1Azért elhagyva a Krisztusról való elemi tanítást, törekedjünk érettkorúságra, ne foglalkozzunk ismét a holt cselekedetekből való megtérésről, az Istenben való hitről,
2a keresztségekről, a kezek rátevéséről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanítások új megalapozásával.
3És ha az Isten megengedi, ezt meg is cselekedjük.
4Mert lehetetlen, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek,
5és megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világ erőit,
6és elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint akik önmaguknak újra megfeszítik az Isten Fiát és meggyalázzák őt.
7Mert a föld, amely beissza a gyakorta ráhulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, akiknek számára művelik azt, áldást nyer Istentől;
8viszont amelyik töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett az és közel van az átokhoz; az ilyennek vége megégetés.
9De ha így szólunk is, szeretteim, felőletek ezeknél jobbakról vagyunk meggyőződve, még pedig arról, hogy közel vagytok az üdvösséghez.
10Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, amelyet az ő neve iránt tanúsítottatok, mint akik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.
11Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazt a buzgóságot tanúsítsa mindvégig, míg a reménység teljes bizonyossággá nem lesz,
12hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.
13Mert mikor az Isten ígéretet tett Ábrahámnak, önmagára esküdött, mivel nem esküdhetett nagyobbra,
14és így szólt: Bizony, megáldván megáldalak téged és megsokasítván megsokasítalak téged.
15És így, miután békességesen tűrt, elnyerte az ígéretet.
16Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és náluk minden ellentmondásnak a megerősítésül mondott eskü vet véget.
17Ezért is az Isten, aki még bővebben meg akarta mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel kezeskedett,
18hogy két változhatatlan dolog által, amelyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjék, erős vigasztalásunk legyen nekünk, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet,
19amely lelkünknek mintegy biztos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál,
20ahova utat nyitva bement értünk Jézus, aki örökkévaló főpap lett Melkisédek rendje szerint.