1Mivel még nem teljesedett be az az ígéret, hogy be fogunk menni az ő nyugodalmába, féltő gonddal ügyeljünk, hogy senki se lássék közületek kimaradottnak.
2Mert nekünk is hirdettetett az evangéliom, mint azoknak, de nekik nem használt a hallott ige, mert nem forrt egybe hittel azokban, akik hallották.
3Mi ellenben, akik hiszünk, bemegyünk a nyugodalomba, ahogyan megmondta: Amint megesküdtem haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba, — jóllehet munkáit a világ teremtése óta bevégezte.
4Mert valahol a hetedik napról így szólt: És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkájától.
5És ezen a helyen ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.
6Mivel tehát bizonyos, hogy némelyek bemennek abba, de akiknek először kihirdettetett az evangéliom, nem mentek be engedetlenségük miatt,
7ismét meghatároz egy napot: „Ma”, amint Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogy előbb mondtuk: Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket.
8Mert ha Józsué nyugodalomba juttatta volna őket, Isten nem szólana másik későbbi napról.
9Azért van még az Isten népének szombatnapi nyugodalma.
10Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott munkáitól, mint Isten is a magáéitól.
11Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy senki az engedetlenségnek hasonló példájaként el ne essék.
12Mert Isten beszéde élő és ható: élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és velőknek megoszlásáig és megítéli a szív gondolatait és szándékait.
13És nincs olyan teremtmény, amely nyilván ne állana előtte, sőt minden leplezetlen és nyilvánvaló az ő szeme előtt, akinek számot kell adnunk.
14Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz.
15Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki mindenben megkísértetett, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.
16Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.