1A hét első napján pedig jókor reggel, mikor még szürkület volt, odament a magdalai Mária a sírhoz és látta, hogy a követ elvették a sírról.
2Elfutott azért és Simon Péterhez ment és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett s azt mondta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették.
3Kiment azért Péter és a másik tanítvány és odamentek a sírhoz.
4Együtt futottak mind a ketten, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter és előbb ért a sírhoz.
5Amikor lehajolt, látta, hogy ott vannak a lepedők. De nem ment be.
6Nyomban utána megérkezett Simon Péter is és bement a sírba; és látta, hogy a lepedők ott vannak,
7de az a kendő, amely a fején volt, nincs együtt a lepedőkkel, hanem összegöngyölítve külön egy helyen.
8Azután bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz és látott és hitt.
9Mert még nem értették az Írást, hogy fel keli támadnia a halottak közül.
10Visszatértek azért a tanítványok övéikhez.
11Mária pedig kívül állott a sírnál zokogva. Amint pedig zokogott, behajolt a sírba
12és látta, hogy két angyal ül ott fehér ruhában, egyik fejtől, másik lábtól, ahol Jézus teste feküdt.
13S azok így szóltak neki: Asszony, miért sírsz? Ő azt mondta nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették.
14És mikor ezeket mondta, hátrafordult és látta, hogy Jézus ott áll, de nem tudta hogy Jézus az.
15Szólt neki Jézus: Asszony, miért sírsz? Kit kereseti Ő pedig azt gondolta, hogy a kertész az, és ezt mondta neki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted és én elviszem.
16Szólt neki Jézus: Mária! Az megfordulva azt mondta neki héberül: Rabboni! ami azt jelenti: Mester!
17Szólt neki Jézus: Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyámhoz; hanem menj el az én atyámfiaihoz és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.
18Elment a magdalai Mária, és megje1entette a tanítványoknak: láttam az Urat, és hogy ezeket mondta neki.
19Mikor pedig este lett, azon a napon, a hét első napján, bár az ajtók zárva voltak, ahol összegyűltek a tanítványok a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus és megállott középen és így szót nekik: Békesség nektek!
20És ezt mondva, megmutatta nekik kezeit és oldalát. Örvendeztek azért tanítványok, amikor látták az Urat.
21Ismét szólt azért nekik Jézus: Békesség nektek! Amint engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.
22És mikor ezt mondta, rájuk lehelt és szólt nekik: Vegyetek Szentlelket!
23Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, azoknak megtartatnak.
24Tamás pedig, a tizenkettő egyike, akit Ikernek mondtak, nem volt velük, mikor eljött Jézus.
25Szólt azért neki a többi tanítvány: Láttuk az Urat. Ám ő azt mondta nekik: Ha nem látom az ő kezein a szögek helyét és nem teszem ujjaimat a szögek helyére, és kezemet nem teszem az ő oldalába, semmiképpen sem hiszem el.
26És nyolc nap múlva ismét benn voltak tanítványai, Tamás is velük. Bár az ajtó zárva volt, bement Jézus, megállott a középen és így szólt: Békesség nektek!
27Azután azt mondta Tamásnak: Nyújtsd ide az ujjadat és nézd meg a kezeimet; és nyújtsd ki a kezedet és tedd az oldalamba és ne légy hitetlen, hanem hívő.
28Tamás így felelt neki: Én Uram és én Istenem!
29Szólt neki Jézus: Mivel láttál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak és hisznek.
30Sok más jelt is cselekedett Jézus a tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.
31Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy e hitben életetek legyen az ő neve által.