Luke 15
1 Közeledtek pedig hozzá a vámszedők és bűnösök mind, hogy hallgassák őt.
2 És zúgolódtak a farizeusok és írástudók: Ez bűnösöket fogad magához és velük együtt eszik.
3 Ő pedig ezt a példázatot mondta nekik:
4 Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában és nem megy el az elveszett után, amíg meg nem találja azt?
5 És ha megtalálta, örömében felveszi a vállára.
6 És hazamenve, összehívja barátait és szomszédait és azt mondja nekik: örvendezzetek velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett.
7 Mondom nektek, hogy a mennyben így nagyobb öröm lesz egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akiknek nincs szükségük megtérésre
8 Vagy ha valamelyik asszonynak tíz drahmája van és egy drahmát elveszt, nem gyújt-e mécsest és nem söpri-e ki a házát és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja?
9 És ha megtalálta, összehívja barátnőit, szomszédasszonyait és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem.
10 Így, mondom nektek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.
11 Majd így szólt: Egy embernek volt két fia;
12 és így szólt az ifjabbik az atyjának: Atyám, add ki a vagyonból a rám eső részt. És megosztotta köztük a vagyont.
13 Nem sok idő múlva azután a kisebbik fiú összeszedte mindenét, messze tartományba költözött és ott eltékozolta vagyonát, mivel feslett életet élt.
14 Miután pedig mindent elköltött, nagy éhség támadt abban a tartományban, úgyhogy nyomorogni kezdett.
15 Akkor elment, elszegődött annak a tartománynak egyik polgárához, aki kiküldte őt a mezejére disznókat legeltetni.
16 És szívesen megtöltötte volna gyomrát azzal az eleséggel, amit a disznók ettek; de senki sem adott neki.
17 Mikor azután magába szállt, ezt mondta: Az én atyámnak hány bérese bővölködik kenyérben, én pedig itt éhen halok!
18 Felkelek, elmegyek atyámhoz és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened
19 és nem vagyok immár méltó, hogy fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.
20 És felkelt, elment az atyjához. Mikor pedig még távolt volt, meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve, odafutott, a nyakába borult és megcsókolgatta őt.
21 És szólt neki a fiú: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok immár méltó, hogy fiadnak hívjanak.
22 Az atya azonban így szólt a szolgáinak: Gyorsan hozzátok ki a legszebb ruhát és adjátok rá. És húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára!
23 És hozzátok elő a hizlalt tulkot, vágjátok le és együnk és vigadjunk.
24 Mert ez az én fiam halott volt és megelevenedett; elveszett és megtaláltatott. És elkezdtek vigadni.
25 Nagyobbik fia pedig a mezőn volt és mikor hazajövet közelgett a házhoz, meghallotta a zenét és a táncot.
26 És előszólított egyet a szolgák közül és megtudakolta, mi az.
27 Az pedig így felelt neki: öcséd jött meg, és atyád levágatta a hizlalt tulkot, mivel egészségben nyerte őt vissza.
28 Ekkor az megharagudott és nem akart bemenni. Atyja azért kimenve, kérlelte őt.
29 De ő így válaszolt atyjának: Íme, ennyi esztendeje szolgálok neked; parancsodat soha meg nem szegtem és te nekem soha nem adtál egy kecskegödölyét sem, hogy barátaimmal vigadjak.
30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki parázna nőkkel emésztette fel vagyonodat, levágattad neki a hizlalt tulkot.
31 Az pedig így szólt hozzá: Fiam, te mindenkor velem vagy és mindenem a tied;
32 vigadoznod és örvendezned kellene hát, hogy ez a te testvéred halott volt és megelevenedett, el veszett volt és megtaláltatott.