1És ezek után Galileában járt Jézus, mert nem akart Júdeában járni, mivel a zsidók azon voltak, hogy megöljék őt.
2Közel volt pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.
3Testvérei tehát így szóltak neki: Menj el innen és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a te dolgaidat, amelyeket cselekszel.
4Mert senki sem cselekszik semmit titokban, aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt.
5Mert a testvérei sem hittek benne.
6Jézus azért így szólt nekik: Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van,
7Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én bizonyságot teszek felőle, hogy cselekedetei gonoszak.
8Ti menjetek fel az ünnepre; én még nem megyek fel erre az ünnepre, mert az én időm még nem telt be.
9Miután pedig ezeket mondta nekik, Galileában maradt.
10Amikor azonban testvérei felmentek, akkor ő is felment az ünnepre, nem nyilvánosan, hanem mintegy titkon.
11A zsidók azért keresték őt az ünnepen és így szóltak: Hol van ő?
12És sok suttogás volt miatta a sokaságban. Egyesek azt mondták, hogy jó ember, mások viszont azt állították: Nem az, hanem ámítja a népet.
13Mindamellett senki sem beszélt ró a nyíltan a zsidóktól való félelem miatt.
14Mikor pedig az ünnepnek már a fele elmúlt, felment Jézus a templomba és tanított.
15Ezen csodálkoztak a zsidók és ezt mondták: Hogyan ért ez az Íráshoz, holott nem tanulta?
16Jézus azért így felelt nekik: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem.
17Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti a tanítás felől, vajjon Istentől van-e, vagy én magamtól szólok,
18Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi; aki ellenben annak dicsőségét keresi, aki elküldötte őt, igaz az és nincs abban hamisság.
19Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? És mégsem teljesíti közületek senki a törvényt. Miért akartok engem megölni?
20A nép így válaszolt: ördög van benned. Ki akar téged megölni?
21És Jézus így felelt nekik: Egy dolgot cselekedtem és mindnyájan csodálkoztok rajta.
22Mózes adta nektek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől való volna az, hanem az atyáktól) és szombaton körülmetélitek az embert.
23Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy Mózes törvénye meg ne csorbuljon, énrám azért haragusztok, hogy az egész embert meggyógyítottam szombaton?
24Ne látszat után ítéljetek, hanem igazságos ítélettel ítéljetek!
25A jeruzsálemiek közül azért némelyek így szóltak: Nem ez-e az, akit meg akarnak ölni?
26És íme nyíltan beszél, és semmit sem szólnak neki. Talán bizony valóban felismerték a főemberek, ez a Krisztus?
27De erről tudjuk honnan való: mikor pedig eljön a Krisztus, őróla senki sem tudja, honnan való.
28Ekkor Jézus a templomban tanítva így kiáltott: Engem is ismertek; azt is tudjátok, honnan való vagyok; és én nem magamtól jöttem, de igaz az, aki engem küldött, akit ti nem ismertek.
29Én azonban ismerem őt, mert tőle való vagyok és ő küldött engem.
30El akarták tehát fogni őt, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája.
31A sokaság közül pedig sokan hittek benne és azt mondták: Mikor eljön a Krisztus, tehet-e majd több csodát annál, amennyit ez tett?
32Meghallották a farizeusok, amint a sokaság ezeket suttogta felőle; és szolgákat küldtek a papi fejedelmek és farizeusok, hogy fogják el őt.
33Szólt azért nekik Jézus: Egy kevés ideig még veletek vagyok, de azután majd elmegyek ahhoz, aki elküldött engem.
34Kerestek majd engem, de nem találtok; és ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.
35Ekkor a zsidók így szóltak maguk között: Hova akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg őt? vajjon a görögök közé szóródottakhoz akar-e menni és a görögöket tanítani?
36Mit értett azon a beszéden, amikor azt mondta: Kerestek majd engem és nem találtok meg; és ahol én vagyok, ti oda nem jöhettek?
37Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállott Jézus és így kiáltott: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék.
38Aki hisz énbennem, amint az Írás mondta, élő víznek folyamai áradnak ki annak belsejéből.
39Ezt pedig a Lélekről mondta, akit veendők voltak a benne hívők, mert még nem jött el a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőíttetett meg.
40Amikor hallották e beszédet, a sokaságból némelyek ezt mondták: Valóban ez ama próféta.
41Mások azt mondták: Ez a Krisztus. Megint mások így szóltak: Csak nem Galileából jön el a Krisztus?
42Hiszen az Írás azt mondta, hogy Dávid magvából és Betlehem városából, Dávid lakóhelyéből jön el a Krisztus.
43Szakadás támadt azért miatta a sokaságban.
44Némelyek pedig közülük el akarták őt fogni, de senki sem vetette rá a kezét.
45Elmentek azért a szolgák a papi fejedelmekhez és farizeusokhoz s azok így szóltak nekik: Miért nem hoztátok el őt?
46Feleltek a szolgák: Soha ember úgy nem szólt, mint ahogy ez az ember szól!
47A farizeusok erre azt feleitek nekik: vajjon titeket is elhitetett?
48vajjon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki?
49De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!
50Szólt nekik Nikodémus, aki régebben elment hozzá s aki közülük való volt:
51vajjon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt ki nem hallgatja és meg nem tudja, mit cselekedett?
52És azok így feleltek neki: vajjon te is galileai vagy? Tudakozódjál utána és győződjél meg ró:a, hogy Galileából nem támad próféta.
53És elment kiki a maga házába. (A házasságtörő asszonyról szóló elbeszélés (vagyis a 7: 53—8:11. versek) valamely elveszett evangéliumból származik. Ezt a történetet később iktatták be egyes másolók János evangéliumába, a jelenlegi helyére.)