1Közeledtek pedig hozzá a vámszedők és bűnösök mind, hogy hallgassák őt.
2És zúgolódtak a farizeusok és írástudók: Ez bűnösöket fogad magához és velük együtt eszik.
3Ő pedig ezt a példázatot mondta nekik:
4Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában és nem megy el az elveszett után, amíg meg nem találja azt?
5És ha megtalálta, örömében felveszi a vállára.
6És hazamenve, összehívja barátait és szomszédait és azt mondja nekik: örvendezzetek velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett.
7Mondom nektek, hogy a mennyben így nagyobb öröm lesz egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akiknek nincs szükségük megtérésre
8Vagy ha valamelyik asszonynak tíz drahmája van és egy drahmát elveszt, nem gyújt-e mécsest és nem söpri-e ki a házát és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja?
9És ha megtalálta, összehívja barátnőit, szomszédasszonyait és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem.
10Így, mondom nektek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.
11Majd így szólt: Egy embernek volt két fia;
12és így szólt az ifjabbik az atyjának: Atyám, add ki a vagyonból a rám eső részt. És megosztotta köztük a vagyont.
13Nem sok idő múlva azután a kisebbik fiú összeszedte mindenét, messze tartományba költözött és ott eltékozolta vagyonát, mivel feslett életet élt.
14Miután pedig mindent elköltött, nagy éhség támadt abban a tartományban, úgyhogy nyomorogni kezdett.
15Akkor elment, elszegődött annak a tartománynak egyik polgárához, aki kiküldte őt a mezejére disznókat legeltetni.
16És szívesen megtöltötte volna gyomrát azzal az eleséggel, amit a disznók ettek; de senki sem adott neki.
17Mikor azután magába szállt, ezt mondta: Az én atyámnak hány bérese bővölködik kenyérben, én pedig itt éhen halok!
18Felkelek, elmegyek atyámhoz és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened
19és nem vagyok immár méltó, hogy fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.
20És felkelt, elment az atyjához. Mikor pedig még távolt volt, meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve, odafutott, a nyakába borult és megcsókolgatta őt.
21És szólt neki a fiú: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok immár méltó, hogy fiadnak hívjanak.
22Az atya azonban így szólt a szolgáinak: Gyorsan hozzátok ki a legszebb ruhát és adjátok rá. És húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára!
23És hozzátok elő a hizlalt tulkot, vágjátok le és együnk és vigadjunk.
24Mert ez az én fiam halott volt és megelevenedett; elveszett és megtaláltatott. És elkezdtek vigadni.
25Nagyobbik fia pedig a mezőn volt és mikor hazajövet közelgett a házhoz, meghallotta a zenét és a táncot.
26És előszólított egyet a szolgák közül és megtudakolta, mi az.
27Az pedig így felelt neki: öcséd jött meg, és atyád levágatta a hizlalt tulkot, mivel egészségben nyerte őt vissza.
28Ekkor az megharagudott és nem akart bemenni. Atyja azért kimenve, kérlelte őt.
29De ő így válaszolt atyjának: Íme, ennyi esztendeje szolgálok neked; parancsodat soha meg nem szegtem és te nekem soha nem adtál egy kecskegödölyét sem, hogy barátaimmal vigadjak.
30Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki parázna nőkkel emésztette fel vagyonodat, levágattad neki a hizlalt tulkot.
31Az pedig így szólt hozzá: Fiam, te mindenkor velem vagy és mindenem a tied;
32vigadoznod és örvendezned kellene hát, hogy ez a te testvéred halott volt és megelevenedett, el veszett volt és megtaláltatott.