John 3
1 Volt pedig egy ember a farizeusok között, neve Nikodémus, a zsidók főembere.
2 Ez elment Jézushoz éjjel és így szólt hozzá: Mester, tudjuk, hogy te Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, csak ha az Isten van vele.
3 Ekkor Jézus így felelt neki: Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.
4 Megkérdezte tőle Nikodémus: Mi módon születhetik az ember, ha vén? vajjon bemehet-e másodszor az anyja méhébe és születhetik-e?
5 Jézus így válaszolt: Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6 Ami testtől született, test az és ami Lélektől született, lélek az.
7 Ne csodáld, hogy azt mondtam neked: Szükséges nektek újonnan születnetek.
8 A szél fú, ahova akar: és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnét jön és hová megy így van mindenki, aki Lélektől született.
9 Felelt Nikodémus és azt mondta neki: Mimódon lehetnek ezek?
10 Jézus így válaszolt neki: Te Izrael tanítója vagy és mégsem tudod ezeket?
11 Bizony, bizony mondom neked: azt hirdetjük, amit tudunk, és arról teszünk bizonyságot, amit láttunk; de a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el.
12 Ha földi dolgokról szóltam nektek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok nektek?
13 És senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállott alá: az Ember Fia, aki a mennyben van.
14 És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Ember Fiának felemeltetnie,
15 hogy mindenkinek, aki hisz, örök élete legyen őbenne.
16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egy szülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen hanem örök életet vegyen.
17 Mert nem azért küldte Isten az ő Fiát a világba hogy elkárhoztassa a világot, hanem, hogy megtartassák a világ ő általa.
18 Aki hisz őbenne, nem kárhozik el; aki pedig nem hisz, az már elkárhozott, mivel nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19 Az ítélet pedig ez, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert cselekedeteik gonoszak voltak.
20 Mert mindenki, aki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei rá ne bizonyuljanak.
21 Aki pedig az igazságot cselekszi az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, mert azokat Istenben végezte el.
22 Ezután Jézus elment a tanítványaival Júdea földére; ott időzött velük és keresztelt.
23 János pedig szintén keresztelt Énonban, Sálimhez közel, mert ott sok volt a víz, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek.
24 Mert János még nem volt tömlöcbe vetve.
25 Ekkor vitatkozás támadt János tanítványai és a zsidók között a megtisztulás felől.
26 És odamentek Jánoshoz és így szóltak neki: Mester! Aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel és hozzámegy mindenki.
27 János így felelt: Az ember semmit sem szerezhet meg, csak ha a mennyből adatott neki.
28 Ti magatok vagytok a tanúim, hogy megmondtam: Én nem vagyok a Krisztus, hanem: ő előtte küldettem el.
29 Akinek menyasszonya van, vőlegény az. A vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve Örül a vőlegény hangjának. Ez az én örömöm immár betelt.
30 Annak növekednie kell, nekem pedig alászállanom.
31 Aki felülről jött, mindenkinél feljebb való. Aki a földről való, földi az és földi dolgokat beszél. Aki a mennyből jött, mindenkinél feljebb való.
32 És arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de az ő bizonyságtételét senki sem fogadja el.
33 Aki az ő bizonyságtételét elfogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.
34 Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja: mivel az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.
35 Az Atya szereti a Fiút és az ő kezébe adott mindent.
36 Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.