1És mikor feltekintett, látta, hogy a gazdagok hogyan dobják ajándékaikat a perselybe.
2Látott pedig ott egy szegény özvegyasszonyt, hogy két fillért dobott abba.
3És szólt: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott.
4Mert mindezek az ő feleslegükből dobtak az adományokhoz, ez pedig a maga szegénységéből egész vagyonát, amije csak volt, beledobta.
5És mikor némelyek azt mondták a templom felől, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van feldíszítve, ezt mondta:
6Jönnek napok, amikor ezekből, amiket láttok, kő kövön nem marad, amelyet szét ne hánynának.
7Megkérdezték pedig őt: Mester, mikor lesznek meg ezek és mi lesz a jel, amikor majd mindez megtörténik?
8Ő pedig így felelt: Vigyázzatok, hogy el ne hitessenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok! és: Az idő elközelgett! Ne menjetek azért utánuk.
9És mikor háborúkról és zendülésekről hallotok, ne rettenjetek meg, mert előbb ezeknek kell megtörténniök, de a vég nincs itt mindjárt.
10Akkor így szólt nekik: Nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen,
11és nagy földrengések lesznek és mindenfelé dögvész, éhínség és rettenetes dolgok, és nagy jelek lesznek az égből.
12De mindezek előtt kezüket rátok vetik és üldöznek titeket, átadnak a zsinagógáknak és tömlöcbe vetnek és királyok és helytartók elé visznek titeket az én nevemért.
13De ez alkalom lesz nektek a bizonyságtételre.
14Tökéljétek el azért szívetekben, hogy nem töprengtek előre, mit feleljetek a védelmetekre.
15Mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek ellene nem állhat, vagy ellene nem mondhat egyetlen ellenfeletek sem.
16Elárulnak majd titeket még szülők és testvérek, rokonok és barátok is, és közületek némelyeket megölnek.
17És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért.
18De fejeteknek egy hajszála sem vész el
19Állhatatossággal nyeritek meg majd életeteket.
20Mikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek veszik körül, akkor vegyétek tudomásul, hogy elközelgett annak pusztulása.
21Akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik benn vannak a városban, menjenek ki abból, és akik künn vannak vidéken, ne menjenek be abba.
22Mert azok a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjenek mindazok, amik meg vannak írva.
23Jaj pedig a terhes és szoptatós asszonyoknak azokban a napokban! Mert nagy nyomorúság lesz a földön és harag ezen a népen.
24És elhullanak fegyver éle által, és foglyul viszik őket minden pogány nép közé, és Jeruzsálemet pogányok tapodják majd, míg betelik a pogányok ideje.
25És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön a népek kétségbe esnek tanácstalanságukban a tenger árjának zúgása miatt,
26mikor az emberek elalélnak a félelemtől és annak várásától, ami a földkerekségére következik; mert az egek erősségei megrendülnek.
27És akkor meglátják az Ember Fiát, amint eljön a felhőben hatalommal és nagy dicsőséggel.
28Mikor pedig mindezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, emeljétek fel fejeteket, mert közeledik a ti megváltásotok.
29Mondott pedig nekik egy példázatot: Nézzétek a fügefát és mind a fákat.
30Mihelyt hajtanak és ezt látjátok, magatoktól tudjátok, hogy már közel a nyár.
31így ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.
32Bizony mondom nektek, hogy e nemzedék nem múlik el, míg mindez meg nem lesz.
33Az ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.
34De vigyázzatok magatokra, hogy meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódás, részegség, vagy az élet gondjai miatt és hirtelen ne jöjjön rátok az a nap,
35mint valami tőr, mert meglepi mindazokat, akik a föld színén laknak.
36Legyetek azért mindenkor éberek, könyörögjetek, hogy méltókká tétessetek arra, hogy kimeneküljetek mindezekből, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az Ember Fia előtt.
37Nappal a templomban tanított. Éjjelre pedig az Olajfák hegyére ment ki.
38És kora reggel az egész nép hozzá sietett, hogy hallgassa őt a templomban.