Acts 8
1 Saul pedig szintén helyeselte az ő megölését. És azon a napon nagy üldözés támadt a jeruzsálemi gyülekezet ellen, úgyhogy az apostolokat kivéve mindnyájan szétszóródtak Júdea és Samária vidékeire.
2 Istvánt pedig kegyes férfiak eltemették és nagyon megsiratták.
3 Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, elővonszolt férfiakat, nőket és tömlöcbe vetette azokat.
4 Azok tehát szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét.
5 Fülöp pedig lement Samária egyik városába, és hirdette nekik a Krisztust.
6 És a sokaság szívvel-lélekkel figyelt azokra, amiket Fülöp mondott, mikor hallotta és látta a jeleket, amelyeket cselekedett.
7 Mert sokakból, akikben tisztátalan lelkek voltak, azok nagy kiáltozással kimentek. Sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult,
8 és nagy öröm támadt abban a városban.
9 Egy Simon nevű ember már régebben varázslással foglalkozott abban a városban és megigézte Samária népét, mert valami rendkívül nagynak állította magát.
10 Kicsinytől nagyig mindenki figyelt rá és azt mondták: Ez az Istennek ama „csodaereje\, amelyet,,nagy”-nak mondanak.
11 Azért figyeltek rá, mivel már jó ideje ámította őket varázslásával.
12 De miután hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliomot hirdette, megkeresztelkedtek, mind a férfiak, mind a nők.
13 És Simon maga is hitt, megkeresztelkedett, állhatatosan Fülöppel maradt és csodálkozott, látva a jeleket és nagy csodákat, amelyek történtek.
14 Mikor pedig a Jeruzsálemben levő apostolok meghallották, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldöttek hozzájuk Pétert és Jánost.
15 Mikor ezek lementek, könyörögtek értük, hogy vegyenek Szentlelket.
16 Mert még senkire közülük nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.
17 Akkor kezüket rájuk tették, és azok vették a Szentlelket.
18 Mikor pedig látta Simon, hogy a Szentlélek az apostolok kézrátétele által adatik, pénzt kínált nekik,
19 és azt mondta: Adjátok nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezem, Szentlelket vegyen.
20 De Péter így szólt neki: Vesszen a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten ajándéka pénzen megvehető.
21 Nincs neked részed, sem örökséged ebben a dologban, mert a szíved nem tiszta az Isten előtt.
22 Térj meg azért ebből a gonoszságodból és kérd az Urat, talán megbocsátja szíved gondolatát.
23 Mert látom, hogy keserű méregben és az álnokság kötelékében leledzel.
24 Simon pedig ezt felelte: Könyörögjetek értem az Úrnak, hogy semmi ne jöjjön rám azokból, amiket mondtatok.
25 Azok tehát, miután bizonyságot tettek és hirdették az Úr igéjét, visszafordultak Jeruzsálembe és a samaritánusok sok falujában prédikálták az evangéliumot.
26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöpnek: Kelj fel és menj dél felé, arra az útra, amely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez.
27 Ekkor felkelt és elment. És íme volt egy szerecsen férfi, a szerecsenek királyasszonyának, a kandakénak udvari főembere és egész kincstárának felügyelője, aki felment imádkozni Jeruzsálembe.
28 Ez visszatérőben kocsiján ült és Ésaiás prófétát olvasta.
29 Szólt pedig a Lélek Fülöpnek: Menj oda és csatlakozzál ehhez a kocsihoz.
30 Fülöp ekkor odafutott és hallotta, amint Ésaiás prófétát olvasta és megkérdezte: vajjon érted-e, amit olvasol?
31 Ő pedig ezt válaszolta: Hogyan érteném, ha valaki meg nem magyarázza nekem? És kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje.
32 Az írásnak az a szakasza pedig, amelyet olvasott, ez volt: Mint juh, mészárszékre vitetett, és mint ahogyan a bárány néma az ő nyírója előtt, úgy nem nyitotta meg száját,
33 Mikor megalázta magát, ítélete elvétetett róla. Az ő nemzetségét pedig ki sorolja fel? Mert elvétetik a földről az ő élete.
34 Ekkor az udvari főember így szólt Fülöpnek: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Magáról vagy másvalakiről?
35 Fülöp pedig megnyitotta száját, és elkezdve ezen az íráson, hirdette neki Jézust.
36 Amint így az úton tovább haladtak, vízhez értek. És szólt az udvari főember: ímhol a víz! Mi gátol engem, hogy megkeresztelkedjem?
37 Fülöp pedig azt mondta: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Az pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.
38 És megállíttatta a kocsit és mind a ketten leszálltak a vízbe, Fülöp és az udvari főember; és megkeresztelte őt.
39 De mikor a vízből kiléptek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, úgyhogy az udvari főember nem látta többé, és továbbment az útján örömmel.
40 Fülöp pedig egyszerre csak Azótusba került és szertej árva, hirdette az evangéliomot minden városnak, míg Cézáreába nem ért.