John 8
1 Jézus pedig elment az Olajfák hegyére.
2 Jókor reggel azonban ismét ott volt a templomban, és az egész nép odament hozzá; és ő leülve, tanította őket.
3 Az írástudók és farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá, akit házasságtörésen értek. És középre állítva,
4 így szóltak neki: Mester, ezt az asszonyt tetten érték, mint házasságtörőt.
5 Mózes pedig a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?
6 Ezt pedig azért mondták, hogy kísértsék őt, hogy legyen mivel vádolniuk. Jézus pedig lehajolva, az ujjával írt a földre.
7 De mikor tovább faggatták, felegyenesedve azt mondta nekik: Aki közületek nem bűnös, az vessen rá először követ.
8 És újra lehajolva, írt a földre.
9 Azok pedig ennek hallatára és mivel lelkiismeretük vádolta őket, egymásután eltávoztak, a vénektől kezdve mind az utolsókig, úgyhogy egyedül Jézus maradt ott és az asszony, középen állva.
10 Mikor pedig Jézus felegyenesedett és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt neki: Asszony, hol vannak a te vádlóid? Senki sem kárhoztat téged?
11 Ő pedig azt mondta: Senki, Uram. Jézus pedig így szólt neki: Én sem kárhoztatlak; eredj el és többé ne vétkezzél!
12 Ismét szólt azért hozzájuk Jézus: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
13 A farizeusok azért így szóltak neki: Te magadról teszel bizonyságot: a te bizonyságtételed nem igaz.
14 És Jézus azt felelte nekik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok, honnan jövök és hová megyek.
15 Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélek senkit.
16 De ha ítélek is, az én ítéletem igaz, mert nem vagyok egyedül, hanem én és az Atya, aki küldött engem.
17 A ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
18 Én vagyok, aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, aki elküldött engem.
19 Szóltak azért neki: Hol van a te Atyád? Felelt Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
20 Ezeket a beszédeket mondta Jézus a kincstartó helyen, mikor a templomban tanított; és senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.
21 Ismét azt mondta azért nekik Jézus: Én elmegyek és ti majd kerestek engem, és meg fogtok halni bűneitekben. Ahova én megyék, oda ti nem jöhettek.
22 Szóltak azért a zsidók: vajjon megöli magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek?
23 És szólt nekik: Ti alulról valók vagytok, én pedig felülről való vagyok; ti ebből a világból valók vagytok; én nem vagyok ebből a világból való.
24 Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.
25 Szóltak azért neki: Kicsoda vagy te? És Jézus így felelt: Egyáltalán miért is beszélek még veletek?
26 Sok mondani- és ítélnivalóm van felőletek. De igaz az, aki elküldött engem. És én azokat hirdetem a világnak, amiket tőle hallottam.
27 Nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik.
28 Szólt azért nekik Jézus: Mikor majd felemeltétek az Ember Fiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok és hogy én semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy beszélek.
29 És aki elküldött engem, velem van. Nem hagyott engem egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amik neki kedvesek.
30 Mikor ezeket mondta, sokan hittek benne.
31 Szólt azért Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: Ha megmaradtok az én beszédemben, valóban az én tanítványaim vagytok;
32 és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33 Feleltek neki: Ábrahám magva vagyunk és sohasem szolgáltunk senkinek. Hogyan mondod te, hogy: Szabadokká lesztek?
34 Felelt nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35 A szolga pedig nem marad örökre a házban: a fiú ott marad örökre.
36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye bennetek.
38 Én azt hirdetem, amit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, amit a ti atyátoktól hallottatok.
39 Feleltek és ezt mondták neki: A mi atyánk Ábrahám. Szólt nekik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit cselekednétek.
40 Ámde ti most meg akartok engem ölni, azt az embert, aki az igazságot szóltam nektek, amelyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
41 Ti a ti atyátok cselekedeteit cselekszitek. Szóltak azért neki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy Atyánk van: az Isten.
42 Jézus ezt mondta nekik: Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől jöttem ki és vagyok itt; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem bírjátok hallgatni az én szómat.
44 Ti az ördögatyától valók vagytok és a ti atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Gyilkos volt az kezdettől fogva és nem állott meg az igazságban; mert nincs benne igazság. Mikor hazugságot mond, a magáéból beszél; mert hazug ő és a hazugságnak atyja.
45 De mivel én az igazságot mondom, nem hisztek nekem.
46 Közületek kicsoda bizonyíthat rám bűnt? Ha pedig igazságot szólok, miért nem hisztek nekem?
47 Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit, Ti azért nem halljátok, mert nem vagytok az Istentől valók.
48 Feleltek azért a zsidók és ezt mondták neki: Nem jól mondjuk-e, hogy te samaritánus vagy és ördög van benned?
49 Felelt Jézus: Nincs bennem ördög, hanem tisztelem az én Atyámat és ti gyaláztok engem.
50 Pedig én nem keresem a magam dicsőségét; van, aki keresi és megítéli.
51 Bizony, bizony mondom nektek: ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha.
52 Szóltak azért neki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem ízleli meg a halált soha.
53 vajjon te nagyobb vagy a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták meghaltak. Ki akarsz te lenni?
54 Felelt Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi. Az én Atyám az, aki dicsőít engem. Ti pedig azt mondjátok róla: Ő a mi Istenünk.
55 És ti nem ismertétek meg őt, de én ismerem. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék. De ismerem őt és az ő beszédét megtartom.
56 Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy meglátja az én napomat; látta is és örvendezett.
57 Ekkor a zsidók azt mondták neki: Még nem vagy ötven esztendős és láttad Ábrahámot?
58 Szólt nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
59 Köveket ragadtak azért, hogy megdobálják. Jézus azonban elrejtőzött és kiment a templomból. (Az 59. vers végén egyes kéziratokban még ez is olvasható: átment közöttük és így eltávozott.)