1Volt pedig Cézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados, az úgynevezett itáliai csapatból.
2Ez kegyes és istenfélő ember volt egész házanépével együtt, sok alamizsnát osztogatott a népnek és szüntelen könyörgött Istenhez.
3Ez az ember világosan látta látomásában a napnak mintegy kilencedik órája körül, hogy az Isten angyala bemegy hozzá és ezt mondja neki: Kornélius!
4Ő pedig rátekintett és megrémültén így szólt: Mit kívánsz, Uram? Az pedig így válaszolt neki: A te imádságaid és alamizsnáid felszálltak Isten elé emlékeztetőül.
5Most azért küldj Joppéba embereket és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak.
6Egy Simon nevű tímárnál van szálláson, akinek háza a tengerparton van.
7Amint pedig elment az angyal, aki vele beszélt, szólított kettőt a szolgái közül és egy kegyes katonát azok közül, akik hűségesen szolgálták.
8És miután mindent elmondott nekik, elküldötte őket Joppéba.
9Másnap pedig, míg azok úton voltak és közeledtek a városhoz, felment Péter a ház felső részére imádkozni, hat óra tájban.
10Közben azonban megéhezett és enni kívánt. De míg az ételt készítették, elragadtatás szállta meg,
11és látta, hogy az ég megnyílik és valami nagy lepedőhöz hasonló edényféle, négy sarkánál fogva lebocsátva, ereszkedik a földre.
12Ebben ott volt a föld mindenféle négylábú csúszó-mászó állata és az égi madarak.
13Majd szó hangzott őhozzá: Kelj fel, Péter; vágd le és egyél!
14Péter azonban így szólt: Semmiképpen sem, Uram, mert én soha semmiféle közönségeset vagy tisztátalant nem ettem
15És ismét szó hangzott hozzá másodszor is: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak.
16Ez pedig három ízben történt így s azután az edény azonnal felvitetett az égbe.
17Amint pedig Péter magában tűnődött, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, íme a férfiak, akiket Kornélius küldött, megtudakolták Simon házát, ott álltak a kapu előtt.
18És bekiáltva, kérdezősködtek, hogy vajjon Simon, akit Péternek hívnak, ott van-e szálláson.
19És míg Péter a látomás felől gondolkodott, így szólt hozzá a Lélek: Íme, három férfi keres téged.
20Kelj fel azért, menj le és minden habozás nélkül menj el velük, mert én küldtem őket.
21Péter tehát lement a férfiakhoz és így szólt hozzájuk: Íme, én vagyok az, akit kerestek. Mi járatban vagytok?
22Ők pedig szóltak: Kornélius százados, igaz és istenfélő férfiú, aki mellett az egész zsidó nép jó bizonyságot tesz, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házához és meghallgassa, ami mondanivalód van.
23Péter pedig behívta és szállásra fogadta őket. Másnap pedig felkelt Péter és elment velük, sőt a joppéi atyafiak közül is velük mentek némelyek.
24Így jutottak el másnap Cézáreába. Kornélius pedig összegyűjtötte rokonait és jóbarátait, és már várta őket
25És amint Péter belépett, Kornélius eléje ment és imádattal borult lábához.
26Péter azonban felemelte és ezt mondta: Kelj fel. én magam is ember vagyok.
27És beszélgetve vele, bement és sok embert talált ott együtt,
28akiknek ezt mondta: Ti tudjátok, menynyire tilalmas zsidónak más nemzetbelivel barátkozni, vagy ahhoz bemenni. De nekem az Isten megmutatta, hogy senkit se mondjak közönséges vagy tisztátalan embernek.
29Ezért el is jöttem ellenmondás nélkül, mivel hívtál. Kérdeni tehát: miért hívattatok engem?
30És Kornélius így szólt: Negyednapja körülbelül ebben az órában, kilenc órakor, imádkoztam a házamban; és íme egy férfiú állott meg előttem fényes ruhában,
31aki ezt mondta: Kornélius, a te imádságod meghallgattatásra talált és alamizsnáid az Isten színe előtt emlékezetben vannak.
32Küldj el azért Joppéba és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak. Ez Simon tímár házában van szálláson a tengerparton. (A 32. vers végén egyes kéziratokban még ez olvasható: Ő, miután eljön, szól neked.)
33Ezért azonnal elküldtem hozzád és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mi mindnyájan az Isten színe előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazt, amit az Úr parancsolt neked.
34Péter pedig megnyitotta száját és ezt mondta: Most értem igazán, hogy nem személyválogató az Isten,
35hanem minden nemzetben kedves előtte, aki féli őt és igazságot cselekszik.
36Ismeritek az igét, amelyet Izrael fiainak küldött, amikor békességet hirdetett a Jézus Krisztus által — ő mindeneknek Ura!
37Ti tudjátok azt, ami történt az egész Júdeában, Galileától kezdve ama keresztség után, amelyet János hirdetett.
38Hogyan kente fel Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal, és hogyan járt szerte jót téve és meggyógyítva mindenkit, aki az ördög hatalma alatt volt; mert az Isten volt vele.
39És mi vagyunk tanúi mindannak, amit ő mind a zsidók tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett. Őt megölték, fára feszítették, —
40de az Isten feltámasztotta harmadnapra és megadta neki, hogy nyilván megjelenjék,
41nem az egész népnek, hanem az Istentől előre választott tanúknak, nekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadott a halottak közül.
42És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
43Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hisz őbenne.
44Mikor még Péter ezt a beszédet mondta, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét.
45És csodálkoztak a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együttjöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.
46Mert hallották, hogy nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent. Akkor Péter így szólt:
47Vájjon megtagadhatja-e valaki a vizet ezektől, hogy meg ne keresztelkedjenek, holott éppúgy vették a Szentlelket, mint mi?
48És megparancsolta, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Akkor kérték, hogy maradjon náluk néhány napig