Bible

1 A hét első napján pedig jókor reggel a sírhoz mentek és magukkal vitték az elkészített illatszereket. 2 A követ pedig a sírról elhengerítve találták. 3 És mikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. 4 És történt, hogy mikor ezen töprengtek, íme két férfi állt melléjük, ragyogó öltözetben. 5 Mikor pedig ők megrémülve földre hajtották arcukat, azok így szóltak hozzájuk: Mit keresitek a holtak között az élőt? 6 Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek rá, hogyan beszélt nektek, mikor még Galileában volt, 7 és ezt mondta: Kell, hogy az Ember Fia bűnös emberek kezébe adassék, megfeszíttessék és harmadnap feltámadjon. 8 És visszaemlékezének az ő szavaira, 9 azután visszatértek a sírtól, és hírül adták mindezt a tizenegynek s mind a többieknek. 10 A magdalai Mária és Johanna és Jakab anyja, Mária és a velük levő más asszonyok voltak azok, akik ezeket elmondták az apostoloknak. 11 De ezek a beszédek csak balga mesének tűntek fel előttük, és nem hittek, nekik. 12 Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz és behajolva, látta, hogy csak a lepedők vannak ott, és elment, magában csodálkozva a történtek felett. 13 És íme azok közül ketten ugyanaz nap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira volt és amelynek neve Emmaus. 14 És beszélgettek egymással mindazokról a dolgokról, amik történtek. 15 Amint beszélgettek és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus is odaszegődött hozzájuk és együttment velük az úton. 16 De látásuk akadályoztatott, hogy őt meg ne ismerjék. 17 És így szólt hozzájuk: Micsoda szavak ezek, amelyeket jártotokban egymással váltotok? És szomorú arccal megálltak. 18 Ekkor megszólalt az egyik, akinek neve Kleofás és ezt mondta neki: Csak te vagy az egyedüli idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban? 19 És szólt nekik: Mi történt? Azok pedig azt mondták neki: Ami a názáreti Jézuson esett, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt, 20 és hogy mimódon adták őt a papi fejedelmek és a mi főembereink halálos ítéletre és feszítették meg őt. 21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt. És ezenfelül ma már harmadnapja, hogy ezek történtek. 22 Továbbá néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket. Ezek jókor reggel a sírnál voltak, 23 és mikor nem találták a testét, visszajöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy ő él. 24 És azok közül, akik velünk voltak, némelyek elmentek a sírhoz és úgy találták, amint az asszonyok is mondták, őt magát azonban nem látták. 25 És ő azt mondta nekik: Óh balgák és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták mondtak! 26 vajjon nem ezeket kellett-é szenvednie a Krisztusnak és úgy mennie be az ő dicsőségébe? 27 És elkezdve Mózestől és minden prófétától, magyarázta nekik az összes írásokban azt, ami őrá vonatkozik. 28 így közelítettek ahhoz a faluhoz, amelybe mentek és ő úgy tett, mintha tovább menne. 29 De ők unszolták: Maradj velünk, mert már beesteledik és a nap lehanyatlott! Bement azért, hogy velük maradjon. 30 És mikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. 31 Ekkor megnyílt a szemük és megismerték őt, de ő eltűnt előlük. 32 És így szóltak egymásnak: vajjon nem gerjedezett-e bennünk a szívünk, mikor beszélt nekünk az úton és mikor magyarázta az írásokat? 33 És felkeltek abban az órában, visszatértek Jeruzsálembe, ahol a tizenegyet és a velük levőket egybegyűlve találták. 34 Ezek azt mondták: Feltámadott az Úr bizonnyal és megjelent Simonnak! 35 Ekkor ők is elbeszélték, mi történt az úton és hogyan ismerték meg őt a kenyér megtöréséről. 36 És mikor ők ezeket beszélték, megállt köztük maga Jézus és így szólt nekik: Békesség nektek! 37 Ekkor megrémültek és félelmükben azt hitték, hogy valami lelket látnak. 38 És így szólt hozzájuk: Miért ijedtetek meg és miért támadnak ilyen gondolatok a szívetekben? 39 Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy csakugyan én vagyok; tapintsatok meg és lássatok. Mert a léleknek nincs húsa, csontja, de amint látjátok, nekem van. 40 És amikor ezeket mondta, megmutatta nekik a kezét és a lábát 41 Mikor pedig még mindig nem hittek az öröm miatt és csodálkoztak, így szólt nekik: Van itt valami ennivalótok? 42 Ők pedig adtak neki egy darab sült halat. (A 42. vers végén egyes kéziratokban még ez is olvasható: és lépes mézet.) 43 Ő elvette és előttük megette. 44 Majd így szólt nekik: Ezek az én beszédeim, amelyeket mondtam nektek, mikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedniök mindazoknak, amik megvannak írva felőlem a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban. 45 Akkor megnyitotta elméjüket, hogy értsék az Írásokat, 46 és így szólt nekik: Így van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell és harmadnapon feltámadnia a halottak közül, 47 és hirdettetnie kell a megtérésnek és a bűnök bocsánatának az ő nevében minden nép között. Jeruzsálemtől kezdve. 48 Ti vagytok pedig ezeknek tanúi. 49 És íme elküldöm nektek azt, amit az én Atyám ígért nektek; ti pedig maradjatok a városban, míg erőt nem kaptok felülről. 50 Azután elvezette őket Betániáig, felemelte kezét és megáldotta őket. 51 Amíg pedig áldotta őket, elvált tőlük és felment a mennybe. 52 Ők pedig imádták őt. Azután visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe; 53 és mindenkor a templomban voltak, és dicsérték az Istent.