1Szólt pedig a tanítványainak: Lehetetlen, hogy botránkozások ne legyenek; de jaj annak, aki által esnek.
2Jobb annak, ha malomkövet vetnek a nyakába és a tengerbe dobják, mintsem egyet is megbotránkoztasson e kicsinyek közül
3Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik a te atyádfia, dorgáld meg: és ha megbánja, bocsáss meg neki.
4És ha egy nap hétszer vétkezik ellened és hétszer fordul hozzád ezzel a szóval: Megbántam, — meg kell bocsátanod neki.
5És szóltak az apostolok az Úrnak: Növeld a mi hitünket.
6Felelt pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben, — engedne nektek.
7Kicsoda pedig az közületek, aki ha egy szolgája van és az szánt, vagy legeltet, mihelyt a mezőről megjön, tüstént azt mondja neki: Jöjj hamar, ülj asztalhoz!?
8Sőt nem azt mondja-e neki: Készíts nekem vacsorára valót és övezd fel magadat, szolgálj ki engem, amíg eszem és iszom s azután eszel és iszol majd te!?
9vajjon megköszöni-e annak a szolgának, hogy azt tette, amit neki parancsolt? (A 9. vers végén egyes kéziratokban még ez olvasható: Nem gondolom.)
10Így ti is, ha mindazt megtettétek, amiket parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, amivel tartoztunk.
11Amikor pedig útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át.
12És mikor egy faluba bement, tíz bélpoklos jött eléje, akik távol megálltak,
13és felemelték szavukat: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
14És mikor látta őket, azt mondta nekik: Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak. És amíg odamentek, megtisztultak.
15Egyikük azután, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatért és fennhangon magasztalta az Istent
16és Jézus lábánál arcra borulva, hálát adott neki. És ez az ember samáriai volt.
17Ekkor Jézus ezt mondta: Nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?
18Nem akadt, aki visszatért volna, hogy dicsőítse az Istent, csak ez az idegen?
19És szólt hozzá: Kelj fel, menj el, a te hited megtartott téged.
20Mikor pedig a farizeusok megkérdezték tőle, mikor jön el az Isten országa, azt felelte nekik: Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el.
21Sem azt nem mondják: Íme, itt! vagy: amott van! Mert az Isten országa közöttetek van!
22A tanítványoknak pedig ezt mondta: Eljön az idő, amikor kívántok látni egyet az Ember Fiának napjai közül, de nem láttok.
23És mondják majd nektek: íme, itt! Íme, amott van! de ne menjetek oda és ne kövessétek!
24Mert amint a felvillanó villámlás az ég egyik aljától a másikig fénylik, úgy lesz az Ember Fia is az ő napján.
25De előbb sokat kell neki szenvednie és megvettetnie e nemzedéktől.
26És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Ember Fiának napjaiban is.
27Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, mind ama napig, amelyen Nóé bement a bárkába. Azután eljött az özönvíz és a többieket mind elpusztította.
28Hasonlóképen, mint Lót napjaiban is történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek,
29de amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből és minden kit elpusztított.
30Éppen így lesz azon a napon, amelyen az Ember Fia megjelenik.
31Aki azon a napon a háztetőn lesz és holmija a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye azt; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza.
32Emlékezzetek Lót feleségére!
33Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt, és aki elveszíti, megtartja azt.
34Mondom nektek: azon az éjtszakán, ha ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik és a másik ott hagyatik.
35Két asszony őröl együtt: az egyik felvétetik és a másik ott hagyatik.
36Ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik és a másik ott hagyatik.
37És azok így feleltek neki: Hol, Uram? Ő pedig azt mondta nekik: Ahol a holttest, odagyűlnek a saskeselyűk is.