John 20
1 A hét első napján pedig jókor reggel, mikor még szürkület volt, odament a magdalai Mária a sírhoz és látta, hogy a követ elvették a sírról.
2 Elfutott azért és Simon Péterhez ment és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett s azt mondta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették.
3 Kiment azért Péter és a másik tanítvány és odamentek a sírhoz.
4 Együtt futottak mind a ketten, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter és előbb ért a sírhoz.
5 Amikor lehajolt, látta, hogy ott vannak a lepedők. De nem ment be.
6 Nyomban utána megérkezett Simon Péter is és bement a sírba; és látta, hogy a lepedők ott vannak,
7 de az a kendő, amely a fején volt, nincs együtt a lepedőkkel, hanem összegöngyölítve külön egy helyen.
8 Azután bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz és látott és hitt.
9 Mert még nem értették az Írást, hogy fel keli támadnia a halottak közül.
10 Visszatértek azért a tanítványok övéikhez.
11 Mária pedig kívül állott a sírnál zokogva. Amint pedig zokogott, behajolt a sírba
12 és látta, hogy két angyal ül ott fehér ruhában, egyik fejtől, másik lábtól, ahol Jézus teste feküdt.
13 S azok így szóltak neki: Asszony, miért sírsz? Ő azt mondta nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették.
14 És mikor ezeket mondta, hátrafordult és látta, hogy Jézus ott áll, de nem tudta hogy Jézus az.
15 Szólt neki Jézus: Asszony, miért sírsz? Kit kereseti Ő pedig azt gondolta, hogy a kertész az, és ezt mondta neki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted és én elviszem.
16 Szólt neki Jézus: Mária! Az megfordulva azt mondta neki héberül: Rabboni! ami azt jelenti: Mester!
17 Szólt neki Jézus: Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyámhoz; hanem menj el az én atyámfiaihoz és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.
18 Elment a magdalai Mária, és megje1entette a tanítványoknak: láttam az Urat, és hogy ezeket mondta neki.
19 Mikor pedig este lett, azon a napon, a hét első napján, bár az ajtók zárva voltak, ahol összegyűltek a tanítványok a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus és megállott középen és így szót nekik: Békesség nektek!
20 És ezt mondva, megmutatta nekik kezeit és oldalát. Örvendeztek azért tanítványok, amikor látták az Urat.
21 Ismét szólt azért nekik Jézus: Békesség nektek! Amint engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.
22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelt és szólt nekik: Vegyetek Szentlelket!
23 Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, azoknak megtartatnak.
24 Tamás pedig, a tizenkettő egyike, akit Ikernek mondtak, nem volt velük, mikor eljött Jézus.
25 Szólt azért neki a többi tanítvány: Láttuk az Urat. Ám ő azt mondta nekik: Ha nem látom az ő kezein a szögek helyét és nem teszem ujjaimat a szögek helyére, és kezemet nem teszem az ő oldalába, semmiképpen sem hiszem el.
26 És nyolc nap múlva ismét benn voltak tanítványai, Tamás is velük. Bár az ajtó zárva volt, bement Jézus, megállott a középen és így szólt: Békesség nektek!
27 Azután azt mondta Tamásnak: Nyújtsd ide az ujjadat és nézd meg a kezeimet; és nyújtsd ki a kezedet és tedd az oldalamba és ne légy hitetlen, hanem hívő.
28 Tamás így felelt neki: Én Uram és én Istenem!
29 Szólt neki Jézus: Mivel láttál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak és hisznek.
30 Sok más jelt is cselekedett Jézus a tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.
31 Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy e hitben életetek legyen az ő neve által.