1Jézus pedig elment az Olajfák hegyére.
2Jókor reggel azonban ismét ott volt a templomban, és az egész nép odament hozzá; és ő leülve, tanította őket.
3Az írástudók és farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá, akit házasságtörésen értek. És középre állítva,
4így szóltak neki: Mester, ezt az asszonyt tetten érték, mint házasságtörőt.
5Mózes pedig a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?
6Ezt pedig azért mondták, hogy kísértsék őt, hogy legyen mivel vádolniuk. Jézus pedig lehajolva, az ujjával írt a földre.
7De mikor tovább faggatták, felegyenesedve azt mondta nekik: Aki közületek nem bűnös, az vessen rá először követ.
8És újra lehajolva, írt a földre.
9Azok pedig ennek hallatára és mivel lelkiismeretük vádolta őket, egymásután eltávoztak, a vénektől kezdve mind az utolsókig, úgyhogy egyedül Jézus maradt ott és az asszony, középen állva.
10Mikor pedig Jézus felegyenesedett és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt neki: Asszony, hol vannak a te vádlóid? Senki sem kárhoztat téged?
11Ő pedig azt mondta: Senki, Uram. Jézus pedig így szólt neki: Én sem kárhoztatlak; eredj el és többé ne vétkezzél!
12Ismét szólt azért hozzájuk Jézus: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
13A farizeusok azért így szóltak neki: Te magadról teszel bizonyságot: a te bizonyságtételed nem igaz.
14És Jézus azt felelte nekik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok, honnan jövök és hová megyek.
15Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélek senkit.
16De ha ítélek is, az én ítéletem igaz, mert nem vagyok egyedül, hanem én és az Atya, aki küldött engem.
17A ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
18Én vagyok, aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, aki elküldött engem.
19Szóltak azért neki: Hol van a te Atyád? Felelt Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
20Ezeket a beszédeket mondta Jézus a kincstartó helyen, mikor a templomban tanított; és senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.
21Ismét azt mondta azért nekik Jézus: Én elmegyek és ti majd kerestek engem, és meg fogtok halni bűneitekben. Ahova én megyék, oda ti nem jöhettek.
22Szóltak azért a zsidók: vajjon megöli magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek?
23És szólt nekik: Ti alulról valók vagytok, én pedig felülről való vagyok; ti ebből a világból valók vagytok; én nem vagyok ebből a világból való.
24Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.
25Szóltak azért neki: Kicsoda vagy te? És Jézus így felelt: Egyáltalán miért is beszélek még veletek?
26Sok mondani- és ítélnivalóm van felőletek. De igaz az, aki elküldött engem. És én azokat hirdetem a világnak, amiket tőle hallottam.
27Nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik.
28Szólt azért nekik Jézus: Mikor majd felemeltétek az Ember Fiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok és hogy én semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy beszélek.
29És aki elküldött engem, velem van. Nem hagyott engem egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amik neki kedvesek.
30Mikor ezeket mondta, sokan hittek benne.
31Szólt azért Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: Ha megmaradtok az én beszédemben, valóban az én tanítványaim vagytok;
32és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.
33Feleltek neki: Ábrahám magva vagyunk és sohasem szolgáltunk senkinek. Hogyan mondod te, hogy: Szabadokká lesztek?
34Felelt nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35A szolga pedig nem marad örökre a házban: a fiú ott marad örökre.
36Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
37Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye bennetek.
38Én azt hirdetem, amit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, amit a ti atyátoktól hallottatok.
39Feleltek és ezt mondták neki: A mi atyánk Ábrahám. Szólt nekik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit cselekednétek.
40Ámde ti most meg akartok engem ölni, azt az embert, aki az igazságot szóltam nektek, amelyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
41Ti a ti atyátok cselekedeteit cselekszitek. Szóltak azért neki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy Atyánk van: az Isten.
42Jézus ezt mondta nekik: Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől jöttem ki és vagyok itt; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
43Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem bírjátok hallgatni az én szómat.
44Ti az ördögatyától valók vagytok és a ti atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Gyilkos volt az kezdettől fogva és nem állott meg az igazságban; mert nincs benne igazság. Mikor hazugságot mond, a magáéból beszél; mert hazug ő és a hazugságnak atyja.
45De mivel én az igazságot mondom, nem hisztek nekem.
46Közületek kicsoda bizonyíthat rám bűnt? Ha pedig igazságot szólok, miért nem hisztek nekem?
47Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit, Ti azért nem halljátok, mert nem vagytok az Istentől valók.
48Feleltek azért a zsidók és ezt mondták neki: Nem jól mondjuk-e, hogy te samaritánus vagy és ördög van benned?
49Felelt Jézus: Nincs bennem ördög, hanem tisztelem az én Atyámat és ti gyaláztok engem.
50Pedig én nem keresem a magam dicsőségét; van, aki keresi és megítéli.
51Bizony, bizony mondom nektek: ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha.
52Szóltak azért neki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem ízleli meg a halált soha.
53vajjon te nagyobb vagy a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták meghaltak. Ki akarsz te lenni?
54Felelt Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi. Az én Atyám az, aki dicsőít engem. Ti pedig azt mondjátok róla: Ő a mi Istenünk.
55És ti nem ismertétek meg őt, de én ismerem. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék. De ismerem őt és az ő beszédét megtartom.
56Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy meglátja az én napomat; látta is és örvendezett.
57Ekkor a zsidók azt mondták neki: Még nem vagy ötven esztendős és láttad Ábrahámot?
58Szólt nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
59Köveket ragadtak azért, hogy megdobálják. Jézus azonban elrejtőzött és kiment a templomból. (Az 59. vers végén egyes kéziratokban még ez is olvasható: átment közöttük és így eltávozott.)