John 2
1 És harmadnap menyegző volt a galileai Kánában és ott volt Jézus anyja.
2 És Jézust is meghívták tanítványaival együtt a menyegzőre.
3 Mikor a bor elfogyott, Jézus anyja ezt mondta neki: Nincs boruk.
4 Jézus így szólt hozzá: Asszony! mi dolgom van nekem veled? Nem jött még el az én órám.
5 Anyja azt mondta a szolgáknak: Bármit mond, tegyétek meg.
6 El volt pedig ott helyezve tisztulás céljából a zsidók számára hat kőveder, amelyekbe egyenként két vagy három metréta fért.
7 Szólott nekik Jézus. Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtöltötték színültig.
8 Majd ezt mondta nekik: Most merítsetek és vigyetek a násznagynak. És vittek neki.
9 A násznagy pedig megízlelte a borrá lett vizet, és nem tudta honnét van, de a szolgák, akik a vizet merítették, tudták. Ezért a násznagy szólította a vőlegényt
10 és ezt mondta neki: Minden ember a jó bort adja fel először és csak mikor az emberek megittasodtak, akkor a silányabbat. Te a jó bort mostanig tartogattad.
11 Ezt cselekedte Jézus első jelként a galileai Kánában és kinyilvánította dicsőségét és hittek benne a tanítványai.
12 Azután lement Kapernaumba ő, az ő anyja, testvérei és tanítványai; és ott maradták néhány napig.
13 Közel volt a zsidók húsvétja és felment Jézus Jeruzsálembe.
14 És a templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, akik ott ültek.
15 Ekkor kötélből ostort készítve, mindnyájukat kiűzte a templomból az ökrökkel és juhokkal együtt. És a pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat pedig felforgatta.
16 És a galambárusoknak ezt mondta: Vigyétek el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává!
17 Ekkor megemlékeztek tanítványai, hogy meg van írva: A te házad iránt való féltő szeretet megemészt engem.
18 A zsidók ekkor így feleltek neki: Micsoda jelt mutatsz nekünk; hogy ezeket cselekszed?
19 Felelt Jézus és azt mondta nekik: Rontsátok le ezt a templomot és három nap alatt felépítem.
20 A zsidók ekkor ezt mondták: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?
21 Ő pedig az ő testének templomáról beszélt.
22 Mikor azért feltámadt a halottak közül, megemlékeztek a tanítványai, hogy ezt mondta; és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.
23 Mikor pedig Jeruzsálemben volt a húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, látva az ő jeleit, amelyeket cselekedett.
24 Maga Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mivel ismerte mindnyájukat,
25 és nem volt szüksége arra, hogy bárki bizonyságot tegyen az emberről. Mert ő maga tudta, mi van az emberben.