Luke 22
1 Közel volt pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet húsvétnak mondanak.
2 És a papi fejedelmek és írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.
3 Bement pedig a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveznek s a tizenkettő közül való volt.
4 És ő elment, megbeszélte a papi fejedelmekkel és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükbe.
5 És azok örültek és megegyezted vele, hogy pénzt adnak neki.
6 Ő pedig beleegyezett és kereste a kedvező alkalmat, hogy őt kezükbe adja a nép háta mögött.
7 Elérkezett pedig a kovásztalan kenyerek napja, amelyen a húsvéti bárányt le kellett ölni.
8 És Jézus elküldte Pétert és Jánost, e szavakkal: Menjetek el, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük azt.
9 Ők pedig így szóltak neki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
10 És ő azt mondta nekik: Íme, mikor beértek a városba, élőtökbe jön egy ember egy korsó vízzel, kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy.
11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt üzeni neked a Mester, hol van az a szállás, ahol a tanítványaimmal együtt megeszem a. húsvéti bárányt?
12 És ő mutat nektek egy nagy, berendezett termet; ott készítsétek el.
13 És amikor elmentek, úgy találták, amint mondta nekik; és elkészítették a húsvéti bárányt.
14 És amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett ő és az apostolok vele együtt.
15 És szólt nekik: Nagy kívánsággal kívántam, hogy ezt a húsvéti bárányt veletek megegyem, mielőtt szenvedek.
16 Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem azt, míg be nem teljesedik az Isten országában.
17 És vette a poharat, hálát adott és ezt mondta: Vegyétek ezt és osszátok el magatok között.
18 Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtőke gyümölcséből, míg el nem jön az Isten országa.
19 És miután a kenyeret vette, hálát adott, megtörte és adta nekik és ezt mondta: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
20 Hasonlóképen a poharat is vette, miután vacsorált és ezt mondta: E pohár amaz új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kiontatik.
21 De íme, annak keze, aki engem elárul, velem van az asztalon.
22 És az Ember Fia elmegy ugyan, amint elvégeztetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.
23 És kezdték egymástól kérdezgetni, vajjon ki lehet az közülök, aki ezt meg fogja tenni?
24 Versengés is támadt köztük, hogy ki tekinthető közülük a legnagyobbnak.
25 Ő pedig így szólt nekik: A pogányokon uralkodnak a királyaik és akik hatalmaskodnak rajtuk, jóltevőknek hívatják magukat,
26 ti azonban ne így cselekedjetek. Hanem aki legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint aki legkisebb, és aki vezető, mint aki szolgál.
27 Mert melyik nagyobb: az-e, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nemde, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
28 Ti vagytok, akik megmaradtatok velem az én kísértéseimben:
29 és én királyságot adok nektek örökségül, amint nekem is adott az én Atyám,
30 hogy egyetek, igyatok az én asztalomnál, az én országomban és királyi székekben üljetek, ítélve Izrael tizenkét nemzetségét
31 Simon! Simon! Íme a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.
32 De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited; te azért ha majd megtérsz, erősítsd a te atyádfiait.
33 Ő pedig válaszolt neki: Uram, teveled kész vagyok mind börtönbe, mind halálba menni.
34 És ő szólt: Mondom neked, Péter: Ma nem szól addig a kakas, amíg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
35 És szólt nekik: Volt-e valamiben hiányotok, mikor elküldtelek titeket erszény, táska és saru nélkül? Ők pedig feleltek: Semmiben sem.
36 Szólt azért nekik: Most azonban, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképen a táskát; és akinek nincs kardja, adja el a felső ruháját és vegyen.
37 Mert mondom nektek, még ennek az írásnak be kell teljesednie rajtam: És bűnösök közé számláltatott. Mert ami rendeltetett felőlem: beteljesedik.
38 Azok pedig így szóltak: Uram, van itt két kard. Ő pedig azt mondta: Elég!
39 Akkor eltávozott és szokása szerint az Olajfák „hegyére ment. Követték őt a tanítványok is.
40 És mikor odaértek arra a helyre, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.
41 Majd eltávozott tőlük, mintegy kőhajításnyira és térdre esve így imádkozott:
42 Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
43 És angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt.
44 És halálos gyötrődésben mind buzgóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek,
45 És miután imádkozott, felkelt, tanítványaihoz ment és aludva találta őket a szomorúság miatt.
46 Akkor így szólt nekik: Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.
47 És mikor még beszélt, íme sokaság jött, élén a tizenkettő egyike, akit Júdásnak hívnak, és közeledett Jézushoz, hogy megcsókolja őt.
48 Jézus pedig így szólt neki: Júdás, csókkal árulod el az Ember Fiát?
49 A körülötte levők pedig látták, mi következik, és így szóltak neki: Uram, vágjuk őket fegyverrel?
50 És közülük valaki odasújtott a főpap szolgájához és levágta annak jobb fülét.
51 Jézus pedig megszólalt és azt mondta: Hagyjátok abba! Elég! És megérintette annak fülét, és meggyógyította őt.
52 Majd szólt Jézus azoknak, akik odamentek hozzá, a papi fejedelmeknek, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Mint valami rablóra, úgy jöttetek rám fegyverekkel és botokkal?
53 Mindennap veletek voltam a templomban, de nem vetettétek rám a kezeteket. Ám ez a ti órátok és a sötétség hatalma.
54 Miután pedig megfogták őt, elvezették és elvitték a főpap házába. Péter pedig távolról követte őt.
55 És mikor tüzet raktak az udvar közepén és együtt leültek, Péter is leült közéjük.
56 És amint a tűz világánál ült, meglátta őt egy szolgálóleány és erősen ránézve így szól: Ez is ővele volt.
57 Ő azonban tagadta és azt mondta: Asszony, nem ismerem őt.
58 És kissé később más valaki látta meg őt és mondta: Te is közülük való vagy! Péter pedig így szólt: Ember, nem vagyok!
59 És úgy egy óra múlva ismét más valaki erősítgette: Ez is vele volt, mert szintén Galileából való.
60 Szólott pedig Péter: Ember, nem tudom, mit beszélsz. És mikor még beszélt, egyszerre megszólalt a kakas.
61 Ekkor hátrafordult az Úr, rátekintett Péterre. És megemlékezett Péter az Úr szaváról, amint neki mondta: Mielőtt ma a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.
62 És kiment Péter és keservesen sírt.
63 És azok a férfiak, akik őrizték Jézust, csúfolták és ütlegelték.
64 Azután betakarták szemét és kérdezték: Prófétáld meg, ki az, aki megütött téged.
65 És sok egyebet mondtak neki és szidalmazták.
66 És amint nappal lett, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a papi fejedelmek, és írástudók és az ő tanácsukba vitték őt,
67 és ezt mondták: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk, ő pedig így válaszolt nekik: Ha mondom is nektek, mégsem hiszitek;
68 de ha kérdezlek is, nem feleltek nekem.
69 Mostantól fogva pedig ott ül majd az Ember Fia az Isten hatalmának jobbja felől.
70 Szóltak pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten fia? Ő pedig azt mondta nekik: Ahogy mondjátok, én vagyok.
71 Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából