1És felkeltek valamennyien és elvitték őt Pilátushoz.
2És kezdték így vádolni: Úgy találtuk, hogy ez az ember népünket félrevezeti és tiltja, hogy adót fizessünk a császárnak és azt mondja, hogy ő Krisztus, a király.
3Pilátus pedig megkérdezte őt: Te vagy a zsidók királya? És ő azt felelte neki: Te mondod.
4Szólt pedig Pilátus a papi fejedelmeknek és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.
5De azok mind egyre erősködtek: Fellázítja a népet, minthogy egész Júdeában tanít. Galileától kezdve mind idáig.
6Mikor pedig Pilátus ezt hallotta, megkérdezte, hogy vajjon ez az ember Galileából való-e?
7És mikor megtudta, hogy Heródes hatalma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban szintén Jeruzsálemben volt,
8Mikor pedig Heródes meglátta Jézust, igen megörült, mert már régóta szerette volna látni, mivel hallott felőle és remélte, hogy valami csodát lát majd, amelyet ő tesz.
9És hosszasan faggatta, de ő semmit sem felelt neki.
10Ott állottak a papi fejedelmek és írástudók is indulatosan vádolva őt.
11Heródes pedig katonáival együtt semmibe se vette és kicsúfolta őt, azután fényes ruhába öltöztette, és visszaküldte Pilátushoz.
12Heródes és Pilátus barátok lettek egymással azon a napon, mert azelőtt ellenséges indulattal voltak egymás iránt.
13Pilátus pedig a papi fejedelmeket, a főembereket és a népet összegyűjtötte és
14így szólt hozzájuk: Ide hoztátok nekem ezt az embert, mint aki a népet félrevezeti. S íme én előttetek vallattam őt, de semmi olyan bűnt nem találtam ebben az emberben, amivel őt vádoljátok.
15De még Heródes sem, mert ő visszaküldte hozzánk. így tehát, mivel semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett,
16megfenyítem őt és elbocsátom.
17Ünnepenként pedig szabadon kellett számukra bocsátania egy foglyot.
18De az egész sokaság így kiáltozott: Végezz vele! És bocsásd el nekünk Barabbást!
19— Ez az ember tömlöcbe volt vetve valami lázadásért és gyilkosságért, amely a városban történt
20Pilátus azért ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.
21De azok mindegyre kiáltoztak: Feszítsd meg! Feszítsd meg!
22Ő pedig harmadszor is mondta nekik: Mi rosszat tett ez? Semmi halált érdemlő bűnt nem találtam benne. Ezért megfenyítem őt és elbocsátom.
23De azok ostromolták harsány kiáltásokkal és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött.
24Ekkor Pilátus úgy döntött, hogy legyen meg amit követeltek.
25És szabadon bocsátotta nekik azt, aki lázadásért és gyilkosságért volt tömlöcbe vetve, akit kértek; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
26És amint elvezették őt, megragadtak egy cirénei Simon nevű férfit, aki a mezőről jött, és rátették a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
27Követte pedig őt a nép és az asszonyok nagy sokasága, akik gyászolták és siratták.
28Jézus pedig hozzájuk fordult és ezt mondta: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és magzataitokat sirassátok!
29Mert íme, jönnek napok, amelyeken ezt mondják: Boldogok a meddők és a méhek, amelyek nem szültek, az emlők, amelyek nem szoptattak!
30Akkor majd kezdik mondani a hegyeknek: Essetek ránk! és a halmoknak: Borítsatok el minket!
31Mert ha a zöldellő fán ezt művelik, mi történik majd a szárazzal?
32Vittek pedig két másikat is, gonosztevőket, hogy vele együtt kivégezzék azokat
33Mikor pedig odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívnak, ott megfeszítették őt és a gonosztevőket, egyiket jobb a másikat balkéz felől.
34Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek. Azután elosztották ruháit és sorsot vetettek azokra.
35És a nép ott állott, és nézte. Csúfolták pedig őt a főemberek is: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja.
36Gúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecettel kínálták,
37és ezt mondták neki: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!
38Felírás is volt felette, görög, latin és héber betűkkel: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.
39A megfeszített gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazta őt: Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.
40De a másik megdorgálta őt és azt mondta: Nem féled az Istent? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy.
41Mi ugyan méltán, mert cselekedetünk méltó büntetését vesszük, ez azonban semmi gonoszt nem cselekedett
42És szólt Jézushoz: Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te királyságodba.
43És felelt neki Jézus: Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.
44Mikor pedig mintegy hat óra volt, sötétség lett az egész földön, egészen kilenc óráig.
45És elhomályosodott a nap, és a templom kárpitja középen kettéhasadt.
46Ekkor Jézus hangos szóval kiáltva ezt mondta: Atyáin, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. És e szavak után meghalt.
47Mikor pedig a százados látta, mi történt, dicsőítette az Istent és ezt mondta Bizony, ez az ember igaz volt.
48És az egész sokaság, amely ennek látására ment oda, mikor látta a történteket, mellét verve tért vissza.
49Távolról ott álltak ismerősei mind és az asszonyok, akik Galileából követték őt, és látták mindezeket.
50És íme egy ember, akinek József volt a neve, tanácstag, derék és igaz férfiú,
51— aki nem volt részes tanácsukban és cselekedetükben, — Arimathiából, a zsidók városából való, aki maga is várta Isten országát;
52ez a férfiú odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét
53És levette, gyolcsba takarta s egy sziklába vájt sírboltba helyezte el, amelyben még senki sem feküdt.
54És a nap ünnepre való előkészület napja volt, és a szombat megkezdődött.
55Az asszonyok pedig, akik vele Galileából jöttek, kikísérték őt, megnézték a sírboltot és hogy miként helyezték oda az ő testét.
56Majd visszatértek és illatszereket és drágakeneteket készítettek. És szombaton nyugodtak a parancsolat szerint.