1Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hág be, tolvaj az és rabló.
2Aki ellenben az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3Ennek az ajtónálló ajtót nyit és a juhok hallgatnak hangjára; és a maga juhait nevükön szólítja és kivezeti őket.
4És amikor mind kiereszti a juhait, előttük megy és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját.
5Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól, mert nem ismerik az idegenek hangját.
6Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mi az, amit mondott nekik.
7Újra szólt azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, én vagyok a juhok ajtaja.
8Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók; de nem hallgattak rájuk a juhok.
9Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik; bemegy és kimegy és legelőt talál.
10A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.
11Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
12Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, otthagyja a juhokat és elfut, és a farkas elragadozza és elszéleszti a juhokat.
13A béres pedig azért fut el, mert béres és nincs gondja a juhokra.
14Én vagyok a jó pásztor; és úgy ismerem az enyéimet és engem is úgy ismernek az enyéim,
15amint ismer engem az Atya és én is ismerem az Atyát. És életemet adom a juhokért.
16Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatnak majd az én hangomra; és lesz egy nyáj, egy pásztor.
17Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
18Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem le magamtól. Van hatalmam, hogy letegyem, és van hatalmam, hogy ismét felvegyem. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
19Újra meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt
20És sokan mondták közülök: ördög van benne és megháborodott. Mit hallgattok rá?
21Mások azt mondták: Ezek nem ördöngösnek a beszédei. vajjon ördög megnyithatja-e a vakok szemét?
22Akkor Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepét ülték. Tél volt.
23És Jézus a templomban, Salamon csarnokában járt.
24Körülvették azért a zsidók és így szóltak neki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan.
25Fejelt nekik Jézus: Megmondtam nektek, de nem hiszitek. A cselekedetek, melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
26De ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Amint megmondtam nektek.
27Az én juhaim hallgatnak az én hangomra és én ismerem őket és ők követnek engem.
28És én örök életet adok nekik, és soha el nem vesznek és nem ragadja ki senki őket a kezemből.
29Az én Atyám, aki őket nekem adta, nagyobb mindenkinél. És senki sem ragadhatja ki őket az én Atyám kezéből.
30Én és az Atya egy vagyunk.
31Ismét köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék.
32Felelt nekik Jézus: Sok jó cselekedetet mutattam nektek az Atyától; vajjon azok közül melyik miatt köveztek meg engem?
33Feleltek neki a zsidók: Azért, ami jót tettél, nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
34Felelt nekik Jézus: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?
35Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten szólt — és az Írást nem lehet semmibe venni —
36akkor ti arról, akit az Atya megszentelt és elküldött a világba, azt mondjátok: Káromlást szólsz, — mivel azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!
37Ha nem cselekszem az én Atyám cselekedeteit, ne higgyetek nekem;
38ha azonban cselekszem, ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek, hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya énbennem van és én az Atyában vagyok.
39Ismét meg akarták őt fogni, de ő átment közöttük.
40És újra elment a Jordánontúl arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.
41És sokan mentek hozzá és mondták: János nem tett ugyan semmi csodát, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt.
42És sokan hittek őbenne.