Luke 18
1 Mondott pedig nekik példázatot arról, hogy mindenkor imádkozniok kell és nem szabad megrestülniök.
2 Azt mondta: Volt egy városban egy bíró, aki az Istent nem félte és emberekkel nem törődött.
3 Volt egy özvegyasszony is abban a városban, aki gyakran elment hozzá és azt mondta: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.
4 Ám ez egy ideig nem akart, de aztán így szólt magában: Bár én Istent nem félem, sem emberekkel nem törődöm,
5 mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy minduntalan idejőve, ne gyötörjön.
6 Szólt pedig az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró!
7 Hát az Isten nem szolgáltat-e igazságot az ő választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? vajjon váratja-e őket?
8 Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamar. Mindazáltal mikor az Ember Fia eljön, vajjon megtalálja-e a hitet a földön?
9 Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot mondta:
10 Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus és a másik vámszedő.
11 A farizeus megállva, így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek: rablók, becstelenek, paráznák, vagy mint ez a vámszedő is.
12 Böjtölök kétszer egy héten; tizedet adok mindenből, amit szerzek.
13 A vámszedő pedig távol állva, még a tekintetét sem akarta az égre emelni, hanem verte a mellét és így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.
14 Mondom nektek, ez megigazulva ment alá az ő házához, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
15 Odavitték hozzá a kis gyermekeket is, hogy kezét rájok tegye. Mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálták azokat.
16 Jézus azonban magához hívta őket és ezt mondta: Engedjétek, hogy a kis gyermekek hozzám jöjjenek és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.
17 Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, semmiképpen sem megy be abba.
18 És megkérdezte őt egy főember: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet örököljem?
19 Jézus pedig azt mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy: az Isten.
20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál! Ne ölj! Ne lopj! Hamis tanúbizonyságot ne tégy! Tiszteld atyádat és anyádat!
21 Az pedig szólt: Mindezt ifjúságomtól fogva megtartottam.
22 Mikor Jézus hallotta ezeket, azt mondta neki: Még egy fogyatkozás van benned. Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek és kincsed lesz a mennyben; és jöjj, kövess engem.
23 Az pedig mikor hallotta ezt, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.
24 Jézus pedig rátekintett és így szólt: Milyen nehezen mennek be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van!
25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.
26 Akik pedig ezt hallották, így szóltak: Kicsoda üdvözülhet tehát?
27 Ő pedig így felelt: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges Istennél.
28 És szólott Péter: íme, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged.
29 Ő pedig azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét vagy testvéreit vagy szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,
30 aki sokszorosan többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világban pedig örök életet.
31 És maga mellé vette a tizenkettőt és így szólt nekik: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe és beteljesedik minden, amit a próféták megírtak az Ember Fiáról.
32 Mert a pogányok kezébe adatik és megcsúfoltatik, meggyaláztatik és megköpdöstetik
33 és miután megostorozták, megölik; de harmadnap feltámad.
34 ők pedig ezekből semmit sem értettek, a beszéd rejtve volt előttük és nem értették meg a mondottakat.
35 Történt pedig, hogy mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett, koldulva.
36 És mikor hallotta, hogy sokaság megy el mellette, tudakozódott, hogy mi az.
37 Ekkor megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
38 És így kiáltott: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!
39 Akik pedig elől mentek, dorgálták őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiáltozott: Dávid fia, könyörülj rajtam!
40 Ekkor Jézus megállott és megparancsolta, hogy vezessék oda hozzá s mikor közel ért, megkérdezte tőle:
41 Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig szólt: Uram, hogy újra lássak.
42 És Jézus azt mondta neki: Láss! A te hited megtartott téged.
43 És azonnal megjött a szeme világa és követte őt, dicsőítve az Istent. Mikor ezt látta mind az egész nép, dicséretet mondott Istennek.