Luke 6
1 Történt pedig egy szombatnapon, hogy vetések között ment át és tanítványai kalászokat szaggatva és kezükkel kimorzsolva, ették azokat.
2 Némelyek pedig a farizeusok közül így szóltak: Miért teszitek azt, amit szombatnapokon nem szabad tenni?
3 És Jézus így felelt nekik: Nem olvastátok, amit Dávid cselekedett, mikor megéhezett ő és akik vele voltak?
4 Hogyan ment be az Úr házába, hogyan vette el és ette meg a felrakott szent kenyereket és adta azoknak is, akik vele voltak? Pedig azokat nem szabad másnak megenni, csak a papoknak.
5 És szólt nekik: Az Ember Fia ura a szombatnak.
6 Egy másik szombaton pedig a zsinagógába ment és tanított. És volt ott egy ember, akinek jobb keze béna volt.
7 Az írástudók és farizeusok pedig leselkedtek rá, vajjon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene.
8 Ő azonban ismerve gondolataikat, így szólt a béna kezű embernek: Kelj fel és állj a középre! Az felkelt és odaállt,
9 Szólott azért nekik Jézus: Valamit kérdezek tőletek: Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat cselekedni? é etet menteni vagy elpusztítani?
10 És körültekintve mindnyájukon, így szólt neki: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy tett, és meggyógyult a keze és olyan éppé lett, mint a másik.
11 Azok pedig oktalan dühvel teltek el és egymás között arról beszélgettek, mit cselekedjenek Jézussal
12 És történt azokban a napokban, hogy a hegyre imádkozni és az éjtszakát az Istenhez való imádkozásban töltötte.
13 És mikor megvirradt, előszólította tanítványait, és kiválasztott azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:
14 Simont, akinek a Péter nevet is adta, és Andrást, az ő testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
15 Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, és Simont, a zélótát;
16 Júdást, Jakab fiát és Iskáriótes Júdást, aki árulóvá lett.
17 És miután lement velük, megállott egy síkságon ő és tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága az egész Júdeából és Jeruzsálemből, a tengermelléki Tírusból és Szidonból. Ezek azért mentek oda, hogy hallgassák és meggyógyuljanak betegségeikből.
18 És akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak.
19 És az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle és mindenkit meggyógyított.
20 Ő pedig felemelte tekintetét tanítványaira és így szólt: Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.
21 Boldogok vagytok ti, akik most éheztek: mert megelégültök. Boldogok vagytok ti, akik most sírtok, mert nevetni fogtok;
22 Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, ha kirekesztenek, ha szidalmaznak és kivetik a neveteket, mint gonosz nevet, az Ember Fiáért.
23 Örüljetek azon a napon és ujjongjatok! Mert íme, a ti jutalmatok bőséges a mennyben, hiszen ugyanígy bántak atyáik a prófétákkal.
24 De jaj nektek, gazdagok: mert elvettétek vigasztalásotokat!
25 Jaj nektek, kik most beteltetek, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, kik most nevettek: mert gyászolni és sírni fogtok!
26 Jaj nektek, ha minden ember jót mond felőletek: mert éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik!
27 De nektek mondom akik engem hallgattok: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket.
28 Áldjátok azokat, akik átkoznak titeket; imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket.
29 Annak, aki megüti egyik orcádat, tartsd oda a másikat is; és attól, aki elveszi a felsőruhádat, ne tagadd meg az alsóruhát sem.
30 Adj mindenkinek, aki kér tőled; és attól, aki elveszi a tiédet, ne követeld vissza.
31 És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy cselekedjetek azokkal.
32 Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.
33 És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanezt cselekszik.
34 És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
35 Ti ellenben szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót és adjatok kölcsönt, semmit sem várva érte: és a ti jutalmatok bőséges lesz és a Magasságosnak fiai lesztek, mert ő jóságos a háládatlanok és gonoszok iránt.
36 Legyetek azért irgalmasak, mint a ti Atyátok is irgalmas.
37 Ne ítéljetek és nem ítéltettek! Ne kárhoztassatok és nem lesz kárhoztatástok! Bocsássatok meg és nektek is megbocsáttatik.
38 Adjatok és nektek is adatik: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak majd az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.
39 Példázatot is mondott nekik: vajjon vak vezetheti-e a világtalant? Avagy nem esnek-e mind a ketten a verembe?
40 A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, hanem mikor mindent megtanult, akkor lesz olyan, mint a mestere.
41 Miért nézed a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a saját szemedben van, nem veszed észre?
42 vajjon hogyan mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki a szálkát a te szemedből! Te magad pedig a saját szemedben a gerendát nem látod? Képmutató; vedd ki először a gerendát a te szemedből s csak azután láss hozzá, hogy kivedd a szálkát a te atyádfia szeméből.
43 Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem. És hasonlóképen nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem.
44 Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Mert tövisről nem szednek fügét, a csipkebokorról sem szednek szőlőt.
45 A jó ember az ő szíve jó kincséből hozza elő a jót és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert a szív teljességéből szól a száj.
46 Miért mondjátok nekem: Uram, Uram! és nem cselekszitek, amiket mondok?
47 Mindenki, aki hozzám jön és hallgatja beszédeimet és cselekszi azokat, megmutatom nektek, kihez hasonló.
48 Hasonló valamely házépítő emberhez, aki mélyre ásott és kősziklára vetette a fundámentomot. Mikor aztán kiöntött az árvíz, a folyó beleütközött abba a házba, de nem ingathatta meg, mert — jól volt megépítve. — (A 48. versben gondolatjel közé tett szavak helyett egyes kéziratokban ez olvasható: szikla volt az alapja.)
49 Aki viszont hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki házát a földre építette fundamentum nélkül. Mikor ebbe beleütközött a folyó, azonnal összeomlott és nagy lett annak a háznak a romlása.