Acts 10
1 Volt pedig Cézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados, az úgynevezett itáliai csapatból.
2 Ez kegyes és istenfélő ember volt egész házanépével együtt, sok alamizsnát osztogatott a népnek és szüntelen könyörgött Istenhez.
3 Ez az ember világosan látta látomásában a napnak mintegy kilencedik órája körül, hogy az Isten angyala bemegy hozzá és ezt mondja neki: Kornélius!
4 Ő pedig rátekintett és megrémültén így szólt: Mit kívánsz, Uram? Az pedig így válaszolt neki: A te imádságaid és alamizsnáid felszálltak Isten elé emlékeztetőül.
5 Most azért küldj Joppéba embereket és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak.
6 Egy Simon nevű tímárnál van szálláson, akinek háza a tengerparton van.
7 Amint pedig elment az angyal, aki vele beszélt, szólított kettőt a szolgái közül és egy kegyes katonát azok közül, akik hűségesen szolgálták.
8 És miután mindent elmondott nekik, elküldötte őket Joppéba.
9 Másnap pedig, míg azok úton voltak és közeledtek a városhoz, felment Péter a ház felső részére imádkozni, hat óra tájban.
10 Közben azonban megéhezett és enni kívánt. De míg az ételt készítették, elragadtatás szállta meg,
11 és látta, hogy az ég megnyílik és valami nagy lepedőhöz hasonló edényféle, négy sarkánál fogva lebocsátva, ereszkedik a földre.
12 Ebben ott volt a föld mindenféle négylábú csúszó-mászó állata és az égi madarak.
13 Majd szó hangzott őhozzá: Kelj fel, Péter; vágd le és egyél!
14 Péter azonban így szólt: Semmiképpen sem, Uram, mert én soha semmiféle közönségeset vagy tisztátalant nem ettem
15 És ismét szó hangzott hozzá másodszor is: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak.
16 Ez pedig három ízben történt így s azután az edény azonnal felvitetett az égbe.
17 Amint pedig Péter magában tűnődött, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, íme a férfiak, akiket Kornélius küldött, megtudakolták Simon házát, ott álltak a kapu előtt.
18 És bekiáltva, kérdezősködtek, hogy vajjon Simon, akit Péternek hívnak, ott van-e szálláson.
19 És míg Péter a látomás felől gondolkodott, így szólt hozzá a Lélek: Íme, három férfi keres téged.
20 Kelj fel azért, menj le és minden habozás nélkül menj el velük, mert én küldtem őket.
21 Péter tehát lement a férfiakhoz és így szólt hozzájuk: Íme, én vagyok az, akit kerestek. Mi járatban vagytok?
22 Ők pedig szóltak: Kornélius százados, igaz és istenfélő férfiú, aki mellett az egész zsidó nép jó bizonyságot tesz, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házához és meghallgassa, ami mondanivalód van.
23 Péter pedig behívta és szállásra fogadta őket. Másnap pedig felkelt Péter és elment velük, sőt a joppéi atyafiak közül is velük mentek némelyek.
24 Így jutottak el másnap Cézáreába. Kornélius pedig összegyűjtötte rokonait és jóbarátait, és már várta őket
25 És amint Péter belépett, Kornélius eléje ment és imádattal borult lábához.
26 Péter azonban felemelte és ezt mondta: Kelj fel. én magam is ember vagyok.
27 És beszélgetve vele, bement és sok embert talált ott együtt,
28 akiknek ezt mondta: Ti tudjátok, menynyire tilalmas zsidónak más nemzetbelivel barátkozni, vagy ahhoz bemenni. De nekem az Isten megmutatta, hogy senkit se mondjak közönséges vagy tisztátalan embernek.
29 Ezért el is jöttem ellenmondás nélkül, mivel hívtál. Kérdeni tehát: miért hívattatok engem?
30 És Kornélius így szólt: Negyednapja körülbelül ebben az órában, kilenc órakor, imádkoztam a házamban; és íme egy férfiú állott meg előttem fényes ruhában,
31 aki ezt mondta: Kornélius, a te imádságod meghallgattatásra talált és alamizsnáid az Isten színe előtt emlékezetben vannak.
32 Küldj el azért Joppéba és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak. Ez Simon tímár házában van szálláson a tengerparton. (A 32. vers végén egyes kéziratokban még ez olvasható: Ő, miután eljön, szól neked.)
33 Ezért azonnal elküldtem hozzád és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mi mindnyájan az Isten színe előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazt, amit az Úr parancsolt neked.
34 Péter pedig megnyitotta száját és ezt mondta: Most értem igazán, hogy nem személyválogató az Isten,
35 hanem minden nemzetben kedves előtte, aki féli őt és igazságot cselekszik.
36 Ismeritek az igét, amelyet Izrael fiainak küldött, amikor békességet hirdetett a Jézus Krisztus által — ő mindeneknek Ura!
37 Ti tudjátok azt, ami történt az egész Júdeában, Galileától kezdve ama keresztség után, amelyet János hirdetett.
38 Hogyan kente fel Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal, és hogyan járt szerte jót téve és meggyógyítva mindenkit, aki az ördög hatalma alatt volt; mert az Isten volt vele.
39 És mi vagyunk tanúi mindannak, amit ő mind a zsidók tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett. Őt megölték, fára feszítették, —
40 de az Isten feltámasztotta harmadnapra és megadta neki, hogy nyilván megjelenjék,
41 nem az egész népnek, hanem az Istentől előre választott tanúknak, nekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadott a halottak közül.
42 És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
43 Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hisz őbenne.
44 Mikor még Péter ezt a beszédet mondta, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét.
45 És csodálkoztak a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együttjöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.
46 Mert hallották, hogy nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent. Akkor Péter így szólt:
47 Vájjon megtagadhatja-e valaki a vizet ezektől, hogy meg ne keresztelkedjenek, holott éppúgy vették a Szentlelket, mint mi?
48 És megparancsolta, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Akkor kérték, hogy maradjon náluk néhány napig