1Mondott pedig nekik példázatot arról, hogy mindenkor imádkozniok kell és nem szabad megrestülniök.
2Azt mondta: Volt egy városban egy bíró, aki az Istent nem félte és emberekkel nem törődött.
3Volt egy özvegyasszony is abban a városban, aki gyakran elment hozzá és azt mondta: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.
4Ám ez egy ideig nem akart, de aztán így szólt magában: Bár én Istent nem félem, sem emberekkel nem törődöm,
5mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy minduntalan idejőve, ne gyötörjön.
6Szólt pedig az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró!
7Hát az Isten nem szolgáltat-e igazságot az ő választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? vajjon váratja-e őket?
8Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamar. Mindazáltal mikor az Ember Fia eljön, vajjon megtalálja-e a hitet a földön?
9Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot mondta:
10Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus és a másik vámszedő.
11A farizeus megállva, így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek: rablók, becstelenek, paráznák, vagy mint ez a vámszedő is.
12Böjtölök kétszer egy héten; tizedet adok mindenből, amit szerzek.
13A vámszedő pedig távol állva, még a tekintetét sem akarta az égre emelni, hanem verte a mellét és így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.
14Mondom nektek, ez megigazulva ment alá az ő házához, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
15Odavitték hozzá a kis gyermekeket is, hogy kezét rájok tegye. Mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálták azokat.
16Jézus azonban magához hívta őket és ezt mondta: Engedjétek, hogy a kis gyermekek hozzám jöjjenek és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.
17Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, semmiképpen sem megy be abba.
18És megkérdezte őt egy főember: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet örököljem?
19Jézus pedig azt mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy: az Isten.
20A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál! Ne ölj! Ne lopj! Hamis tanúbizonyságot ne tégy! Tiszteld atyádat és anyádat!
21Az pedig szólt: Mindezt ifjúságomtól fogva megtartottam.
22Mikor Jézus hallotta ezeket, azt mondta neki: Még egy fogyatkozás van benned. Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek és kincsed lesz a mennyben; és jöjj, kövess engem.
23Az pedig mikor hallotta ezt, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.
24Jézus pedig rátekintett és így szólt: Milyen nehezen mennek be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van!
25Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.
26Akik pedig ezt hallották, így szóltak: Kicsoda üdvözülhet tehát?
27Ő pedig így felelt: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges Istennél.
28És szólott Péter: íme, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged.
29Ő pedig azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét vagy testvéreit vagy szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,
30aki sokszorosan többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világban pedig örök életet.
31És maga mellé vette a tizenkettőt és így szólt nekik: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe és beteljesedik minden, amit a próféták megírtak az Ember Fiáról.
32Mert a pogányok kezébe adatik és megcsúfoltatik, meggyaláztatik és megköpdöstetik
33és miután megostorozták, megölik; de harmadnap feltámad.
34ők pedig ezekből semmit sem értettek, a beszéd rejtve volt előttük és nem értették meg a mondottakat.
35Történt pedig, hogy mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett, koldulva.
36És mikor hallotta, hogy sokaság megy el mellette, tudakozódott, hogy mi az.
37Ekkor megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
38És így kiáltott: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!
39Akik pedig elől mentek, dorgálták őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiáltozott: Dávid fia, könyörülj rajtam!
40Ekkor Jézus megállott és megparancsolta, hogy vezessék oda hozzá s mikor közel ért, megkérdezte tőle:
41Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig szólt: Uram, hogy újra lássak.
42És Jézus azt mondta neki: Láss! A te hited megtartott téged.
43És azonnal megjött a szeme világa és követte őt, dicsőítve az Istent. Mikor ezt látta mind az egész nép, dicséretet mondott Istennek.