
19és elküldötte őket az Úrhoz ezzel az üzenettel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?
20Mikor azért azok a férfiak odaérkeztek hozzá, így szóltak: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel az üzenettel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?
21Abban az órában pedig sok embert gyógyított meg betegségéből, csapásokból, gonosz lelkektől és sok vaknak adta vissza szeme világát.
22És Jézus így felelt nekik: Menjetek el, adjátok hírül Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok ismét látnak, sánták járnak, poklosok megtisztulnak, siketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik.
23És boldog az, aki nem botránkozik meg bennem.
24Miután János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a sokaságnak: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni?
25Hát miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Íme akik pompás öltözetben és bőségben élnek, a királyok palotáiban vannak.
26De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony mondom nektek: prófétánál is nagyobbat.
27Ez az, aki felől meg van írva: Íme én elküldöm követemet a te orcád előtt, aki elkészíti előtted a te útadat.
28Mert mondom nektek, hogy azok között, akik asszonytól születtek, senki sem nagyobb Jánosnál, de aki legkisebb az Isten országában, nagyobb őnála.
29És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, elismerték, hogy Isten igaz és megkeresztelkedtek János keresztségével.
30A farizeusok pedig és a törvénytudók elvetették Isten rájuk vonatkozó akaratát és nem keresztelkedtek meg általa.
31Kihez hasonlítsam azért e nemzedék embereit? És kihez hasonlók? (A 31. vers egyes kéziratokban így kezdődik: Az Úr ezután így szólt)
32Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik egymásnak így kiáltanak: Fuvoláztunk nektek, de nem táncoltatok; gyászéneket énekeltünk és nem sírtatok.
33Mert eljött Keresztelő János, aki sem kenyeret nem eszik, sem bort nem iszik és ezt mondjátok: Ördög van benne.
34Eljött az Ember Fia, aki eszik és iszik és ezt mondjátok: Íme, a nagyétű és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.
35De az isteni bölcsességet minden gyermek igazolta. (A 35. vers több régi kéziratban úgy olvasható, mint Mt 11:19 utolsó mondata.)
36Az egyik farizeus pedig arra kérte őt, hogy egyék vele. Bement azért a farizeus házába és asztalhoz telepedett.
37És íme volt abban a városban egy bűnös asszony. Ez megtudta, hogy ő a farizeus házában asztalhoz telepedett, hozott egy alabástrom szelence kenetet,
38megállott hátul az ő lábánál, sírva, könnyeivel kezdte öntözni a lábát és hajával törölte meg, miközben csókolgatta a lábát és megkente drága kenettel.
39Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, így szólt magában: Ha ez próféta volna, tudná, ki és miféle ez az asszony, aki őt érinti: mert bűnös.
40Ekkor Jézus ezt mondta neki: Simon, valami mondanivalóm van neked. És az szólt: Mester, mondd.
41Egy hitelezőnek két adósa volt: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik pedig ötvennel.
42És mivel nem volt nekik miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülök tehát melyik szereti őt jobban?
43Simon pedig így felelt: Azt gondolom, az, akinek többet engedett el. És szólt neki: Helyesen ítéltél.
44Majd az asszonyhoz fordulva, ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet a lábamra nem adtál, ez pedig könnyeivel Öntözte lábamat és hajával törölte meg.
45Te nem csókoltál meg engem, ez pedig azóta, hogy bejöttem, szüntelenül csókolgatja a lábamat.
46Olajjal a fejemet nem kented meg, ez pedig drága kenettel kente meg a lábamat.
47Ezért azt mondom neked: Az ő sok bűne azért bocsáttatott meg, mert igen szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
48Majd így szólt annak: Megbocsáttattak a te bűneid.
49És akik együttültek vele az asztalnál, kezdték magukban mondani: Kicsoda ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?
50Szólott pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel