1Közel volt pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet húsvétnak mondanak.
2És a papi fejedelmek és írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.
3Bement pedig a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveznek s a tizenkettő közül való volt.
4És ő elment, megbeszélte a papi fejedelmekkel és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükbe.
5És azok örültek és megegyezted vele, hogy pénzt adnak neki.
6Ő pedig beleegyezett és kereste a kedvező alkalmat, hogy őt kezükbe adja a nép háta mögött.
7Elérkezett pedig a kovásztalan kenyerek napja, amelyen a húsvéti bárányt le kellett ölni.
8És Jézus elküldte Pétert és Jánost, e szavakkal: Menjetek el, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük azt.
9Ők pedig így szóltak neki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
10És ő azt mondta nekik: Íme, mikor beértek a városba, élőtökbe jön egy ember egy korsó vízzel, kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy.
11És mondjátok a ház gazdájának: Ezt üzeni neked a Mester, hol van az a szállás, ahol a tanítványaimmal együtt megeszem a. húsvéti bárányt?
12És ő mutat nektek egy nagy, berendezett termet; ott készítsétek el.
13És amikor elmentek, úgy találták, amint mondta nekik; és elkészítették a húsvéti bárányt.
14És amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett ő és az apostolok vele együtt.
15És szólt nekik: Nagy kívánsággal kívántam, hogy ezt a húsvéti bárányt veletek megegyem, mielőtt szenvedek.
16Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem azt, míg be nem teljesedik az Isten országában.
17És vette a poharat, hálát adott és ezt mondta: Vegyétek ezt és osszátok el magatok között.
18Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtőke gyümölcséből, míg el nem jön az Isten országa.
19És miután a kenyeret vette, hálát adott, megtörte és adta nekik és ezt mondta: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
20Hasonlóképen a poharat is vette, miután vacsorált és ezt mondta: E pohár amaz új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kiontatik.
21De íme, annak keze, aki engem elárul, velem van az asztalon.
22És az Ember Fia elmegy ugyan, amint elvégeztetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.
23És kezdték egymástól kérdezgetni, vajjon ki lehet az közülök, aki ezt meg fogja tenni?
24Versengés is támadt köztük, hogy ki tekinthető közülük a legnagyobbnak.
25Ő pedig így szólt nekik: A pogányokon uralkodnak a királyaik és akik hatalmaskodnak rajtuk, jóltevőknek hívatják magukat,
26ti azonban ne így cselekedjetek. Hanem aki legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint aki legkisebb, és aki vezető, mint aki szolgál.
27Mert melyik nagyobb: az-e, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nemde, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
28Ti vagytok, akik megmaradtatok velem az én kísértéseimben:
29és én királyságot adok nektek örökségül, amint nekem is adott az én Atyám,
30hogy egyetek, igyatok az én asztalomnál, az én országomban és királyi székekben üljetek, ítélve Izrael tizenkét nemzetségét
31Simon! Simon! Íme a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.
32De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited; te azért ha majd megtérsz, erősítsd a te atyádfiait.
33Ő pedig válaszolt neki: Uram, teveled kész vagyok mind börtönbe, mind halálba menni.
34És ő szólt: Mondom neked, Péter: Ma nem szól addig a kakas, amíg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
35És szólt nekik: Volt-e valamiben hiányotok, mikor elküldtelek titeket erszény, táska és saru nélkül? Ők pedig feleltek: Semmiben sem.
36Szólt azért nekik: Most azonban, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképen a táskát; és akinek nincs kardja, adja el a felső ruháját és vegyen.
37Mert mondom nektek, még ennek az írásnak be kell teljesednie rajtam: És bűnösök közé számláltatott. Mert ami rendeltetett felőlem: beteljesedik.
38Azok pedig így szóltak: Uram, van itt két kard. Ő pedig azt mondta: Elég!
39Akkor eltávozott és szokása szerint az Olajfák „hegyére ment. Követték őt a tanítványok is.
40És mikor odaértek arra a helyre, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.
41Majd eltávozott tőlük, mintegy kőhajításnyira és térdre esve így imádkozott:
42Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
43És angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt.
44És halálos gyötrődésben mind buzgóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek,
45És miután imádkozott, felkelt, tanítványaihoz ment és aludva találta őket a szomorúság miatt.
46Akkor így szólt nekik: Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.
47És mikor még beszélt, íme sokaság jött, élén a tizenkettő egyike, akit Júdásnak hívnak, és közeledett Jézushoz, hogy megcsókolja őt.
48Jézus pedig így szólt neki: Júdás, csókkal árulod el az Ember Fiát?
49A körülötte levők pedig látták, mi következik, és így szóltak neki: Uram, vágjuk őket fegyverrel?
50És közülük valaki odasújtott a főpap szolgájához és levágta annak jobb fülét.
51Jézus pedig megszólalt és azt mondta: Hagyjátok abba! Elég! És megérintette annak fülét, és meggyógyította őt.
52Majd szólt Jézus azoknak, akik odamentek hozzá, a papi fejedelmeknek, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Mint valami rablóra, úgy jöttetek rám fegyverekkel és botokkal?
53Mindennap veletek voltam a templomban, de nem vetettétek rám a kezeteket. Ám ez a ti órátok és a sötétség hatalma.
54Miután pedig megfogták őt, elvezették és elvitték a főpap házába. Péter pedig távolról követte őt.
55És mikor tüzet raktak az udvar közepén és együtt leültek, Péter is leült közéjük.
56És amint a tűz világánál ült, meglátta őt egy szolgálóleány és erősen ránézve így szól: Ez is ővele volt.
57Ő azonban tagadta és azt mondta: Asszony, nem ismerem őt.
58És kissé később más valaki látta meg őt és mondta: Te is közülük való vagy! Péter pedig így szólt: Ember, nem vagyok!
59És úgy egy óra múlva ismét más valaki erősítgette: Ez is vele volt, mert szintén Galileából való.
60Szólott pedig Péter: Ember, nem tudom, mit beszélsz. És mikor még beszélt, egyszerre megszólalt a kakas.
61Ekkor hátrafordult az Úr, rátekintett Péterre. És megemlékezett Péter az Úr szaváról, amint neki mondta: Mielőtt ma a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.
62És kiment Péter és keservesen sírt.
63És azok a férfiak, akik őrizték Jézust, csúfolták és ütlegelték.
64Azután betakarták szemét és kérdezték: Prófétáld meg, ki az, aki megütött téged.
65És sok egyebet mondtak neki és szidalmazták.
66És amint nappal lett, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a papi fejedelmek, és írástudók és az ő tanácsukba vitték őt,
67és ezt mondták: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk, ő pedig így válaszolt nekik: Ha mondom is nektek, mégsem hiszitek;
68de ha kérdezlek is, nem feleltek nekem.
69Mostantól fogva pedig ott ül majd az Ember Fia az Isten hatalmának jobbja felől.
70Szóltak pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten fia? Ő pedig azt mondta nekik: Ahogy mondjátok, én vagyok.
71Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából