John 17
1 Ezeket beszélte Jézus és felemelte szemeit az égre és szólt: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
2 amint te hatalmat adtál neki minden emberen, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki adtál.
3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4 Én dicsőítettelek téged a földön; elvégeztem a munkát, amelyet rámbíztál, hogy végezzem azt.
5 És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt tenálad, mielőtt a világ lett volna.
6 Kinyilatkoztattam a te nevedet az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak és nekem adtad őket; és a te beszédedet megtartották.
7 Most tudták meg, hogy mindaz tetőled van, amit nekem adtál;
8 mert ama beszédeket, amelyeket nekem adtál, őnekik adtam, és ők befogadták és valóban megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9 Én őérettük könyörgök; nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid.
10 És az enyémek mind a tieid és a tieid az enyémek, és én megdicsőíttetem őbennük.
11 És én nem vagyok többé a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12 Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem, és senki sem veszett el közülük, csak a veszedelem fia, hogy az Írás beteljesüljön.
13 Most pedig hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy az én örömem teljes legyen őbennük.
14 Én a te igédet nekik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivel nem a világból valók, mint ahogy én sem a világból való vagyok.
15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16 Nem a világból valók, mint ahogy én sem a világból vagyok.
17 Szenteld meg őket a te igazságoddal; a te igéd igazság.
18 Amint te küldtél engem a világba, úgy küldtem én is őket a világba.
19 És én érettük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazsággal.
20 De nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem;
21 hogy mindnyájan egyek legyenek, mint te énbennem, Atyám és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.
22 És én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnekik adtam, hogy egyek legyenek, amint mi egy vagyunk:
23 Én őbennük és te énbennem; hogy tökéletesen eggyé legyenek és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.
24 Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is velem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál; mert szerettél engem a világ teremtése előtt.
25 Igazságos Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én megismertelek és ezek is megismerték, hogy te küldtél engem.
26 És én megismertettem velük a te nevedet és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, legyen bennük, és én is őbennük.