1Ezért, szent atyámfiai, mennyei elhívás részesei, tekintsetek vallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra,
2aki hű volt ahhoz, aki őt rendelte, mint Mózes is az ő egész házában.
3Mert ő nagyobb dicsőségre méltattatott, mint Mózes, ahogy a ház építőjének is nagyobb a tisztessége, mint a háznak.
4Mert minden házat épít valaki, aki pedig mindent felépített, az Isten az.
5Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, hogy bizonysága legyen a prédikálandó dolgoknak;
6Krisztus ellenben, mint Fiú, hű a maga háza felett: az ő háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménység dicsekedését mindvégig erősen megtartjuk.
7Azért, mint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,
8ne keményítsétek meg szíveteket, mint a megkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában,
9ahol atyáitok megkísértettek és megpróbáltak engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.
10Azért megharagudtam erre a nemzedékre és így szóltam: Mindig tévelyegnek szívükben. De ők nem ismerték meg az én útaimat,
11úgyhogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.
12Vigyázzatok, atyámfiai, hogy ne legyen közületek valakinek hitetlen, gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon;
13hanem intsétek egymást minden nap, míg tart a „ma”, hogy a bűn csalárdsága közületek senkit meg ne keményítsen.
14Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan a bizodalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig erősen megtartjuk
15e mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint a megkeseredéskor.
16Mert kik keseredtek meg, mikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból?
17Kikre haragudott pedig negyven esztendeig? Nem azokra-e, akik vétkeztek, akiknek teste elhullott a pusztában?
18És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, ha nem az engedetleneknek?
19Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.