Acts 11
1 Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is befogadták az Isten beszédét.
2 Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vitába szálltak vele a zsidók közül valók, akik ezt mondták:
3 Körülmetéletlen emberekhez mentél be és együttettél velük.
4 Ekkor Péter sorjában magyarázni kezdte nekik a történteket:
5 Én Joppe városában imádkoztam, mikor elragadtatásban látomást láttam, valami nagy lepedőhöz hasonló alászálló edényfélét, amely négy sarkánál fogva leeresztetett az égből s egészen hozzám ért le.
6 Amikor közelebbről megnéztem, láttam abban a föld négylábú állatait, a vadakat, a csúszómászókat és az égi madarakat.
7 Majd szót is hallottam, amely azt mondta nekem: Kelj fel, Péter, vágd le és egyél!
8 Én azonban szóltam: Semmiképpen sem, Uram, mert még soha közönséges vagy tisztátalan nem került a számba.
9 De a szó másodízben is így felelt nekem az égből: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak.
10 Ez pedig három ízben történt; majd ismét felvonatott az egész az égbe.
11 És íme hamarosan három férfi érkezett a házhoz, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek hozzám.
12 Szólt pedig nekem a Lélek, hogy menjek el velük minden habozás nélkül. De eljött velem ez a hat atyafi is, akikkel bementünk annak a férfiúnak házába.
13 Ő pedig elbeszélte nekünk, hogyan látta, amint az angyal megállott az ő házában és azt mondta neki: Küldj el Joppéba és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak.
14 Ő olyan igéket hirdet neked, amelyek által mind te, mind a te egész házadnépe üdvözültök.
15 Mikor pedig elkezdtem beszólni, leszállt rájuk a Szentlélek, amint ránk is leszállt kezdetben.
16 Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki megmondta: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.
17 Ha tehát az Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk is, akik hivőkké lettünk az Úr Jézus Krisztusban, — ki vagyok én, hogy az Istent ebben megakadályozhattam volnál
18 Ezek hallatára azután megnyugodtak és dicsőítették az Istent, és ezt mondták: E szerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre.
19 Azok pedig, akik szétszóródtak az Istvánért támadt üldözés miatt, eljutottak Feniciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senkinek sem prédikálták az igét, csak a zsidóknak.
20 Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfiú, akik mikor Antiókhiába lementek, prédikáltak a görögöknek is, hirdetve az Úr Jézust.
21 És az Úr keze velük volt, úgyhogy nagy sokaság tért meg az Úrhoz, és lett hivővé.
22 Elhatott pedig a hír felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe. És kiküldték Barnabást egész Antiókhiáig.
23 Mikor ez odaért és látta az Isten kegyelmét, örvendezett és intette mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.
24 Mert derék ember volt, Szentlélekkel és hittel teljes. És nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.
25 Ekkor Barnabás elment Tárzusba, hogy felkeresse Sault és mikor rátalált, elvitte őt Antiókhiába.
26 Így történt, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben és nagy sokaságot tanítottak. És a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.
27 Ezidőtájban pedig próféták jöttek le Jeruzsálemből Antiókhiába.
28 Közülök az egyik, névszerint Agabus, előállott és a Lélek által megjövendölte, hogy az egész földkerekségen éhínség lesz, amely meg is lett Klaudius császár idejében.
29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakó atyafiaknak.
30 Ezt meg is tették, és elküldték a vénekhez Barnabás és Saul keze által.