1Ezeket beszéltem nektek, hogy megóvjalak titeket az eleséstől.
2A gyülekezetekből majd kizárnak titeket; sőt jön idő, hogy aki megöl titeket, mind azt hiszi, hogy ezzel Istennek szolgál.
3És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
4Ezeket pedig azért beszéltem nektek, hogy mikor eljön mindezeknek az ideje, emlékezzetek meg róluk, hogy én megmondtam nektek. De kezdettől fogva nem mondtam ezeket nektek, mert veletek voltam.
5Most azonban elmegyek ahhoz, aki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?
6Hanem mivel ezeket beszéltem nektek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.
7De én az igazságot mondom nektek:. Jobb nektek, hogy én elmenjek, mert ha én nem megyek el, nem jön el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.
8És ha eljön, meggyőzi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
9bűn tekintetében, hogy nem hisznek énbennem;
10igazság tekintetében, hogy én az Atyához megyek és többé nem láttok engem;
11ítélet tekintetében, hogy e világ fejedelme megítéltetett.
12Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most nem hordozhatjátok el.
13Ám mikor eljön ő, az igazság Lelke, ő majd elvezet titeket minden igazságra. Mert nem magától szól, hanem azokat mondja, amiket hall és a bekövetkezendőket jelenti ki nektek.
14Ő majd dicsőít engem, mert az enyémből vesz és kijelenti nektek.
15Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondtam, hogy az enyémből veszi és jelenti ki nektek.
16Egy kevés idő és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő és megláttok engem.
17Ekkor tanítványai közül némelyek így szóltak egymásnak: Mi az, amit nekünk mond: Egy kevés idő és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő és megláttok majd engem; és: Mert én az Atyához megyek?
18Szóltak azért: Mi az a kevés idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit mond.
19Megértette tehát Jézus, hogy őt akarják megkérdezni és így szólt nekik: Arról tudakozódtok egymás között, hogy azt mondtam: Egy kevés idő és nem láttok engem; és: Ismét egy kevés idő és megláttok majd engem!?
20Bizony, bizony mondom nektek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul.
21Az asszony, mikor szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája; de mikor megszüli a gyermekét, nem emlékezik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.
22Ti is azért most szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és senki sem veszi el tőletek a ti örömeteket.
23És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom nektek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
24Mostanáig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.
25Ezeket példázatokban mondtam nektek; de eljön az idő, amikor nem példázatokban beszélek majd, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról.
26Azon a napon az én nevemben kértek majd; és nem mondom nektek, hogy én kérni fogom az Atyát értetek;
27mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szereltetek engem és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.
28Kijöttem az Atyától és eljöttem a világba: ismét elhagyom a világot és elmegyek az Atyához.
29Szóltak neki a tanítványai: Íme, most nyíltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.
30Most tudjuk, hogy te mindent tudsz és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél ki.
31Felelt nekik Jézus: Most hiszitek?
32íme eljön az óra és már eljött, hogy eloszoljatok, kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
33Azért beszéltem ezeket nektek, hogy békességetek