1És történt, hogy mikor egy helyen imádkozott, miután elvégezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni, amint János is tanította tanítványait.
2Ő pedig ezt mondta nekik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
3Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként,
4és bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek, aki nekünk adósunk. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.
5És így szólt nekik: Ha valamelyikőtöknek barátja van, s az odamegy hozzá éjfélkor és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,
6mert egy barátom érkezett hozzám az útról és nincs mit adnom ennie, —
7közületek kicsoda válaszolna így belülről: Ne zavarj engem; lásd, az ajtó már be van zárva, és gyermekeim velem együtt az ágyban vannak, nem kelhetek fel, és nem adhatok neked?
8Mondom nektek, ha nem kel is fel és nem ad is neki azért, mert az barátja, de az ő tolakodása miatt fel fog kelni és adni fog neki annyit, amennyire szüksége van.
9Én is mondom nektek: kérjetek és adatik nektek; keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek.
10Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.
11Melyik atya az közületek, aki a fiának — követ ad, amikor kenyeret kér tőle és — kígyót ad, amikor halat kér tőle; (A 11. versben gondolatjel közé tett szavak a legrégibb kéziratokban nincsenek meg (Mt7:10).)
12vagy skorpiót ad neki, ha tojást kér?
13Ha azért ti gonosz létetekre tudtok fiaitoknak jó ajándékokat adni, menynyivel inkább fog a ti mennyei Atyátok Szentlelket adni azoknak, akik tőle kérik?
14És ördögöt űzött ki, amely néma volt. Mikor pedig kiment az ördög, megszólalt a néma, és a sokaság elcsodálkozott.
15Némelyek pedig így szóltak közülük: Belzebub által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
16Mások meg kísértették őt, és mennyei jelt kívántak tőle.
17Ő azonban ismerve gondolataikat, azt mondta nekik: Minden ország, amely önmagával meghasonlik, elpusztul, és ház házra omlik.
18És a Sátán is, ha önmagával meghasonlik, hogyan állhat meg az ő országa? Mert ti azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket.
19És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ennélfogva ők maguk lesznek a bíráitok.
20Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.
21Mikor az erős fegyveres őrzi a maga palotáját, akkor békében van a vagyona.
22De ha nála erősebb ember tör rá és legyőzi őt, akkor elveszi minden fegyverét, amelyben bízott, és szétosztja, amit tőle zsákmányolt.
23Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.
24Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken járkál, nyugalmat keresve; és mikor nem talál, ezt mond ja: Visszatérek a házamba, ahonnét kijöttem.
25És mikor odamegy, kiseperve és felékesítve találja azt.
26Akkor elmegy, vesz maga mellé más hét lelket, nálánál gonoszabbakat és bemennek, ott laknak és annak az embernek utóbbi állapota rosszabb lesz az elsőnél.
27Amikor ő ezeket mondta, egy asszony a sokaságból felemelte szavát és így szólt hozzá: Boldog a méh, amely téged hordozott és az emlők, amelyekből szoptál!
28ő pedig így válaszolt: Sőt inkább boldogok azok, akik az Isten beszédét hallgatják és megtartják.
29Mikor pedig még nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, kezdte mondani: Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt kíván, de nem adatik neki jel, csak a Jónás jele.
30Mert mint Jónás jelül volt a niniveieknek, úgy lesz az Ember Fia is e nemzedéknek.
31Dél királynője felkel majd az ítéletkor e nemzedék férfiaival és elítéli őket, mert eljött a világ- végéről, hogy hallgassa Salamon bölcsességét. És íme, Salamonnál nagyobb, van itt.
32A ninivei férfiak az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzedékkel és elítélik ezt, mivel ők megtértek Jónás prédikálására. És íme, Jónásnál nagyobb van itt.
33Aki lámpát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.
34A test lámpása a szemed: ha azért a szemed tiszta, egész tested is világos lesz; ha pedig gonosz, tested is sötét.
35Vigyázz azért, hogy a benned levő világosság sötétség ne legyen.
36Ennélfogva, ha egész tested világos, és semmi részében sincs homály, olyan világos lesz egészen, mint mikor a lámpás megvilágít téged a fényével.
37- - -
38Beszéd közben egy farizeus kérte őt, hogy ebédeljen nála. És ő bement és asztalhoz telepedett.A farizeus pedig elcsodálkozott mikor látta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg.
39Szólott pedig hozzá az Úr: Ti, farizeusok, a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablás vágyával és gonoszsággal.
40Bolondok, aki a külsőt teremtette, nem az teremtette-e azt is, ami belül van?
41Ti azonban adjátok alamizsnául azt, ami belül van és minden tiszta lesz nektek.
42De jaj nektek, farizeusok, mert megadjátok a tizedet a mentából, kaporból és minden kerti növényből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten iránt való szeretetet, pedig ezeket kellene cselekedni és amazokat sem elhanyagolni!
43Jaj nektek farizeusok! Mert szeretitek az első ülést a zsinagógákban és a piacokon való köszöntéseket!
44Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a sírok, amelyek nem látszanak és az emberek, akik rajtuk járnak, nem tudják!
45A törvénytudók közül egy ezt mondta neki: Mester, mikor ezt mondod, minket is sértegetsz.
46Ő pedig szólt: Jaj nektek, törvénytudóknak is! Mert elhordozhatatlan terhekkel rakjátok meg az embereket, de ti magatok egy ujjatokkal sem érintitek azokat a terheket.
47Jaj nektek! Mert ti építitek a próféták sírjait, a ti atyáitok pedig megölték őket.
48Így hát ti tanúbizonyságot tesztek atyáitok cselekedetei mellett és helyeslitek azokat, mert azok ölték meg őket, ti pedig építitek a sírjaikat.
49Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek és üldöznek,
50hogy számonkéressék e nemzedéktől minden próféta vére, mely a világ teremtésétől fogva kiontatott,
51Ábel vérétől fogva Zakariás véréig, aki az oltár és a szenthely között pusztult el; bizony mondom nektek, számon kéretik ettől a nemzedéktől.
52Jaj nektek, törvénytudók! Mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát: ti magatok nem mentetek be és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok.
53És mikor onnan kiment, az írástudók és farizeusok kezdtek rá nagyon haragudni és mind több dolog felől kérdésekkel faggatni,
54leselkedtek utána, hogy beszédében megfogják őt.