1És elmenőben látott egy embert, aki születésétől fogva vak volt.
2És megkérdezték a tanítványai: Mester, ki vétkezett; ez az ember, vagy a szülei, hogy vakon született?
3Felelt Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem a szülei, hanem azért született vakon, hogy nyilvánvalókká legyenek benne Isten cselekedetei.
4Nekünk annak dolgait kell cselekednünk, aki elküldött engem, amíg nappal van. Eljön az éjtszaka, amikor senki sem munkálkodhatik.
5Míg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.
6Ahogy ezeket mondta, a földre köpött, nyálából sarat csinált és a sarat rákente a vak ember szemére.
7És így szólt neki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám-tavában (ami azt jelenti: „küldött\). Elment azért és megmosakodott és mikor megjött, látott.
8A szomszédok azért és akik azelőtt látták, hogy koldus volt, így szóltak: Nem ez-é az, aki itt szokott ülni és koldulni?
9Némelyek azt mondták: Ez az! mások pedig: Nem, csak hasonlít hozzá. Ő azt mondta: Én vagyok az.
10Szóltak azért neki: Mimódon nyílt meg hát a szemed?
11Ő így felelt: Az az ember, akit Jézusnak mondanak, sarat csinált, szememre kente és azt mondta nekem: Menj el a Siloám-tavához és mosakodjál meg. Én tehát elmentem, megmosakodtam, és megjött a szemem világa.
12Szóltak azért néki: Hol van ő? Az így felelt: Nem tudom.
13Elvitték őt, aki előbb még vak volt, a farizeusokhoz.
14Aznap pedig, mikor Jézus a sarat csinálta és megnyitotta annak szemét szombat volt.
15Akkor újra kérdezték őt a farizeusok, mimódon jött meg a látása, ő pedig azt mondta nekik: Sarat tett a szememre és én megmosakodtam és látok.
16Szóltak azért némelyek a farizeusok közül: Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot. Mások ezt mondták: Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket? És meghasonlás volt köztük.
17Újra szóltak a vaknak: Te mit mondasz ő felőle, hogy megnyitotta a szemedet? Ő pedig azt mondta: Azt, hogy próféta.
18Nem hitték azért a zsidók róla, hogy vak volt és megjött a látása, míg elő nem hívták annak szüleit, akinek megjött a látása.
19És megkérdezték őket: Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? Akkor mimódon lát most?
20Feleltek nekik az ő szülei és ezt mondták: Tudjuk, hogy ez a mi fiúnk és hogy vakon született,
21de hogy most mimódon lát, azt nem tudjuk. Azt sem tudjuk, ki nyitotta meg a szemét. Elég idős már, kérdezzétek meg tőle. Ő majd beszél magáról.
22Ezeket mondták a szülei, mivel féltek a zsidóktól, mert a zsidók már megegyeztek, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából.
23Ezért mondták az ő szülei: Elég idős már, őt kérdezzétek meg.
24Ekkor másodszor is szólították azt az embert, aki vak volt s azt mondták neki: Adj dicsőséget az Istennek. Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.
25Felelt azért és ezt mondta: Hogy bűnös-e, nem tudom; egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.
26Ekkor újra így szóltak neki: Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?
27Felelt nekik: Már mondtam nektek és ti nem hallgattatok rá. Miért akarjátok újra hallani? Tán csak nem akartok ti is az ő tanítványai lenni?
28És szidalmazták őt s azt mondták: Te vagy az ő tanítványa; mi pedig Mózes tanítványai vagyunk.
29Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten; erről pedig azt sem tudjuk, honnét való.
30Felelt az ember s ezt mondta nekik: Éppen az a csodálatos ebben, hogy ti nem tudjátok, honnét való, és az én szememet megnyitotta.
31Tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; csak ha valaki istenfélő és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.
32öröktől fogva nem hallott az ember olyant, hogy valaki megnyitotta volna vakon születettnek a szemét.
33Ha ez nem volna Istentől való, semmit sem cselekedhetett volna.
34Feleltek és így szóltak neki: Te mindenestül bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kivetették őt.
35Meghallotta Jézus, hogy kivetették azt, és mikor megtalálta őt, ezt mondta neki: Te hiszel az Ember Fiában? (A 35. versben egyes kéziratokban az Ember Fiában szavak helyett: az Isten Fiában szavak olvashatók.)
36És ő így felelt: Ki az, Uram, hogy higgyek benne?
37Jézus azt mondta neki: Láttad is őt, és ő az, aki veled beszél.
38Az pedig szólt: Hiszek, Uram. És imádta őt.
39És szólt Jézus: Ítélni jöttem erre a világra, hogy a nem látók lássanak; és a látók vakokká legyenek.
40És meghallotta ezt néhány farizeus, akik vele voltak és azt mondták neki: Talán csak nem vagyunk mi is vakok?
41Felelt nekik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök! ámde azt mondjátok: Mi látunk, — azért megmarad a ti bűnötök.