Luke 19
1 Bement és áthaladt Jerikón.
2 És íme, volt ott egy ember, névszerint Zákeus: ez fővámszedő volt és gazdag.
3 És igyekezett látni Jézust, hogy melyik az, de a sokaságtól nem láthatta, mivel kistermetű ember volt.
4 Azért előre futva, felhágott egy eperfára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.
5 És mikor Jézus arra a helyre: ért, feltekintett és ezt mondta neki: Zákeus, gyorsan szállj le, mert ma nekem a te házadnál kell maradnom.
6 Ekkor gyorsan leszállott és örömmel fogadta be őt.
7 És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódtak: Bűnös emberhez ment be szállásra.
8 Zákeus pedig előállva, így szólt az Úrhoz: Uram, íme vagyonom felét a szegényeknek adom és ha bárkitől valamit zsarolással elvettem, négyannyit adok a helyébe.
9 Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivel ő is Ábrahám fia.
10 Mert azért jött az Ember Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.
11 És mikor ezeket hallották, Jézus egy példázattal folytatta a tanítását, mivel közel volt Jeruzsálemhez és mivel ők azt gondolták, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
12 Ezért így szólt: Egy nemes ember távoli országba utazott, hogy királyságot szerezzen magának s azután visszatérjen.
13 Előszólította azért tíz szolgáját, adott nekik tíz gírát és ezt mondta nekik: Kereskedjetek ezek kel, amíg megjövök.
14 Polgártársai pedig gyűlölték őt és követeket küldtek utána, ezzel az üzenettel: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk.
15 És amikor megszerezte a királyságot és megjött, megparancsolta, hogy hívják oda hozzá azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki miként kereskedett.
16 Eljött pedig az első és ezt mondta: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
17 Ő pedig szólt neki: Jól van, jó szolgám; mivel ilyen kevesen hű voltál, legyen hatalmad tíz városon.
18 És jött a második, aki ezt mondta: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
19 Szólt pedig ennek is: Neked is legyen hatalmad öt városon.
20 Akkor jött egy másik, aki azt mondta: Uram, itt a gírád, amelyet egy keszkenőbe eltéve tartogattam,
21 mert féltem tőled, mivel kemény ember vagy: elveszed, amit nem te tettél el és learatod, amit nem te vetettél.
22 Szólt pedig annak: A te szádból ítéllek meg, te gonosz szolga! Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, aki elveszem, amit nem én tettem el és learatom, amit nem én vetettem.
23 Miért nem adtad akkor a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul hajthattam volna be?
24 És az ott állóknak azt mondta: Vegyétek el ettől a gírát és adjátok annak, akinek tíz gírája van.
25 És mondták neki: Uram, neki tíz gírája van!
26 Mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; attól pedig akinek nincs, még amije van, az is elvétetik.
27 Sőt ezenfelül hozzátok ide azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy uralkodjam rajtuk, és öljétek meg őket előttem.
28 És amikor ezeket mondotta, tovább haladt, fel Jeruzsálembe.
29 És amint közeledett Betfagéhoz és Betániához, a hegynél, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldött kettőt a tanítványok közül és azt mondta:
30 Menjetek el az átellenben levő faluba. Mikor abba beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még soha ember nem ült: azt oldjátok el és vezessétek ide.
31 És ha valaki megkérdi tőletek: Miért oldjátok el? Így feleljetek annak: Mert az Úrnak van szüksége rá.
32 Ekkor a küldöttek elmentek és éppen úgy találták, amint mondta nekik.
33 És amint a szamárcsikót oldozták, így szóltak annak gazdái: Miért oldjátok el a szamárcsikót?
34 Ők pedig így feleltek: Az Úrnak van rá szüksége.
35 És elvezették azt Jézushoz; és felsőruháikat a szamárcsikóra vetették és felültették rá Jézust.
36 És menetközben felsőruhájukat az útra terítették.
37 Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdte dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,
38 és ezt mondták: Áldott a király, aki jön az Úr nevében! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!
39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból ezt mondták neki: Mester, dorgáld meg a tanítványaidat!
40 De ő ezt válaszolta nekik: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
41 És mikor közeledett és látta a várost, siratta azt,
42 és ezt mondta: Bárcsak megismerted volna te is, csak e mostani napon is, amik békességre valók! De most rejtve vannak szemed előtt.
43 Mert jönnek majd rád napok, mikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülvesznek és mindenfelől megszorítanak,
44 földre tipornak téged és benned a te fiaidat, és nem hagynak benned követ kövön, mivel nem ismerted fel a te meglátogatásod idejét.
45 És bement a templomba és kezdte kiűzni az árusokat,
46 és azt mondta nekik: Meg van írva: Az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.
47 És tanított naponként a templomban. A papi fejedelmek pedig és az írástudók és a nép vezető emberei el akarták őt veszíteni.
48 De nem tudták, mit cselekedjenek, mert az egész nép csüngött rajta, és hallgatott reá.