Bible

1 És felkeltek valamennyien és elvitték őt Pilátushoz. 2 És kezdték így vádolni: Úgy találtuk, hogy ez az ember népünket félrevezeti és tiltja, hogy adót fizessünk a császárnak és azt mondja, hogy ő Krisztus, a király. 3 Pilátus pedig megkérdezte őt: Te vagy a zsidók királya? És ő azt felelte neki: Te mondod. 4 Szólt pedig Pilátus a papi fejedelmeknek és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben. 5 De azok mind egyre erősködtek: Fellázítja a népet, minthogy egész Júdeában tanít. Galileától kezdve mind idáig. 6 Mikor pedig Pilátus ezt hallotta, megkérdezte, hogy vajjon ez az ember Galileából való-e? 7 És mikor megtudta, hogy Heródes hatalma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban szintén Jeruzsálemben volt, 8 Mikor pedig Heródes meglátta Jézust, igen megörült, mert már régóta szerette volna látni, mivel hallott felőle és remélte, hogy valami csodát lát majd, amelyet ő tesz. 9 És hosszasan faggatta, de ő semmit sem felelt neki. 10 Ott állottak a papi fejedelmek és írástudók is indulatosan vádolva őt. 11 Heródes pedig katonáival együtt semmibe se vette és kicsúfolta őt, azután fényes ruhába öltöztette, és visszaküldte Pilátushoz. 12 Heródes és Pilátus barátok lettek egymással azon a napon, mert azelőtt ellenséges indulattal voltak egymás iránt. 13 Pilátus pedig a papi fejedelmeket, a főembereket és a népet összegyűjtötte és 14 így szólt hozzájuk: Ide hoztátok nekem ezt az embert, mint aki a népet félrevezeti. S íme én előttetek vallattam őt, de semmi olyan bűnt nem találtam ebben az emberben, amivel őt vádoljátok. 15 De még Heródes sem, mert ő visszaküldte hozzánk. így tehát, mivel semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett, 16 megfenyítem őt és elbocsátom. 17 Ünnepenként pedig szabadon kellett számukra bocsátania egy foglyot. 18 De az egész sokaság így kiáltozott: Végezz vele! És bocsásd el nekünk Barabbást! 19 — Ez az ember tömlöcbe volt vetve valami lázadásért és gyilkosságért, amely a városban történt 20 Pilátus azért ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. 21 De azok mindegyre kiáltoztak: Feszítsd meg! Feszítsd meg! 22 Ő pedig harmadszor is mondta nekik: Mi rosszat tett ez? Semmi halált érdemlő bűnt nem találtam benne. Ezért megfenyítem őt és elbocsátom. 23 De azok ostromolták harsány kiáltásokkal és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött. 24 Ekkor Pilátus úgy döntött, hogy legyen meg amit követeltek. 25 És szabadon bocsátotta nekik azt, aki lázadásért és gyilkosságért volt tömlöcbe vetve, akit kértek; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak. 26 És amint elvezették őt, megragadtak egy cirénei Simon nevű férfit, aki a mezőről jött, és rátették a keresztfát, hogy vigye Jézus után. 27 Követte pedig őt a nép és az asszonyok nagy sokasága, akik gyászolták és siratták. 28 Jézus pedig hozzájuk fordult és ezt mondta: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és magzataitokat sirassátok! 29 Mert íme, jönnek napok, amelyeken ezt mondják: Boldogok a meddők és a méhek, amelyek nem szültek, az emlők, amelyek nem szoptattak! 30 Akkor majd kezdik mondani a hegyeknek: Essetek ránk! és a halmoknak: Borítsatok el minket! 31 Mert ha a zöldellő fán ezt művelik, mi történik majd a szárazzal? 32 Vittek pedig két másikat is, gonosztevőket, hogy vele együtt kivégezzék azokat 33 Mikor pedig odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívnak, ott megfeszítették őt és a gonosztevőket, egyiket jobb a másikat balkéz felől. 34 Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek. Azután elosztották ruháit és sorsot vetettek azokra. 35 És a nép ott állott, és nézte. Csúfolták pedig őt a főemberek is: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja. 36 Gúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecettel kínálták, 37 és ezt mondták neki: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat! 38 Felírás is volt felette, görög, latin és héber betűkkel: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA. 39 A megfeszített gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazta őt: Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magadat és minket is. 40 De a másik megdorgálta őt és azt mondta: Nem féled az Istent? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy. 41 Mi ugyan méltán, mert cselekedetünk méltó büntetését vesszük, ez azonban semmi gonoszt nem cselekedett 42 És szólt Jézushoz: Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te királyságodba. 43 És felelt neki Jézus: Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban. 44 Mikor pedig mintegy hat óra volt, sötétség lett az egész földön, egészen kilenc óráig. 45 És elhomályosodott a nap, és a templom kárpitja középen kettéhasadt. 46 Ekkor Jézus hangos szóval kiáltva ezt mondta: Atyáin, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. És e szavak után meghalt. 47 Mikor pedig a százados látta, mi történt, dicsőítette az Istent és ezt mondta Bizony, ez az ember igaz volt. 48 És az egész sokaság, amely ennek látására ment oda, mikor látta a történteket, mellét verve tért vissza. 49 Távolról ott álltak ismerősei mind és az asszonyok, akik Galileából követték őt, és látták mindezeket. 50 És íme egy ember, akinek József volt a neve, tanácstag, derék és igaz férfiú, 51 — aki nem volt részes tanácsukban és cselekedetükben, — Arimathiából, a zsidók városából való, aki maga is várta Isten országát; 52 ez a férfiú odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét 53 És levette, gyolcsba takarta s egy sziklába vájt sírboltba helyezte el, amelyben még senki sem feküdt. 54 És a nap ünnepre való előkészület napja volt, és a szombat megkezdődött. 55 Az asszonyok pedig, akik vele Galileából jöttek, kikísérték őt, megnézték a sírboltot és hogy miként helyezték oda az ő testét. 56 Majd visszatértek és illatszereket és drágakeneteket készítettek. És szombaton nyugodtak a parancsolat szerint.