Luke 17
1 Szólt pedig a tanítványainak: Lehetetlen, hogy botránkozások ne legyenek; de jaj annak, aki által esnek.
2 Jobb annak, ha malomkövet vetnek a nyakába és a tengerbe dobják, mintsem egyet is megbotránkoztasson e kicsinyek közül
3 Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik a te atyádfia, dorgáld meg: és ha megbánja, bocsáss meg neki.
4 És ha egy nap hétszer vétkezik ellened és hétszer fordul hozzád ezzel a szóval: Megbántam, — meg kell bocsátanod neki.
5 És szóltak az apostolok az Úrnak: Növeld a mi hitünket.
6 Felelt pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben, — engedne nektek.
7 Kicsoda pedig az közületek, aki ha egy szolgája van és az szánt, vagy legeltet, mihelyt a mezőről megjön, tüstént azt mondja neki: Jöjj hamar, ülj asztalhoz!?
8 Sőt nem azt mondja-e neki: Készíts nekem vacsorára valót és övezd fel magadat, szolgálj ki engem, amíg eszem és iszom s azután eszel és iszol majd te!?
9 vajjon megköszöni-e annak a szolgának, hogy azt tette, amit neki parancsolt? (A 9. vers végén egyes kéziratokban még ez olvasható: Nem gondolom.)
10 Így ti is, ha mindazt megtettétek, amiket parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, amivel tartoztunk.
11 Amikor pedig útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át.
12 És mikor egy faluba bement, tíz bélpoklos jött eléje, akik távol megálltak,
13 és felemelték szavukat: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
14 És mikor látta őket, azt mondta nekik: Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak. És amíg odamentek, megtisztultak.
15 Egyikük azután, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatért és fennhangon magasztalta az Istent
16 és Jézus lábánál arcra borulva, hálát adott neki. És ez az ember samáriai volt.
17 Ekkor Jézus ezt mondta: Nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?
18 Nem akadt, aki visszatért volna, hogy dicsőítse az Istent, csak ez az idegen?
19 És szólt hozzá: Kelj fel, menj el, a te hited megtartott téged.
20 Mikor pedig a farizeusok megkérdezték tőle, mikor jön el az Isten országa, azt felelte nekik: Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el.
21 Sem azt nem mondják: Íme, itt! vagy: amott van! Mert az Isten országa közöttetek van!
22 A tanítványoknak pedig ezt mondta: Eljön az idő, amikor kívántok látni egyet az Ember Fiának napjai közül, de nem láttok.
23 És mondják majd nektek: íme, itt! Íme, amott van! de ne menjetek oda és ne kövessétek!
24 Mert amint a felvillanó villámlás az ég egyik aljától a másikig fénylik, úgy lesz az Ember Fia is az ő napján.
25 De előbb sokat kell neki szenvednie és megvettetnie e nemzedéktől.
26 És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Ember Fiának napjaiban is.
27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, mind ama napig, amelyen Nóé bement a bárkába. Azután eljött az özönvíz és a többieket mind elpusztította.
28 Hasonlóképen, mint Lót napjaiban is történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek,
29 de amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből és minden kit elpusztított.
30 Éppen így lesz azon a napon, amelyen az Ember Fia megjelenik.
31 Aki azon a napon a háztetőn lesz és holmija a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye azt; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza.
32 Emlékezzetek Lót feleségére!
33 Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt, és aki elveszíti, megtartja azt.
34 Mondom nektek: azon az éjtszakán, ha ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik és a másik ott hagyatik.
35 Két asszony őröl együtt: az egyik felvétetik és a másik ott hagyatik.
36 Ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik és a másik ott hagyatik.
37 És azok így feleltek neki: Hol, Uram? Ő pedig azt mondta nekik: Ahol a holttest, odagyűlnek a saskeselyűk is.