1A hét első napján pedig jókor reggel a sírhoz mentek és magukkal vitték az elkészített illatszereket.
2A követ pedig a sírról elhengerítve találták.
3És mikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
4És történt, hogy mikor ezen töprengtek, íme két férfi állt melléjük, ragyogó öltözetben.
5Mikor pedig ők megrémülve földre hajtották arcukat, azok így szóltak hozzájuk: Mit keresitek a holtak között az élőt?
6Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek rá, hogyan beszélt nektek, mikor még Galileában volt,
7és ezt mondta: Kell, hogy az Ember Fia bűnös emberek kezébe adassék, megfeszíttessék és harmadnap feltámadjon.
8És visszaemlékezének az ő szavaira,
9azután visszatértek a sírtól, és hírül adták mindezt a tizenegynek s mind a többieknek.
10A magdalai Mária és Johanna és Jakab anyja, Mária és a velük levő más asszonyok voltak azok, akik ezeket elmondták az apostoloknak.
11De ezek a beszédek csak balga mesének tűntek fel előttük, és nem hittek, nekik.
12Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz és behajolva, látta, hogy csak a lepedők vannak ott, és elment, magában csodálkozva a történtek felett.
13És íme azok közül ketten ugyanaz nap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira volt és amelynek neve Emmaus.
14És beszélgettek egymással mindazokról a dolgokról, amik történtek.
15Amint beszélgettek és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus is odaszegődött hozzájuk és együttment velük az úton.
16De látásuk akadályoztatott, hogy őt meg ne ismerjék.
17És így szólt hozzájuk: Micsoda szavak ezek, amelyeket jártotokban egymással váltotok? És szomorú arccal megálltak.
18Ekkor megszólalt az egyik, akinek neve Kleofás és ezt mondta neki: Csak te vagy az egyedüli idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?
19És szólt nekik: Mi történt? Azok pedig azt mondták neki: Ami a názáreti Jézuson esett, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt,
20és hogy mimódon adták őt a papi fejedelmek és a mi főembereink halálos ítéletre és feszítették meg őt.
21Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt. És ezenfelül ma már harmadnapja, hogy ezek történtek.
22Továbbá néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket. Ezek jókor reggel a sírnál voltak,
23és mikor nem találták a testét, visszajöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy ő él.
24És azok közül, akik velünk voltak, némelyek elmentek a sírhoz és úgy találták, amint az asszonyok is mondták, őt magát azonban nem látták.
25És ő azt mondta nekik: Óh balgák és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták mondtak!
26vajjon nem ezeket kellett-é szenvednie a Krisztusnak és úgy mennie be az ő dicsőségébe?
27És elkezdve Mózestől és minden prófétától, magyarázta nekik az összes írásokban azt, ami őrá vonatkozik.
28így közelítettek ahhoz a faluhoz, amelybe mentek és ő úgy tett, mintha tovább menne.
29De ők unszolták: Maradj velünk, mert már beesteledik és a nap lehanyatlott! Bement azért, hogy velük maradjon.
30És mikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.
31Ekkor megnyílt a szemük és megismerték őt, de ő eltűnt előlük.
32És így szóltak egymásnak: vajjon nem gerjedezett-e bennünk a szívünk, mikor beszélt nekünk az úton és mikor magyarázta az írásokat?
33És felkeltek abban az órában, visszatértek Jeruzsálembe, ahol a tizenegyet és a velük levőket egybegyűlve találták.
34Ezek azt mondták: Feltámadott az Úr bizonnyal és megjelent Simonnak!
35Ekkor ők is elbeszélték, mi történt az úton és hogyan ismerték meg őt a kenyér megtöréséről.
36És mikor ők ezeket beszélték, megállt köztük maga Jézus és így szólt nekik: Békesség nektek!
37Ekkor megrémültek és félelmükben azt hitték, hogy valami lelket látnak.
38És így szólt hozzájuk: Miért ijedtetek meg és miért támadnak ilyen gondolatok a szívetekben?
39Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy csakugyan én vagyok; tapintsatok meg és lássatok. Mert a léleknek nincs húsa, csontja, de amint látjátok, nekem van.
40És amikor ezeket mondta, megmutatta nekik a kezét és a lábát
41Mikor pedig még mindig nem hittek az öröm miatt és csodálkoztak, így szólt nekik: Van itt valami ennivalótok?
42Ők pedig adtak neki egy darab sült halat. (A 42. vers végén egyes kéziratokban még ez is olvasható: és lépes mézet.)
43Ő elvette és előttük megette.
44Majd így szólt nekik: Ezek az én beszédeim, amelyeket mondtam nektek, mikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedniök mindazoknak, amik megvannak írva felőlem a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.
45Akkor megnyitotta elméjüket, hogy értsék az Írásokat,
46és így szólt nekik: Így van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell és harmadnapon feltámadnia a halottak közül,
47és hirdettetnie kell a megtérésnek és a bűnök bocsánatának az ő nevében minden nép között. Jeruzsálemtől kezdve.
48Ti vagytok pedig ezeknek tanúi.
49És íme elküldöm nektek azt, amit az én Atyám ígért nektek; ti pedig maradjatok a városban, míg erőt nem kaptok felülről.
50Azután elvezette őket Betániáig, felemelte kezét és megáldotta őket.
51Amíg pedig áldotta őket, elvált tőlük és felment a mennybe.
52Ők pedig imádták őt. Azután visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe;
53és mindenkor a templomban voltak, és dicsérték az Istent.