1Volt pedig egy ember a farizeusok között, neve Nikodémus, a zsidók főembere.
2Ez elment Jézushoz éjjel és így szólt hozzá: Mester, tudjuk, hogy te Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, csak ha az Isten van vele.
3Ekkor Jézus így felelt neki: Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.
4Megkérdezte tőle Nikodémus: Mi módon születhetik az ember, ha vén? vajjon bemehet-e másodszor az anyja méhébe és születhetik-e?
5Jézus így válaszolt: Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6Ami testtől született, test az és ami Lélektől született, lélek az.
7Ne csodáld, hogy azt mondtam neked: Szükséges nektek újonnan születnetek.
8A szél fú, ahova akar: és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnét jön és hová megy így van mindenki, aki Lélektől született.
9Felelt Nikodémus és azt mondta neki: Mimódon lehetnek ezek?
10Jézus így válaszolt neki: Te Izrael tanítója vagy és mégsem tudod ezeket?
11Bizony, bizony mondom neked: azt hirdetjük, amit tudunk, és arról teszünk bizonyságot, amit láttunk; de a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el.
12Ha földi dolgokról szóltam nektek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok nektek?
13És senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállott alá: az Ember Fia, aki a mennyben van.
14És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Ember Fiának felemeltetnie,
15hogy mindenkinek, aki hisz, örök élete legyen őbenne.
16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egy szülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen hanem örök életet vegyen.
17Mert nem azért küldte Isten az ő Fiát a világba hogy elkárhoztassa a világot, hanem, hogy megtartassák a világ ő általa.
18Aki hisz őbenne, nem kárhozik el; aki pedig nem hisz, az már elkárhozott, mivel nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19Az ítélet pedig ez, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert cselekedeteik gonoszak voltak.
20Mert mindenki, aki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei rá ne bizonyuljanak.
21Aki pedig az igazságot cselekszi az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, mert azokat Istenben végezte el.
22Ezután Jézus elment a tanítványaival Júdea földére; ott időzött velük és keresztelt.
23János pedig szintén keresztelt Énonban, Sálimhez közel, mert ott sok volt a víz, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek.
24Mert János még nem volt tömlöcbe vetve.
25Ekkor vitatkozás támadt János tanítványai és a zsidók között a megtisztulás felől.
26És odamentek Jánoshoz és így szóltak neki: Mester! Aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel és hozzámegy mindenki.
27János így felelt: Az ember semmit sem szerezhet meg, csak ha a mennyből adatott neki.
28Ti magatok vagytok a tanúim, hogy megmondtam: Én nem vagyok a Krisztus, hanem: ő előtte küldettem el.
29Akinek menyasszonya van, vőlegény az. A vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve Örül a vőlegény hangjának. Ez az én örömöm immár betelt.
30Annak növekednie kell, nekem pedig alászállanom.
31Aki felülről jött, mindenkinél feljebb való. Aki a földről való, földi az és földi dolgokat beszél. Aki a mennyből jött, mindenkinél feljebb való.
32És arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de az ő bizonyságtételét senki sem fogadja el.
33Aki az ő bizonyságtételét elfogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.
34Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja: mivel az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.
35Az Atya szereti a Fiút és az ő kezébe adott mindent.
36Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.