Acts 9
1 Saul pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úr tanítványai ellen, elment a főpaphoz,
2 és leveleket kért tőle Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha olyanokat talál, akik ennek az útnak követői, akár férfiakat, akár nőket, fogva vigye Jeruzsálembe.
3 És amint ment, történt, hogy közeledett Damaskushoz és nagy hirtelen mennyei világosság sugározta őt körül.
4 És földre esve, szót hallott, amely ezt mondta neki: Saul, Saul, miért üldözöl engem?
5 És így felelt: Kicsoda vagy, Uram? Ő pedig ezt mondta: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. (Az 5. vers végére egyes fordításokba a 26. rész 14. verséből még beírták: Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.)
6 De kelj fel, menj be a városba és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.
7 A vele utazó férfiak pedig némán álltak, mivel hallották ugyan a szót, de senkit sem láttak.
8 Saul pedig felkelt a földről, de mikor szemét kinyitotta, semmit sem látott; ezért kézenfogva vezették be Damaskusba.
9 És három napig nem látott, nem evett és nem ivott.
10 Volt pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Anániás, akihez az Úr így szólt látomásban: Anániás! Ő pedig ezt mondta: Íme, itt vagyok, Uram,
11 Az Úr pedig így szólt neki: Kelj fel, menj el az Egyenes utcába és Júdás házában kérdezősködjél egy Saul nevű tárzusi ember felől; mert íme ő imádkozik,
12 és látomásban úgy látta, hogy egy Anániás nevű férfi jön be és teszi rá a kezét, hogy újból lásson.
13 Anániás azonban ezt felelte: Uram, sok embertől hallottam e férfi felől, mennyi gonoszságot művelt Jeruzsálemben a te szentjeid ellen.
14 És itt is meghatalmazása van a papi fejedelmektől, hogy mindazokat megkötözze, akik a te nevedet segítségül hívják.
15 Szólt pedig neki az Úr: Menj el, mert ő választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok és Izrael fiai előtt.
16 Mert én megmutatom majd neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.
17 Ekkor Anániás elment és belépve a házba, rátette a kezét és ezt mondta: Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy újból láss és megteljesedjél Szentlélekkel.
18 És egyszerre mintha pikkelyek estek volna le szeméről, újból látott. Ekkor felkelt és megkeresztelkedett.
19 És miután evett, megerősödött. Ezután néhány napig a damaskusi tanítványokkal volt.
20 És azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia,
21 És mindnyájan megdöbbentek, akik hallották és szóltak: Nem ez-é az, aki pusztította Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül és ide is azért jött, hogy fogva vigye őket a papi fejedelmekhez?
22 Saul azonban mindjobban megteljesedett erővel és zavarba hozta a damaskusi zsidókat, mert erősen bizonyította, hogy ez a Krisztus.
23 Több nap elteltével. azonban a zsidók tanácsot tartottak, hogy megöljék.
24 Saulusnak azonban tudomására jutott az ő fondorlatuk. És őrizték a kapukat éjjel-nappal, hogy megöljék.
25 A tanítványok pedig éjjel magukhoz vették őt és alábocsátották a kőfalon, kosárban eresztve le.
26 Mikor pedig Saul Jeruzsálembe érkezett, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, mivel nem hitték, hogy ő tanítvány.
27 Barnabás azonban maga mellé vette őt, elvitte az apostolokhoz és elbeszélte nekik, hogyan látta az úton az Urat, miként beszélt vele és mimódon tanított Damaskusban nagy bátorsággal a Jézus nevében.
28 És ki- és bejáratos volt köztük Jeruzsálemben.
29 Nagy bátorsággal tanított az Úr nevében, és beszélt, sőt vitázott a görögül beszélő zsidókkal; azok pedig igyekeztek őt megölni.
30 Mikor azonban ezt az atyafiak megtudták, levitték őt Cézáreába és elküldték Tárzusba.
31 Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt és épült. Az Úr félelmében járt és a Szentlélek vigasztalása által egy re gyarapodott.
32 Történt pedig, hogy Péter, miután mindnyájukat sorra járta, elment a Liddában lakó szentekhez is.
33 Talált pedig ott egy Éneás nevű embert, aki nyolc esztendő óta ágyban feküdt gutaütötten.
34 És szólt neki Péter: Éneás, meggyógyít téged a Jézus Krisztus. Kelj fel, vesd meg magad az ágyadat. És nyomban felkelt.
35 És látták őt mindnyájan a Liddában és Sárónban lakók, akik megtértek az Úrhoz.
36 Joppéban pedig volt egy nőtanítvány, névszerint Tábita, ami lefordítva ezt jelenti: Dorkás, azaz: zerge. Ez gazdag volt jócselekedetekben és alamizsnákban, amelyeket osztogatott.
37 Azokban a napokban pedig megbetegedett és meghalt; és miután megmosták, kiterítették a felső szobában.
38 Lidda pedig közel volt Joppéhoz, és mikor a tanítványok hallották, hogy Péter ott van, két férfit küldtek hozzá azzal a kéréssel: Jöjj késedelem nélkül hozzánk!
39 Ekkor Péter felkelt és elment velük. Mihelyt odaért, felvezették őt a felső szobába és eléje álltak az özvegyasszonyok mindnyájan, sírva mutogatták a ruhákat és öltözeteket, amelyeket Dorkás készített, amíg velük együtt volt.
40 Péter pedig mindenkit kiküldött, azután térdre esett és imádkozott. Majd a holttesthez fordulva így szólt: Tábita, kelj fel! Az pedig felnyitotta szemét és mikor meglátta Pétert, felült.
41 Ez odanyújtotta neki a kezét, talpra állította, beszólította a szenteket és özvegyeket és élve vezette őt eléjük.
42 És tudomást szerzett erről az egész Joppe, és sokan hittek az Úrban.
43 Ezután több napig ott maradt Joppéban egy Simon nevű tímárnál.