Bible

1 Szólott pedig a főpap: Csakugyan így van ez? 2 Ő pedig ezt mondta: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában tartózkodott, mielőtt áttelepedett Háránba, 3 és így szólt neki: Menj ki a te földedről és a te nemzetséged közül és jöjj arra a földre, amelyet mutatok neked. 4 Akkor kiment a kaldeusok földjéről, áttelepedett Háránba; és onnét, miután az atyja meghalt, Isten kihozta őt erre a földre, amelyen ti most laktok. 5 És nem adott neki abban egy talpalatnyi örökséget sem; és azt ígérte, hogy neki adja azt birtokul és az ő magvának ő utána, holott nem volt gyermeke. 6 Úgy szólt pedig az Isten, hogy az ő magva zsellér lesz idegen földön és szolgálat alá vetik és nyomorgatják négyszáz esztendeig. 7 De azt a népet, amelynek szolgálnak, én megítélem, — mondta az Isten — és ezek után kijönnek és szolgálnak nekem ezen a helyen. 8 És adta neki a körülmetélés szövetségét. Így született az ő fia, Izsák,, akit körülmetélt nyolcadnapra, és Izsák fia Jákob és Jákobé a tizenkét pátriárka. 9 A pátriárkák pedig irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de az Isten vele volt 10 és megszabadította őt minden nyomorúságából és adott neki kedvességet és bölcsességet Egyiptom királya, a fáraó, előtt. Ez kormányzóul rendelte őt Egyiptom és az ő egész háza fölé. 11 Azután éhínség következett Egyiptom és Kánaán egész földjére és nagy nyomorúság, úgyhogy a mi atyáink nem találtak eledelt. 12 Mikor pedig meghallotta Jákob, hogy Egyiptomban még van élelem, elküldte először a mi atyáinkat. 13 A második alkalommal megismertette magát József az Ő testvéreivel, úgyhogy ismeretessé lett József származása a fáraó előtt. 14 És József érte küldött és magához hívatta atyját, Jákobot és egész, hetvenöt lélekből álló nemzetségét. 15 Így ment le Jákob Egyiptomba; ott halt meg ő és a mi atyáink. 16 Onnan Sikembe vitték és ott helyezték el abba a sírba, amelyet Ábrahám vásárolt ezüst pénzen Einmór fiaitól Sikemben. 17 Mikor pedig elközelgett az ígéret ideje, amelyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnövekedett a nép és megsokasodott Egyiptomban, 18 amíg csak más király nem támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet. 19 Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánt, sanyargatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitegyék, hogy azok ne maradjanak életben. 20 Akkor született Mózes, aki kedves volt az Isten előtt. Ezt három hónapig atyja házában tartották. 21 Mikor pedig kitették, a fáraó leánya magához vette és felnevelte őt saját fiaként. 22 És megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, úgyhogy hatalmas volt beszédeiben és cselekedeteiben. 23 Mikor pedig negyvenedik évét betöltötte, arra indította a szíve, hogy meglátogassa atyjafiait, az izraelitákat. 24 És mikor látta, hogy az egyiket bántalmazzák, megvédte azt és megölte az egyiptomit, bosszút állott azért, akit bántalommal illettek. 25 És azt gondolta, hogy atyjafiai majd megértik, hogy Isten az ő keze által ad nekik szabadulást; de azok nem értették meg. 26 Másnap meg olyankor jelent meg közöttük, mikor összevesztek és békességre intette őket: Férfiak, ti atyafiak vagytok; miért bántjátok egymást? 27 De az, aki az ő felebarátját bántalmazta, így utasította őt el: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá közöttünk? 28 Csak nem akarsz engem is megölni, mint ahogy megölted tegnap az egyiptomit? 29 E beszédre Mózes elmenekült és jövevény lett Midián földjén, ahol két fia született. 30 És negyven esztendő elteltével megjelent neki a Sinai hegy pusztájában az Úr angyala a csipkebokor tüzes lángjában. 31 Mikor meglátta Mózes, elcsodálkozott ezen a látomáson. De mikor odament, hogy megszemlélje, így hangzott az Úr szava hozzá: 32 Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákobnak Istene. Mózes pedig megrémült és nem mert odanézni. 33 Az Úr pedig így szólt neki: Oldozd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állasz, szent föld. 34 Jól láttam népemnek nyomorúságát Egyiptomban, hallottam sóhajtozásukat és azért szállottam le, hogy megszabadítsam őket. Most azért jöjj: elküldelek téged Egyiptomba. 35 Ezt a Mózest, akit megtagadtak e szavakkal: Ki tett téged fejedelemmé és bíróval ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldte angyal keze által, aki megjelent neki a csipkebokorban. 36 Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tett Egyiptom földjén és a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig. 37 Ez az a Mózes, aki Izrael fiainak ezt mondta: Prófétát támaszt majd nektek az Isten atyátok fiai közül olyat, mint én. 38 Ez az, aki ott volt a gyülekezettel a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal, aki élő igéket vett, hogy velünk közölje. 39 A mi atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem eltaszították maguktól és szívükben Egyiptom felé fordultak. 40 És ezt mondták Áronnak: Készíts nekünk isteneket, akik előttünk járjanak, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki minket Egyiptom földjéről kihozott. 41 És borjúképet készítettek azokban a napokban és áldozatot vittek a bálványnak és gyönyörködtek kezük alkotásaiban. 42 Az Isten pedig elfordult és odaadta őket, hogy szolgáljanak az ég seregének, amint meg van írva a próféták könyvében: Vájjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-e nekem negyven esztendeig a pusztában, Izrael házal 43 Sőt inkább hordoztátok a Mólok sátorát és a ti isteneteknek, Romfának csillagát, a képéket, amelyeket készítettetek, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilonon túl. 44 A tanúbizonyság sátora pedig a mi atyáinknál volt a pusztában, amint parancsolta az, aki azt mondta Mózesnek, hogy azt ama mintára készítse, amelyet látott. 45 Ezt a mi atyáink átvették, be is hozták Józsuával, mikor hatalmukba vették a pogányok földjét, akiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől. így volt ez egészen Dávidnak napjaiig. 46 Ez kegyelmet talált az Isten előtt és könyörgött, hogy hajlékot találhasson Jákob Istenének. 47 Házat azonban Salamon épített neki. 48 De a Magasságos nem kézzel csinált templomban lakik, amint a próféta mondja: 49 A menny az én királyi székem, a föld pedig lábam zsámolya. Milyen házat építhettek nekem? azt mondja az Úr. Vagy melyik az én nyugalmam helye? 50 Nem az én kezem alkotta-e mindezeket? 51 Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor ugyanúgy ellene szegültök a Szentléleknek, mint atyáitok. 52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik előre hirdették annak az igaznak eljövetelét, akinek most árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti, 53 akik a törvényt angyalok rendelésére vettétek és mégsem tartottátok meg. 54 Mikor pedig ezeket hallották, nagy haragra lobbantak szívükben és fogaikat csikorgatták ellene. 55 Ő azonban teljes volt Szentlélekkel, a mennyre függesztette tekintetét, látta Isten dicsőségét és Jézust Istennek jobbja felől állani, 56 és szólt: íme látom a megnyílt eget és az Ember Fiát Isten jobbja felől állani. 57 Ekkor azok hangosan kiáltoztak, fülüket bedugták és egyakarattal rárohantak; 58 majd kiűzték őt a városból, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le. 59 Így kövezték meg Istvánt, aki imádkozott és ezt mondta: Uram, Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! 60 Majd térdre esve, hangosan így kiáltott: Uram, ne tulajdonítsd nekik ezt a bűnt! És amikor ezt mondotta, elaludt.