1Szólott pedig a főpap: Csakugyan így van ez?
2Ő pedig ezt mondta: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában tartózkodott, mielőtt áttelepedett Háránba,
3és így szólt neki: Menj ki a te földedről és a te nemzetséged közül és jöjj arra a földre, amelyet mutatok neked.
4Akkor kiment a kaldeusok földjéről, áttelepedett Háránba; és onnét, miután az atyja meghalt, Isten kihozta őt erre a földre, amelyen ti most laktok.
5És nem adott neki abban egy talpalatnyi örökséget sem; és azt ígérte, hogy neki adja azt birtokul és az ő magvának ő utána, holott nem volt gyermeke.
6Úgy szólt pedig az Isten, hogy az ő magva zsellér lesz idegen földön és szolgálat alá vetik és nyomorgatják négyszáz esztendeig.
7De azt a népet, amelynek szolgálnak, én megítélem, — mondta az Isten — és ezek után kijönnek és szolgálnak nekem ezen a helyen.
8És adta neki a körülmetélés szövetségét. Így született az ő fia, Izsák,, akit körülmetélt nyolcadnapra, és Izsák fia Jákob és Jákobé a tizenkét pátriárka.
9A pátriárkák pedig irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de az Isten vele volt
10és megszabadította őt minden nyomorúságából és adott neki kedvességet és bölcsességet Egyiptom királya, a fáraó, előtt. Ez kormányzóul rendelte őt Egyiptom és az ő egész háza fölé.
11Azután éhínség következett Egyiptom és Kánaán egész földjére és nagy nyomorúság, úgyhogy a mi atyáink nem találtak eledelt.
12Mikor pedig meghallotta Jákob, hogy Egyiptomban még van élelem, elküldte először a mi atyáinkat.
13A második alkalommal megismertette magát József az Ő testvéreivel, úgyhogy ismeretessé lett József származása a fáraó előtt.
14És József érte küldött és magához hívatta atyját, Jákobot és egész, hetvenöt lélekből álló nemzetségét.
15Így ment le Jákob Egyiptomba; ott halt meg ő és a mi atyáink.
16Onnan Sikembe vitték és ott helyezték el abba a sírba, amelyet Ábrahám vásárolt ezüst pénzen Einmór fiaitól Sikemben.
17Mikor pedig elközelgett az ígéret ideje, amelyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnövekedett a nép és megsokasodott Egyiptomban,
18amíg csak más király nem támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet.
19Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánt, sanyargatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitegyék, hogy azok ne maradjanak életben.
20Akkor született Mózes, aki kedves volt az Isten előtt. Ezt három hónapig atyja házában tartották.
21Mikor pedig kitették, a fáraó leánya magához vette és felnevelte őt saját fiaként.
22És megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, úgyhogy hatalmas volt beszédeiben és cselekedeteiben.
23Mikor pedig negyvenedik évét betöltötte, arra indította a szíve, hogy meglátogassa atyjafiait, az izraelitákat.
24És mikor látta, hogy az egyiket bántalmazzák, megvédte azt és megölte az egyiptomit, bosszút állott azért, akit bántalommal illettek.
25És azt gondolta, hogy atyjafiai majd megértik, hogy Isten az ő keze által ad nekik szabadulást; de azok nem értették meg.
26Másnap meg olyankor jelent meg közöttük, mikor összevesztek és békességre intette őket: Férfiak, ti atyafiak vagytok; miért bántjátok egymást?
27De az, aki az ő felebarátját bántalmazta, így utasította őt el: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá közöttünk?
28Csak nem akarsz engem is megölni, mint ahogy megölted tegnap az egyiptomit?
29E beszédre Mózes elmenekült és jövevény lett Midián földjén, ahol két fia született.
30És negyven esztendő elteltével megjelent neki a Sinai hegy pusztájában az Úr angyala a csipkebokor tüzes lángjában.
31Mikor meglátta Mózes, elcsodálkozott ezen a látomáson. De mikor odament, hogy megszemlélje, így hangzott az Úr szava hozzá:
32Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákobnak Istene. Mózes pedig megrémült és nem mert odanézni.
33Az Úr pedig így szólt neki: Oldozd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állasz, szent föld.
34Jól láttam népemnek nyomorúságát Egyiptomban, hallottam sóhajtozásukat és azért szállottam le, hogy megszabadítsam őket. Most azért jöjj: elküldelek téged Egyiptomba.
35Ezt a Mózest, akit megtagadtak e szavakkal: Ki tett téged fejedelemmé és bíróval ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldte angyal keze által, aki megjelent neki a csipkebokorban.
36Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tett Egyiptom földjén és a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig.
37Ez az a Mózes, aki Izrael fiainak ezt mondta: Prófétát támaszt majd nektek az Isten atyátok fiai közül olyat, mint én.
38Ez az, aki ott volt a gyülekezettel a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal, aki élő igéket vett, hogy velünk közölje.
39A mi atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem eltaszították maguktól és szívükben Egyiptom felé fordultak.
40És ezt mondták Áronnak: Készíts nekünk isteneket, akik előttünk járjanak, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki minket Egyiptom földjéről kihozott.
41És borjúképet készítettek azokban a napokban és áldozatot vittek a bálványnak és gyönyörködtek kezük alkotásaiban.
42Az Isten pedig elfordult és odaadta őket, hogy szolgáljanak az ég seregének, amint meg van írva a próféták könyvében: Vájjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-e nekem negyven esztendeig a pusztában, Izrael házal
43Sőt inkább hordoztátok a Mólok sátorát és a ti isteneteknek, Romfának csillagát, a képéket, amelyeket készítettetek, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilonon túl.
44A tanúbizonyság sátora pedig a mi atyáinknál volt a pusztában, amint parancsolta az, aki azt mondta Mózesnek, hogy azt ama mintára készítse, amelyet látott.
45Ezt a mi atyáink átvették, be is hozták Józsuával, mikor hatalmukba vették a pogányok földjét, akiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől. így volt ez egészen Dávidnak napjaiig.
46Ez kegyelmet talált az Isten előtt és könyörgött, hogy hajlékot találhasson Jákob Istenének.
47Házat azonban Salamon épített neki.
48De a Magasságos nem kézzel csinált templomban lakik, amint a próféta mondja:
49A menny az én királyi székem, a föld pedig lábam zsámolya. Milyen házat építhettek nekem? azt mondja az Úr. Vagy melyik az én nyugalmam helye?
50Nem az én kezem alkotta-e mindezeket?
51Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor ugyanúgy ellene szegültök a Szentléleknek, mint atyáitok.
52A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik előre hirdették annak az igaznak eljövetelét, akinek most árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti,
53akik a törvényt angyalok rendelésére vettétek és mégsem tartottátok meg.
54Mikor pedig ezeket hallották, nagy haragra lobbantak szívükben és fogaikat csikorgatták ellene.
55Ő azonban teljes volt Szentlélekkel, a mennyre függesztette tekintetét, látta Isten dicsőségét és Jézust Istennek jobbja felől állani,
56és szólt: íme látom a megnyílt eget és az Ember Fiát Isten jobbja felől állani.
57Ekkor azok hangosan kiáltoztak, fülüket bedugták és egyakarattal rárohantak;
58majd kiűzték őt a városból, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le.
59Így kövezték meg Istvánt, aki imádkozott és ezt mondta: Uram, Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!
60Majd térdre esve, hangosan így kiáltott: Uram, ne tulajdonítsd nekik ezt a bűnt! És amikor ezt mondotta, elaludt.