1Ezek után volt a zsidók ünnepe és Jézus felment Jeruzsálembe.
2Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt tornáca van.
3Ezekben feküdt a vakoknak, sántáknak, aszkórosoknak nagy sokasága, várva a víz megmozdulását.
4Mert időnként az Úr angyala szállott le a tóra és felkavarta a vizet. Aki mármost elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, meggyógyult, bármilyen betegségben volt is.
5Volt pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendő óta feküdt betegen.
6Amint Jézus ezt ott feküdni látta és megtudta, hogy már olyan régóta beteg, így szólt hozzá: Akarsz-e meggyógyulni?
7Felelt neki a beteg: Uram, nincs senkim, aki bevinne a tóba, amikor a víz felkavarodik. És mire én odaérek, már más lép be előttem.
8Szólott neki Jézus: Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!
9Erre azonnal meggyógyult az ember; felvette az ágyát és járt. Aznap pedig szombat volt.
10A zsidók azért így szóltak a meggyógyulthoz: Szombat van; nem szabad az ágyat hordoznod.
11Ő így felelt nekik: Aki engem meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat és járj.
12Megkérdezték azért tőle: Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked: Vedd az ágyadat és járj?
13A meggyógyult ember pedig nem tudta, ki az. Jézus ugyanis eltávozott, mivel sokan voltak azon a helyen.
14Ezek után találkozott vele Jézus a templomban és így szólt neki: íme, meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy gonoszabbul ne legyen dolgod!
15Elment az ember és hírül adta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.
16És e miatt üldözték a zsidók Jézust és meg akarták ölni, mert ezt szombaton cselekedte.
17Jézus pedig így felelt nekik: Az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom.
18E miatt azután a zsidók még inkább meg akarták őt ölni, mivel nemcsak a szombatot szegte meg, hanem Istent is tulajon Atyjának mondta s ily módon egyenlővé tette magát az Istennel.
19Felelt azért Jézus és azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet magától, csak ha látja, hogy mit cselekszik az Atya, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat cselekszi hasonlóképen a Fiú is.
20Mert az Atya szereti a Fiút és mindent megmutat neki, amit ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok.
21Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.
22Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet teljesen a Fiúnak adta át,
23hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, amint tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldötte.
24Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van; s nem megy az ítéletre, hanem átment a halálból az életre.
25Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, — és az most van, — mikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát és akik meghallják, élni fognak.
26Mert amint az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.
27És hatalmat adott neki az ítélettételre is, mivel Ember Fia.
28Ne csodálkozzatok ezen; mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát,
29és kijönnek azok, akik a jót tették, hogy feltámadjanak az életre, azok pedig, akik a gonoszt cselekedték, hogy feltámadjanak az ítéletre.
30Én semmit nem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
31Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
32Más az, aki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amelyet tesz rólam.
33Ti elküldtetek Jánoshoz és ő bizonyságot tett az igazságról.
34De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt, hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35Ő az égő és fénylő szövétnek volt, de ti csak ideig-óráig akartatok örvendezni, az ő világosságában.
36Nekem pedig nagyobb bizonyságom van a Jánosénál; mert azok a cselekedetek, amelyeket rámbízott az Atya, hogy azokat elvégezzem, azok maguk, amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem arcát nem láttátok,
38az ő igéje sincs maradandóan bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő elküldött.
39Ti azért tudakozzátok az írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van a ti örök életetek; pedig ezek rólam tesznek bizonyságot.
40És még sem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
41Dicsőséget emberektől nem fogadok el.
42De megismertelek titeket, hogy nincs bennetek szeretet Isten iránt.
43Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jönne a maga nevében, azt befogadnátok.
44Mimódon tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?
45Ne gondoljátok, hogy én vádollak majd titeket az Atyánál! Van, aki vádoljon titeket: Mózes az, akiben ti reménykedtek.
46Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek; mert ő énrólam írt.
47Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan fogtok hinni az én beszédeimnek?