1Bement és áthaladt Jerikón.
2És íme, volt ott egy ember, névszerint Zákeus: ez fővámszedő volt és gazdag.
3És igyekezett látni Jézust, hogy melyik az, de a sokaságtól nem láthatta, mivel kistermetű ember volt.
4Azért előre futva, felhágott egy eperfára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.
5És mikor Jézus arra a helyre: ért, feltekintett és ezt mondta neki: Zákeus, gyorsan szállj le, mert ma nekem a te házadnál kell maradnom.
6Ekkor gyorsan leszállott és örömmel fogadta be őt.
7És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódtak: Bűnös emberhez ment be szállásra.
8Zákeus pedig előállva, így szólt az Úrhoz: Uram, íme vagyonom felét a szegényeknek adom és ha bárkitől valamit zsarolással elvettem, négyannyit adok a helyébe.
9Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivel ő is Ábrahám fia.
10Mert azért jött az Ember Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.
11És mikor ezeket hallották, Jézus egy példázattal folytatta a tanítását, mivel közel volt Jeruzsálemhez és mivel ők azt gondolták, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
12Ezért így szólt: Egy nemes ember távoli országba utazott, hogy királyságot szerezzen magának s azután visszatérjen.
13Előszólította azért tíz szolgáját, adott nekik tíz gírát és ezt mondta nekik: Kereskedjetek ezek kel, amíg megjövök.
14Polgártársai pedig gyűlölték őt és követeket küldtek utána, ezzel az üzenettel: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk.
15És amikor megszerezte a királyságot és megjött, megparancsolta, hogy hívják oda hozzá azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki miként kereskedett.
16Eljött pedig az első és ezt mondta: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
17Ő pedig szólt neki: Jól van, jó szolgám; mivel ilyen kevesen hű voltál, legyen hatalmad tíz városon.
18És jött a második, aki ezt mondta: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
19Szólt pedig ennek is: Neked is legyen hatalmad öt városon.
20Akkor jött egy másik, aki azt mondta: Uram, itt a gírád, amelyet egy keszkenőbe eltéve tartogattam,
21mert féltem tőled, mivel kemény ember vagy: elveszed, amit nem te tettél el és learatod, amit nem te vetettél.
22Szólt pedig annak: A te szádból ítéllek meg, te gonosz szolga! Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, aki elveszem, amit nem én tettem el és learatom, amit nem én vetettem.
23Miért nem adtad akkor a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul hajthattam volna be?
24És az ott állóknak azt mondta: Vegyétek el ettől a gírát és adjátok annak, akinek tíz gírája van.
25És mondták neki: Uram, neki tíz gírája van!
26Mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; attól pedig akinek nincs, még amije van, az is elvétetik.
27Sőt ezenfelül hozzátok ide azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy uralkodjam rajtuk, és öljétek meg őket előttem.
28És amikor ezeket mondotta, tovább haladt, fel Jeruzsálembe.
29És amint közeledett Betfagéhoz és Betániához, a hegynél, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldött kettőt a tanítványok közül és azt mondta:
30Menjetek el az átellenben levő faluba. Mikor abba beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még soha ember nem ült: azt oldjátok el és vezessétek ide.
31És ha valaki megkérdi tőletek: Miért oldjátok el? Így feleljetek annak: Mert az Úrnak van szüksége rá.
32Ekkor a küldöttek elmentek és éppen úgy találták, amint mondta nekik.
33És amint a szamárcsikót oldozták, így szóltak annak gazdái: Miért oldjátok el a szamárcsikót?
34Ők pedig így feleltek: Az Úrnak van rá szüksége.
35És elvezették azt Jézushoz; és felsőruháikat a szamárcsikóra vetették és felültették rá Jézust.
36És menetközben felsőruhájukat az útra terítették.
37Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdte dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,
38és ezt mondták: Áldott a király, aki jön az Úr nevében! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!
39És némelyek a farizeusok közül a sokaságból ezt mondták neki: Mester, dorgáld meg a tanítványaidat!
40De ő ezt válaszolta nekik: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
41És mikor közeledett és látta a várost, siratta azt,
42és ezt mondta: Bárcsak megismerted volna te is, csak e mostani napon is, amik békességre valók! De most rejtve vannak szemed előtt.
43Mert jönnek majd rád napok, mikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülvesznek és mindenfelől megszorítanak,
44földre tipornak téged és benned a te fiaidat, és nem hagynak benned követ kövön, mivel nem ismerted fel a te meglátogatásod idejét.
45És bement a templomba és kezdte kiűzni az árusokat,
46és azt mondta nekik: Meg van írva: Az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.
47És tanított naponként a templomban. A papi fejedelmek pedig és az írástudók és a nép vezető emberei el akarták őt veszíteni.
48De nem tudták, mit cselekedjenek, mert az egész nép csüngött rajta, és hallgatott reá.