Acts 1
1 Első könyvemet Teofilus, mindazokról a dolgokról írtam, amelyeket Jézus cselekedett és tanított
2 mindama napig, amelyen felvitetett, miután parancsolatokat adott a Szentlélek által az apostoloknak, akiket kiválasztott,
3 Ezeknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy él, mert negyven napon át megjelent nekik és szólt az Isten országára tartozó dolgokról.
4 És mikor együtt volt velük, meghagyta nekik, hogy ne menjenek el Jeruzsálemből, hanem várják meg az Atya ígéretét: amelyet hallottatok tőlem,
5 hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban nem sok idő múlva Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.
6 Mikor tehát összegyűltek, megkérdezték: Uram, nemde ebben az időben állítod helyre a királyságot Izrael számárat
7 Szólt pedig nekik: Nem a ti dolgotok tudni az időket és alkalmakat, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.
8 Hanem amikor a Szentlélek eljön rátok, vesztek erőt és tanúim lesztek nekem, mind Jeruzsálemben, mind az egész Júdeában és Samáriában, egészen a föld végső határáig.
9 És mikor ezeket mondta, szemük láttára felemeltetett és felhő fogta be őt szemük elől.
10 És amint tekintetüket az égre függesztették a távozó után, íme két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában,
11 akik meg is szólaltak: Galileai férfiak, mit álltok itt a mennybe nézve? Ez a Jézus, aki tőletek felvitetett a mennybe, úgy jön el, amint őt a mennybe felmenni láttátok.
12 Akkor visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem mellett van egy szombatnapi járó földre.
13 És mikor bementek, felmentek a felső szobába, ahol szállva voltak: Péter és János és Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia és Simon, a zélóta és Júdás, a Jakab fia.
14 Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel buzgólkodtak az imádkozásban az asszonyokkal és Máriával, Jézus anyjával, és az ő testvéreivel együtt.
15 És azokban a napokban felállott Péter az atyafiak között, — mintegy százhúsz főnyi sokaság volt együtt — és így szólt:
16 Atyámfiai, férfiak, be kellett teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdás felől, aki vezetőjük lett azoknak, akik Jézust elfogták.
17 Mert közénk számláltatott és osztályosa volt ennek a szolgálatnak.
18 Ez mezőt szerzett gonoszsága béréből és hanyatthomlok lezuhant, és úgy megszakadt középen, hogy minden belső része kifordult.
19 És ez tudomására jutott mindazoknak, akik Jeruzsálemben laknak, úgy-hogy ezt a mezőt tulajdon nyelvükön Akeldamának, azaz Vérmezőnek nevezték el.
20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta és ne legyen lakó abban! — és: Tisztét más vegye át.
21 Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik minden időben velünk voltak, míg az Úr Jézus köztünk járt,
22 János keresztségétől kezdve addig a napig, amelyen ő felvitetett tőlünk, ezek közül egy velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen.
23 Kijelöltek kettőt: Józsefet, akit Barsabásnak hívtak akinek mellékneve Jusztus volt, és Mátyást.
24 És így imádkoztak: Te, Uram, aki mindenkinek szívét ismered, mutasd meg e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál,
25 hogy elnyerje ennek a szolgálatnak és apostolságnak osztályrészét, amelytől Júdás elpártolt, hogy az őt megillető helyre jusson.
26 Sorsot vetettek azért rájuk és a sors Mátyásra esett; és a tizenegy apostolhoz soroltatott.