1Első könyvemet Teofilus, mindazokról a dolgokról írtam, amelyeket Jézus cselekedett és tanított
2mindama napig, amelyen felvitetett, miután parancsolatokat adott a Szentlélek által az apostoloknak, akiket kiválasztott,
3Ezeknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy él, mert negyven napon át megjelent nekik és szólt az Isten országára tartozó dolgokról.
4És mikor együtt volt velük, meghagyta nekik, hogy ne menjenek el Jeruzsálemből, hanem várják meg az Atya ígéretét: amelyet hallottatok tőlem,
5hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban nem sok idő múlva Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.
6Mikor tehát összegyűltek, megkérdezték: Uram, nemde ebben az időben állítod helyre a királyságot Izrael számárat
7Szólt pedig nekik: Nem a ti dolgotok tudni az időket és alkalmakat, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.
8Hanem amikor a Szentlélek eljön rátok, vesztek erőt és tanúim lesztek nekem, mind Jeruzsálemben, mind az egész Júdeában és Samáriában, egészen a föld végső határáig.
9És mikor ezeket mondta, szemük láttára felemeltetett és felhő fogta be őt szemük elől.
10És amint tekintetüket az égre függesztették a távozó után, íme két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában,
11akik meg is szólaltak: Galileai férfiak, mit álltok itt a mennybe nézve? Ez a Jézus, aki tőletek felvitetett a mennybe, úgy jön el, amint őt a mennybe felmenni láttátok.
12Akkor visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem mellett van egy szombatnapi járó földre.
13És mikor bementek, felmentek a felső szobába, ahol szállva voltak: Péter és János és Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia és Simon, a zélóta és Júdás, a Jakab fia.
14Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel buzgólkodtak az imádkozásban az asszonyokkal és Máriával, Jézus anyjával, és az ő testvéreivel együtt.
15És azokban a napokban felállott Péter az atyafiak között, — mintegy százhúsz főnyi sokaság volt együtt — és így szólt:
16Atyámfiai, férfiak, be kellett teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdás felől, aki vezetőjük lett azoknak, akik Jézust elfogták.
17Mert közénk számláltatott és osztályosa volt ennek a szolgálatnak.
18Ez mezőt szerzett gonoszsága béréből és hanyatthomlok lezuhant, és úgy megszakadt középen, hogy minden belső része kifordult.
19És ez tudomására jutott mindazoknak, akik Jeruzsálemben laknak, úgy-hogy ezt a mezőt tulajdon nyelvükön Akeldamának, azaz Vérmezőnek nevezték el.
20Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta és ne legyen lakó abban! — és: Tisztét más vegye át.
21Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik minden időben velünk voltak, míg az Úr Jézus köztünk járt,
22János keresztségétől kezdve addig a napig, amelyen ő felvitetett tőlünk, ezek közül egy velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen.
23Kijelöltek kettőt: Józsefet, akit Barsabásnak hívtak akinek mellékneve Jusztus volt, és Mátyást.
24És így imádkoztak: Te, Uram, aki mindenkinek szívét ismered, mutasd meg e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál,
25hogy elnyerje ennek a szolgálatnak és apostolságnak osztályrészét, amelytől Júdás elpártolt, hogy az őt megillető helyre jusson.
26Sorsot vetettek azért rájuk és a sors Mátyásra esett; és a tizenegy apostolhoz soroltatott.