Hebrews 8
1 A mondottak veleje pedig ez: olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség királyi székének jobbjára ült,
2 szolgájaként a szenthelynek és az igazi sátornak, amelyet az Úr épített és nem ember.
3 Mert minden főpap arra rendeltetett, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be, ezért szükséges, hogy ennek is legyen valamije, amit áldozatul vigyen.
4 Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, mert vannak olyan papok, akik a törvény szerint áldozati ajándékokat mutatnak be,
5 ezek a mennyei dolgok kiábrázolásának és árnyékának szolgálnak, mint Isten parancsolta volt Mózesnek, mikor fel akarta állítani a sátort: Vigyázz, — szólt, — hogy mindent a szerint a minta szerint készíts, amelyet a hegyen láttál.
6 Most azonban a mi főpapunk sokkal kiválóbb szolgálatot nyert, mivel annak a jobb szövetségnek a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.
7 Mert ha az első hibátlan lett volna, nem került volna sor a másodikra.
8 Mert hibáztatja őket, amikor így szól: íme napok jönnek, ezt mondja az Úr, és új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával,
9 nem a szerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Egyiptom földjéről, mert ők nem maradtak meg az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velük, mondja az Úr.
10 Mert ez az a szövetség, amelyet kötök Izrael házával ama napok multán, mondja az Úr, törvényemet adom az ő elméjükbe és az ő szívükbe beírom azokat; és én Istenükké leszek és ők népemmé lesznek.
11 És senki sem tanítja majd az ő felebarátját és az ő atyjafiát így: Ismerd meg az Urat! Mert mindnyájan megismernek engem, a kicsinyektől fogva a nagyokig.
12 Mert irgalmas leszek álnokságaik iránt és az ő bűneikről nem emlékezem meg.
13 Mikor új szövetségről beszél, óvá tette az elsőt; ami pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.