1Szólt pedig a tanítványaihoz: Volt egy gazdag ember és annak egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy javait eltékozolja.
2Hívatta azért és azt mondta neki: Mit hallok felőled? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár.
3Szólt pedig magában a sáfár: Mit tegyek, mivel az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek.
4Tudom, mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztanak, befogadjanak engem házaikba.
5És magához hívatta urának minden adósát és így szólt az elsőnek: Menynyivel tartozol az én uramnak?
6Az pedig így felelt: Száz bátus olajjal. És azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le és írj hamar ötvenet.
7Azután szólott a másiknak: Hát te mennyivel tartozol? Az így felelt: Száz kórus búzával. És azt mondta annak: Vedd az írásodat és írj nyolcvanat.
8És dicsérte az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett. Mert e világ fiai eszesebben forgolódnak a maguk nemzedékében, mint a világosság fiai.
9Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor az elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
10Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.
11Ha azért a hamis mammonon nem voltatok hűségesek, ki fogja rátok bízni az igazi gazdagságot?
12És ha a másén nem voltatok hűségesek, ki adja oda nektek, ami a tietek?
13Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
14Hallották pedig mindezt a farizeusok, akik pénzsóvárak voltak és kigúnyolták őt.
15És szólt nekik: Ti az emberek előtt igazolni akarjátok magatokat, de az Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt igen becses, az az Isten előtt utálatos.
16A törvény és a próféták Jánosig voltak. Azóta az Isten országa hirdettetik és mindenki erejét megfeszítve tör be abba.
17Pedig könnyebben múlik el a menny és a föld, hogysem a törvényből egy pontocska is elessék.
18Mindenki, aki elbocsátja a feleségét és mást vesz el, paráználkodik; és mindenki, aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik.
19Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött és minden nap dúsan lakmározott.
20És egy Lázár nevű koldus tele fekélyekkel ott feküdt az ő kapuja előtt.
21Ez szeretett volna jóllakni a gazdag ember asztaláról lehullott morzsákkal, de még az ebek is odamentek és nyalták a sebeit.
22Történt pedig, hogy meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám kebelébe vitték. Meghalt a gazdag is és eltemették.
23És amint a pokolban kínok között gyötrődve felemelte tekintetét, látta távolról Ábrahámot és Lázárt az ő kebelén.
24Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam és küldd el Lázárt, hogy mártsa ujja hegyét a vízbe és hűsítse meg a nyelvemet, mert gyötrődöm a lángban.
25Ábrahám pedig azt mondta: Fiam, jusson eszedbe, hogy te javaidat már elvetted életedben éppúgy, mint Lázár is a rosszat. Most ő itt vigasztalódik, te pedig gyötrődöl.
26És mindezen felül köztünk és közöttetek nagy szakadék van, hogy akik innen hozzátok akarnak átmenni, ne mehessenek, se onnan hozzánk át ne jöhessenek.
27Amaz pedig így szólt: Kérlek azért, atyám, hogy küldd el őt apám házához.
28Mert van öt testvérem: hadd tegyen nekik bizonyságot, hogy ők is ide ne kerüljenek a gyötrelem e helyére.
29Felelt neki Ábrahám: Van Mózesük és prófétáik. Hallgassák azokat!
30De amaz ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám; hanem ha valaki a halottak közül megy hozzájuk, megtérnek.
31Ő pedig azt mondta neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, nem győzi meg őket az sem, ha valaki feltámad a halottak közül.