John 21
1 Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengerénél, még pedig így jelentette meg:
2 együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek neveztek, és Nátánael, a galileai Kánából való és Zebedeus fiai, valamint más kettő is a tanítványok közül.
3 Szólt nekik Simon Péter: Elmegyek halászni. Azok pedig azt mondták neki: Mi is elmegyünk veled. Elmentek és hajóra szálltak. És azon az éjtszakán nem fogtak semmit.
4 Mikor pedig már hajnalodott, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem ismerték meg, hogy Jézus az.
5 Jézus azért azt mondta nekik: Fiaim, van-e valami ennivalótok! Feleltek neki: Nincs.
6 Ekkor így szólt hozzájuk: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldala felől és találtok. Oda vetették azért, de kivonni már nem bírták a tömérdek hal miatt.
7 Szólt azért az a tanítvány, akit Jézus szeretett, Péternek: Az Úr az. Simon Péter tehát, mikor hallotta, hogy az Úr az, magára vette a ruháját, — mert mezítelen volt — és belevetette magát a tengerbe.
8 A többi tanítvány pedig a hajón ment, — mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire — és vonták a hálót a halakkal.
9 Mikor pedig a partra értek, látták, hogy parázs van ott és azon hal és kenyér.
10 Szólt nekik Jézus: Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok.
11 Beszállt Simon Péter és kivonta a hálót a partra, amely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal, és bár ennyi volt, nem szakadozott a háló.
12 Szólt nekik Jézus: Jertek, egyetek! A tanítványok közül pedig senki sem merte őt megkérdezni: Ki vagy? mivel tudták, hogy az Úr.
13 Odament azért Jézus, vette a kenyeret és adta nekik, hasonlóképen a halat is.
14 Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus a tanítványainak, miután feltámadt a halottak közül.
15 Mikor azután ettek, így szólt Jézus Simon Péternek: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem mint ezek? Azt felelte neki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Ő azt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat.
16 Szólt neki másodszor is: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő így válaszolt neki: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Ő ezt mondta neki: Őrizd az én juhaimat!
17 Szólt neki harmadszor is: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is ezt mondta neki: Szeretsz-e engem? és így felelt neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat.
18 Bizony, bizony mondom neked, mikor ifjabb voltál, felövezted magadat és odamentéi, ahova akartál; ám mikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, és más övez fel téged és odavisz, ahova nem akarod.
19 Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal dicsőíti majd az Istent. És miután ezt mondta, így szólt neki: Kövess engem!
20 Péter pedig megfordult és látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki azon a vacsorán az e keblén pihenve, megkérdezte: Uram, ki az, aki elárul téged?
21 Ezt a tanítványt látva, Péter így szólt Jézusnak: Uram, hát ezzel mi leszi
22 Szólt neki Jézus: Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon, amíg én eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!
23 Elterjedt azért ez a mondás az atyafiak között, hogy az a tanítvány nem hal meg, pedig Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem: Ha azt akarom, hogy ez megmaradjon, amíg én eljövök, mit tartozik rád?
24 Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről és mindezt megírta. És tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz.
25 De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett s amiket, ha egyenként megírnának, azt gondolom, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának.