1A mondottak veleje pedig ez: olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség királyi székének jobbjára ült,
2szolgájaként a szenthelynek és az igazi sátornak, amelyet az Úr épített és nem ember.
3Mert minden főpap arra rendeltetett, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be, ezért szükséges, hogy ennek is legyen valamije, amit áldozatul vigyen.
4Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, mert vannak olyan papok, akik a törvény szerint áldozati ajándékokat mutatnak be,
5ezek a mennyei dolgok kiábrázolásának és árnyékának szolgálnak, mint Isten parancsolta volt Mózesnek, mikor fel akarta állítani a sátort: Vigyázz, — szólt, — hogy mindent a szerint a minta szerint készíts, amelyet a hegyen láttál.
6Most azonban a mi főpapunk sokkal kiválóbb szolgálatot nyert, mivel annak a jobb szövetségnek a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.
7Mert ha az első hibátlan lett volna, nem került volna sor a másodikra.
8Mert hibáztatja őket, amikor így szól: íme napok jönnek, ezt mondja az Úr, és új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával,
9nem a szerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Egyiptom földjéről, mert ők nem maradtak meg az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velük, mondja az Úr.
10Mert ez az a szövetség, amelyet kötök Izrael házával ama napok multán, mondja az Úr, törvényemet adom az ő elméjükbe és az ő szívükbe beírom azokat; és én Istenükké leszek és ők népemmé lesznek.
11És senki sem tanítja majd az ő felebarátját és az ő atyjafiát így: Ismerd meg az Urat! Mert mindnyájan megismernek engem, a kicsinyektől fogva a nagyokig.
12Mert irgalmas leszek álnokságaik iránt és az ő bűneikről nem emlékezem meg.
13Mikor új szövetségről beszél, óvá tette az elsőt; ami pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.