1Saul pedig szintén helyeselte az ő megölését. És azon a napon nagy üldözés támadt a jeruzsálemi gyülekezet ellen, úgyhogy az apostolokat kivéve mindnyájan szétszóródtak Júdea és Samária vidékeire.
2Istvánt pedig kegyes férfiak eltemették és nagyon megsiratták.
3Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, elővonszolt férfiakat, nőket és tömlöcbe vetette azokat.
4Azok tehát szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét.
5Fülöp pedig lement Samária egyik városába, és hirdette nekik a Krisztust.
6És a sokaság szívvel-lélekkel figyelt azokra, amiket Fülöp mondott, mikor hallotta és látta a jeleket, amelyeket cselekedett.
7Mert sokakból, akikben tisztátalan lelkek voltak, azok nagy kiáltozással kimentek. Sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult,
8és nagy öröm támadt abban a városban.
9Egy Simon nevű ember már régebben varázslással foglalkozott abban a városban és megigézte Samária népét, mert valami rendkívül nagynak állította magát.
10Kicsinytől nagyig mindenki figyelt rá és azt mondták: Ez az Istennek ama „csodaereje\, amelyet,,nagy”-nak mondanak.
11Azért figyeltek rá, mivel már jó ideje ámította őket varázslásával.
12De miután hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliomot hirdette, megkeresztelkedtek, mind a férfiak, mind a nők.
13És Simon maga is hitt, megkeresztelkedett, állhatatosan Fülöppel maradt és csodálkozott, látva a jeleket és nagy csodákat, amelyek történtek.
14Mikor pedig a Jeruzsálemben levő apostolok meghallották, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldöttek hozzájuk Pétert és Jánost.
15Mikor ezek lementek, könyörögtek értük, hogy vegyenek Szentlelket.
16Mert még senkire közülük nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.
17Akkor kezüket rájuk tették, és azok vették a Szentlelket.
18Mikor pedig látta Simon, hogy a Szentlélek az apostolok kézrátétele által adatik, pénzt kínált nekik,
19és azt mondta: Adjátok nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezem, Szentlelket vegyen.
20De Péter így szólt neki: Vesszen a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten ajándéka pénzen megvehető.
21Nincs neked részed, sem örökséged ebben a dologban, mert a szíved nem tiszta az Isten előtt.
22Térj meg azért ebből a gonoszságodból és kérd az Urat, talán megbocsátja szíved gondolatát.
23Mert látom, hogy keserű méregben és az álnokság kötelékében leledzel.
24Simon pedig ezt felelte: Könyörögjetek értem az Úrnak, hogy semmi ne jöjjön rám azokból, amiket mondtatok.
25Azok tehát, miután bizonyságot tettek és hirdették az Úr igéjét, visszafordultak Jeruzsálembe és a samaritánusok sok falujában prédikálták az evangéliumot.
26Az Úr angyala pedig így szólt Fülöpnek: Kelj fel és menj dél felé, arra az útra, amely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez.
27Ekkor felkelt és elment. És íme volt egy szerecsen férfi, a szerecsenek királyasszonyának, a kandakénak udvari főembere és egész kincstárának felügyelője, aki felment imádkozni Jeruzsálembe.
28Ez visszatérőben kocsiján ült és Ésaiás prófétát olvasta.
29Szólt pedig a Lélek Fülöpnek: Menj oda és csatlakozzál ehhez a kocsihoz.
30Fülöp ekkor odafutott és hallotta, amint Ésaiás prófétát olvasta és megkérdezte: vajjon érted-e, amit olvasol?
31Ő pedig ezt válaszolta: Hogyan érteném, ha valaki meg nem magyarázza nekem? És kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje.
32Az írásnak az a szakasza pedig, amelyet olvasott, ez volt: Mint juh, mészárszékre vitetett, és mint ahogyan a bárány néma az ő nyírója előtt, úgy nem nyitotta meg száját,
33Mikor megalázta magát, ítélete elvétetett róla. Az ő nemzetségét pedig ki sorolja fel? Mert elvétetik a földről az ő élete.
34Ekkor az udvari főember így szólt Fülöpnek: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Magáról vagy másvalakiről?
35Fülöp pedig megnyitotta száját, és elkezdve ezen az íráson, hirdette neki Jézust.
36Amint így az úton tovább haladtak, vízhez értek. És szólt az udvari főember: ímhol a víz! Mi gátol engem, hogy megkeresztelkedjem?
37Fülöp pedig azt mondta: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Az pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.
38És megállíttatta a kocsit és mind a ketten leszálltak a vízbe, Fülöp és az udvari főember; és megkeresztelte őt.
39De mikor a vízből kiléptek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, úgyhogy az udvari főember nem látta többé, és továbbment az útján örömmel.
40Fülöp pedig egyszerre csak Azótusba került és szertej árva, hirdette az evangéliomot minden városnak, míg Cézáreába nem ért.