1Ezek után pedig rendelt az Úr másokat is, hetvenet és elküldötte azokat kettőnként maga előtt minden városba és helyre, ahová menni szándékozott.
2És így szólt hozzájuk: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
3Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
4Ne vigyetek magatokkal erszényt, se táskát, se sarut, és útközben senkit ne köszöntsetek.
5Amikor pedig bementek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!
6És ha van ott békességnek fia, a ti békességetek azon nyugszik meg; ha nincs, visszaszáll reátok.
7Maradjatok ugyanabban a házban és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga jutalmára. Ne járjatok házról-házra.
8És ha valamely városba bementek és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek adnak,
9és gyógyítsátok az ott levő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa.
10Ha pedig valamely városba bementek és nem fogadnak be titeket, annak utcáira kimenve, ezt mondjátok:
11Lerázzuk még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, bizonyságul ellenetek; tudjátok meg azonban: az Isten országa elközelített.
12Mondom nektek, azon a napon a sodomaiaknak könnyebb lesz, mint annak a városnak.
13Jaj neked, Korázin! Jaj neked, Betsaida! Mert ha Tírusban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek benned végbementek, zsákruhában és hamuban ülve régen megtértek volna.
14De Tírusnak és Szidonnak könnyebb lesz az ítéletkor, mint nektek.
15És te, Kapernaum, vajjon az égig fogsz felmagasztaltatni? A pokolig fogsz levettetni!
16Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg és aki engem vet meg, azt veti meg, aki elküldött engem.
17Mikor a hetven tanítvány visszatért, örömmel jelentette: Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által!
18Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként lehullani az égből.
19Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok és az ellenség minden erején; és semmi sem árthat nektek.
20De ne azon örüljetek, hogy a lelkek engednek nektek, hanem inkább azon örüljetek, hogy neveitek fel vannak írva a mennyben.
21Abban az órában felette örvendezett Jézus a Szentlélektől indíttatva és így szólt: Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől és kinyilatkoztattad a tanulatlanoknak. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
22Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
23Majd a tanítványokhoz fordulva, csak nekik maguknak ezt mondta: Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.
24Mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni mindazt, amit ti láttok, de nem látták; és hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.
25És íme egy törvénytudó felkelt és kísértve őt, ezt mondta: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?
26Ő pedig így felelt annak: A törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?
27Az pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és teljes erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint tenmagadat.
28Szólott pedig annak: Helyesen feleltél; ezt cselekedd és élsz.
29Az pedig igazolni akarta magát és ezt mondta Jézusnak: De ki az én felebarátom?
30Jézus pedig így felelt: Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment le, és rablók kezébe esett; ezek levetkőztették, megsebesítették, elmentek és otthagyták félholtan.
31Történetesen pedig egy pap haladt az úton, aki megpillantotta őt, és elkerülte.
32Hasonlóképen egy lévita is, mikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elkerülte.
33Egy samaritánus pedig, aki úton volt, hozzáérkezett és mikor meglátta, könyörületességre indult.
34És hozzálépett, bekötötte sebeit, olajat, és bort öntött azokra. Azután feltette őt saját barmára, elvitte egy vendégfogadóba és ápolta őt.
35Másnap pedig elővett két dénárt, odaadta a vendéglősnek és ezt mondta neki: Viselj gondot rá és ha valamit még ráköltesz, én mikor visszatérek, megadom majd neked.
36Mit gondolsz: e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett?
37Az pedig válaszolt: Az, aki könyörült rajta. Szólott azért neki Jézus: Eredj el, te is hasonlóképen cselekedjél.
38Mikor pedig tovább haladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony házába fogadta.
39És ennek volt egy Mária nevű testvére, aki az Úr lábához ült és hallgatta az ő beszédét.
40Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok szolgálat. Ezért előállott és így szólt: Uram, nincs gondod rá, hogy a testvérem a szolgálatban magamra hagyott engem? Szólj neki, segítsen nekem.
41Az Úr pedig ezt mondta neki: Márta, Márta, sok mindenért aggodalmaskodol és töröd magadat,
42pedig egy a szükséges. Mária a jobb részt választotta, amely nem vétetik el tőle.