1Ezek után elment Jézus Galilea tengerének, más néven a Tiberiás-tavának túlsó partjára.
2És nagy sokaság követte őt, mivel látták a jeleket, amelyeket a betegeken cselekedett.
3Felment pedig Jézus a hegyre és leült ott tanítványaival.
4Közel volt pedig a húsvét, a zsidók ünnepe.
5Mikor azért felemelte Jézus a szemeit és látta, hogy nagy sokaság jön hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnét vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?
6Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő maga tudta, mit akar cselekedni.
7Felelt neki Fülöp: Kétszáz dénár áru kenyér sem elég ezeknek, hogy mindegyikük kapjon valami keveset.
8Tanítványai közül az egyik, András, Simon Péter testvére, azt mondta neki:
9Van itt egy gyermek, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi ez ennyi sok népnek?
10Jézus pedig szólt: Ültessétek le az embereket. Nagy fű volt pedig azon a helyen. Letelepedtek azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.
11Ekkor Jézus vette a kenyereket, hálát adott és szétosztotta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az ott ülőknek; hasonlóképen a halakból is adott, amennyit akartak.
12Mikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen.
13összeszedték tehát és megtöltöttek tizenkét kosarat az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak azok után, akik ettek.
14Az emberek azért, látva a jelt, amelyet cselekedett, azt mondták: Valóban ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba.
15Jézus azért, amint észrevette, hogy készülnek jönni és el akarják őt ragadni, hogy királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre egymagában.
16Mikor pedig este lett, tanítványai lementek a tengerhez,
17és hajóra szállva, elindultak a tengeren túl Kapernaumba. Immár sötét volt és Jézus még mindig nem ment hozzájuk.
18És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborgott.
19Mikor azért huszonöt vagy harminc futamatnyira beeveztek, meglátták Jézust, amint a tengeren járt és a hajóhoz közeledett, és megrémültek.
20Ő pedig így szólt nekik: Én vagyok, ne féljetek!
21Ekkor be akarták őt venni a hajóba; és a hajó azonnal ott volt a szárazföldnél, ahova menni akartak.
22Másnap a tenger túlsó partján álló sokaság látta, hogy nem volt ott más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem ment be a tanítványaival a hajóba, hanem csak tanítványai mentek el; (A 22. versben egyes kéziratok a „nem volt ott más hajó, csak egy\ szavak után közbeiktatják:,,amelybe Jézus tanítványai szálltak be\. )
23— de jöttek más hajók Tiberiásból, közel ahhoz a helyhez, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr: —
24mikor ezért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem tanítványai nincsenek ott, beszálltak ők is a hajókba és elmentek Kapernaumba, keresve Jézust.
25Amikor megtalálták őt a tengeren túl, ezt mondták neki: Mester, mikor jöttél ide?
26Jézus ezt válaszolta nekik: Bizony, bizony mondom nektek: nem azért kerestek engem, mivel jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből és jóllaktatok.
27Munkálkodjatok, ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az Ember Fia ad majd nektek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.
28Így szóltak azért neki: Mit tegyünk, hogy az Isten munkáit végezzük?
29Jézus így felelt nekik: Az az Isten munkája, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.
30Szólottak azért neki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit művelsz?
31A mi atyáink a mannát ették a pusztában: amint meg van írva: Mennyből való kenyeret adott nekik enni.
32Szólt azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.
33Mert az az Istennek kenyere, amely a mennyből száll alá és életet ad a világnak.
34Szóltak azért neki: Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!
35Jézus pedig azt mondta nekik: Én vagyok az életnek a kenyere; aki hozzám jön, semmiképpen meg nem éhezik és aki hisz bennem, nem szomjúhozik meg soha.
36De megmondtam nektek, hogy noha láttatok is engem, mégsem hisztek.
37Amit nekem ad az Atya, énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én semmiképpen ki nem vetem.
38Mert nem azért szállottam le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
39Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy mindabból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon.
40Mert ez az én Atyámnak akarata, hogy örök élete legyen mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz őbenne és én feltámasztom azt az utolsó napon.
41Zúgolódtak azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott alá,
42és szóltak: Nem ez-e Jézus, József fia, akinek ismerjük atyját és anyját? Mi módon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?
43Jézus így felelt nekik: Ne zúgolódjatok egymás között!
44Senki sem jöhet énhozzám, csak ha az Atya vonja, aki elküldött engem, és én fel támasztom azt az utolsó napon.
45Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesztek. Mindenki, aki az Atyától hallott és tanult, énhozzám jön.
46Nem minthogyha az Atyát valaki látta volna; csak az, aki Istentől van, az látta az Atyát.
47Bizony, bizony mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van.
48Én vagyok az életnek kenyere.
49Atyáitok a mannát ették a pusztában és meghaltak.
50Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá, hogy az ember egyék belőle és meg ne haljon.
51Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá: ha valaki eszik ebből a kenyérből, él örökké. És az a kenyér, amelyet én adok, az én testem, amelyet odaadok majd a világ életéért.
52Tusakodtak azért a zsidók egymás között: Mimódon adhatja ez nekünk az ő testét eledelül?
53Jézus azért így szólt nekik: Bizony, bizony mondom nektek: ha nem eszitek az Ember Fia testét és nem isszátok az ő vérét, nincsen élet tibennetek.
54Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
55Mert az én testem igazi étel és az én vérem igazi ital.
56Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem marad és én őbenne.
57Amint elküldött engem az élő Atya és én élek az Atya által, úgy az is, aki engem eszik, élni fog én általam.
58Ez ama kenyér, amely a mennyből szállott alá; nem olyan, amilyet a ti atyáitok ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.
59Ezeket mondta a zsinagógában, amikor tanított Kapernaumban.
60Sokan azért a tanítványai közül, akik mindezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez. Ki hallgathatja ezt?
61Mivel pedig Jézus tudta önmagában, hogy e miatt zúgolódnak a tanítványai, így szólt nekik: Ti ezen megütköztök?
62Hát ha meglátjátok az Ember Fiát felmenni oda, ahol előbb volt?
63A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet.
64De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek. Mert Jézus eleitől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt.
65És így szólt: Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, csak ha az én Atyámtól adatott meg neki.
66Ettől fogva sokan visszavonultak a tanítványai közül és nem jártak többé vele.
67Jézus azért így szólt a tizenkettőnek: vajjon ti is el akartok menni?
68Felelt neki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad.
69És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
70Jézus így felelt nekik: Nem én választottalak-e titeket, a tizenkettőt? És egy közületek ördög.
71Ezen pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát értette, mert ez szándékozott őt elárulni, jóllehet egy volt a tizenkettő közül.