Luke 13
1 Éppen abban az időben érkeztek meg némelyek, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus áldozatukkal elegyítette.
2 És Jézus ezt mondta nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket szenvedték?
3 Mondom nektek: Nem. Sőt ti is, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
4 Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akikre rászakadt a torony Siloám tavánál és megölte őket, bűnösebb volt Jeruzsálem minden más lakójánál?
5 Mondom nektek: Nem. Sőt ti is, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
6 És ezt a példázatot mondta: Volt egy embernek egy fügefája a szőlejében. És elment, és gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.
7 És szólt a vincellérnek: Íme, három esztendeje járok ide, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, és nem találok. Vágd ki, miért zsarolja ki a földet?
8 De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az esztendőben, míg körülásom és megtrágyázom;
9 hátha jövőre terem. Ha pedig nem, akkor vágd ki.
10 Tanított pedig szombaton az egyik zsinagógában.
11 És íme volt ott egy asszony, akiben tizennyolc év óta betegség lelke volt és úgy meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni.
12 És mikor látta őt Jézus, előszólította és ezt mondta neki: Asszony, megszabadultál betegségedtől.
13 És rátette kezét, és az nyomban felegyenesedett és dicsőítette az Istent.
14 A zsinagógai elöljáró azonban nem hagyta ezt szó nélkül, bosszankodva a miatt, hogy Jézus szombatnapon gyógyított és ezért azt mondta a sokaságnak: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat és ne szombaton.
15 Ekkor az Úr így válaszolt neki: Képmutatók, vajjon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól és nem viszitek-e itatni?
16 Hát ezt, az Ábrahám leányát, akit a Sátán már tizennyolc esztendeje megkötözött, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombatnapon?
17 És mikor ezeket mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, és az egész nép örült mindazokon a dicsőséges dolgokon, amelyek ő általa történtek
18 Szólt pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országai És mihez hasonlítsam azt?
19 Hasonló a mustármaghoz, amelyet az ember vett és elvetett a kertjében, és az felnövekedett és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak ágain.
20 És ismét szólt: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
21 Hasonló a kovászhoz, amelyet az asszony vett és három mérce liszttel elegyített, míg az egész meg nem kelt.
22 Így haladt át tanítva városokon és falvakon és Jeruzsálem felé ment.
23 Szólt pedig neki valaki: Uram, vajjon kevesen vannak, akik üdvözülnek? Ő pedig azt mondta nekik:
24 Törekedjetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan igyekeznek majd bemenni, de nem tudnak.
25 Attól fogva, hogy a házigazda felkelt és bezárta az ajtót, kívül megállva az ajtón zörgetni kezdetek és azt mondjátok: Uram, nyiss ajtót nekünk! És ő így felel nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. —
26 Akkor kezditek majd mondani: Színed előtt ettünk és ittunk és utcáinkon tanítottál,
27 de ő ezt mondja: Mondom nektek, hogy nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mindnyájan, kik gonoszságot cselekesztek!
28 Ott majd lesz sírás és fogcsikorgatás, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat pedig kivetve.
29 És jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és északról és délről és letelepednek az Isten országában.
30 És íme vannak utolsók, akik elsőkké lesznek és vannak elsők, akik utolsókká lesznek.
31 Ugyanabban az órában jött hozzá néhány farizeus és ezt mondták neki: Eredj ki és menj el innét, mert Heródes meg akar téged ölni.
32 És ő így felelt nekik: Menjetek el, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap és harmadnap bevégzem küldetésemet.
33 De ma, holnap és holnapután úton kell lennem, mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
34 Jeruzsálem! Jeruzsálemi ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a fiókáit szárnyai alá, de ti nem akartátok!
35 Íme, pusztán hagyatik néktek a ti házatok. Mondom pedig néktek, hogy nem láttok engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki jön az Úrnak nevében!