Bible

1 És történt, mikor egy szombaton egyik főfarizeus házához ment ebédelni, azok leselkedtek reá. 2 És íme egy vízkóros ember volt előtte. 3 És Jézus így szólt a törvénytudóknak és farizeusoknak: Szabad szombatnapon gyógyítani vagy nem! 4 Azok pedig hallgattak. És ő megfogta, meggyógyította és elbocsátotta azt. 5 Majd így felelt nekik: Ki az közületek, akinek a fia vagy az ökre szombatnapon a kútba esik és nem húzza ki azonnal? 6 És ezekre nem tudtak felelni. 7 Majd példázatot mondott a meghívottaknak, mikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket: 8 Ha valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott, 9 s az, aki mind téged, mint azt meghívta, odamegy és ezt mondja neked: Engedd át ennek a helyet, — és akkor szégyenkezve az utolsó helyre fogsz ülni. 10 Hanem ha meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre, hogy mikor odajön az, aki téged meghívott, azt mondja neked: barátom, ülj feljebb! Akkor neked becsületed lesz azok előtt, akik veled együtt ülnek. 11 Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. 12 És szólt annak is, aki őt meghívta: Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, hogy viszont ők is meg ne hívjanak és viszonozzák neked. 13 Hanem ha vendégséget készítesz, hívd a szegényeket, csonka-bonkákat, sántákat, vakokat: 14 és boldog leszel, mivel ők nem tudják viszonozni neked. Mert Isten megfizet majd neked az igazak feltámadásakor. 15 Mikor pedig ezt meghallotta egy azok közül, akik vele együtt ültek, így szólt neki: Boldog az, aki az Isten országának vendége. 16 Ő pedig felelt annak: Egy ember nagy vacsorát készített, amelyre sok vendéget hívott. 17 És elküldte szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a meghívottaknak: Jertek, mert már minden készen van. 18 Ekkor mindnyájan egyformán elkezdték magukat mentegetni. Az első azt üzente neki: Szántóföldet vettem és ki kell mennem, hogy megnézzem azt; kérlek, ments ki engem! 19 És a másik ezt mondta: öt iga ökröt vettem és elmegyek, hogy kipróbáljam azokat; kérlek, ments ki engem! 20 Megint másik így szólt: Feleséget vettem és azért nem mehetek. 21 Mikor azért az a szolga hazament, mindezt hírül adta az urának. Ekkor a házigazda megharagudva, ezt mondta szolgájának: Menj hamar a város tereire és utcáira és hozd be a szegényeket, csonka-bonkákat, sántákat és vakokat. 22 És a szolga azt mondta: Uram, meglett, amit parancsoltál és mégis van hely. 23 Akkor így szólt az úr a szolgának: Eredj az utakra, a sövényekhez és kényszeríts mindenkit, hogy bejöjjön: hadd teljék meg a házam. 24 Mert mondom nektek, hogy senki a meghívottak közül nem kóstolja meg az én vacsorámat. 25 Nagy sokaság ment pedig vele és ő megfordulva, így szólt hozzájuk: 26 Ha valaki hozzám jön és nem gyűlöli meg atyját ós anyját, feleségét és gyermekeit, fiútestvéreit és nőtestvéreit, sőt a saját életét is, nem lehet az én tanítványom. 27 És ha valaki nem hordozza az ő keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom. 28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde leül először, kiszámítja a költséget, hogy van-e, amivel elvégezze1? 29 Hogy miután alapot vetett, de bevégezni nem bírja, csúfolni ne kezdje őt senki, aki látja, 30 és azt ne mondja: Ez az ember elkezdte az építést, de nem bírta véghezvinni. 31 Vagy ha az egyik király háborúba megy a másik ellen, nemde leül először és tanácsot tart, hogy a maga tízezer emberével szembeszállhat-e azzal, aki húszezerrel jön ellene? 32 Mert különben kénytelen, mikor a másik még távol van, követséget küldeni és megkérdezni a békefeltételeket. 33 Így tehát, ha közületek valaki le nem mond minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom. 34 Jó a só, de ha ízét veszti, mivel sózzák meg? 35 Sem a földre, sem trágyára nem alkalmas: kidobják azt. Akinek van füle a hallásra, hallja!