1Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is befogadták az Isten beszédét.
2Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vitába szálltak vele a zsidók közül valók, akik ezt mondták:
3Körülmetéletlen emberekhez mentél be és együttettél velük.
4Ekkor Péter sorjában magyarázni kezdte nekik a történteket:
5Én Joppe városában imádkoztam, mikor elragadtatásban látomást láttam, valami nagy lepedőhöz hasonló alászálló edényfélét, amely négy sarkánál fogva leeresztetett az égből s egészen hozzám ért le.
6Amikor közelebbről megnéztem, láttam abban a föld négylábú állatait, a vadakat, a csúszómászókat és az égi madarakat.
7Majd szót is hallottam, amely azt mondta nekem: Kelj fel, Péter, vágd le és egyél!
8Én azonban szóltam: Semmiképpen sem, Uram, mert még soha közönséges vagy tisztátalan nem került a számba.
9De a szó másodízben is így felelt nekem az égből: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak.
10Ez pedig három ízben történt; majd ismét felvonatott az egész az égbe.
11És íme hamarosan három férfi érkezett a házhoz, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek hozzám.
12Szólt pedig nekem a Lélek, hogy menjek el velük minden habozás nélkül. De eljött velem ez a hat atyafi is, akikkel bementünk annak a férfiúnak házába.
13Ő pedig elbeszélte nekünk, hogyan látta, amint az angyal megállott az ő házában és azt mondta neki: Küldj el Joppéba és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak.
14Ő olyan igéket hirdet neked, amelyek által mind te, mind a te egész házadnépe üdvözültök.
15Mikor pedig elkezdtem beszólni, leszállt rájuk a Szentlélek, amint ránk is leszállt kezdetben.
16Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki megmondta: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.
17Ha tehát az Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk is, akik hivőkké lettünk az Úr Jézus Krisztusban, — ki vagyok én, hogy az Istent ebben megakadályozhattam volnál
18Ezek hallatára azután megnyugodtak és dicsőítették az Istent, és ezt mondták: E szerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre.
19Azok pedig, akik szétszóródtak az Istvánért támadt üldözés miatt, eljutottak Feniciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senkinek sem prédikálták az igét, csak a zsidóknak.
20Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfiú, akik mikor Antiókhiába lementek, prédikáltak a görögöknek is, hirdetve az Úr Jézust.
21És az Úr keze velük volt, úgyhogy nagy sokaság tért meg az Úrhoz, és lett hivővé.
22Elhatott pedig a hír felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe. És kiküldték Barnabást egész Antiókhiáig.
23Mikor ez odaért és látta az Isten kegyelmét, örvendezett és intette mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.
24Mert derék ember volt, Szentlélekkel és hittel teljes. És nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.
25Ekkor Barnabás elment Tárzusba, hogy felkeresse Sault és mikor rátalált, elvitte őt Antiókhiába.
26Így történt, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben és nagy sokaságot tanítottak. És a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.
27Ezidőtájban pedig próféták jöttek le Jeruzsálemből Antiókhiába.
28Közülök az egyik, névszerint Agabus, előállott és a Lélek által megjövendölte, hogy az egész földkerekségen éhínség lesz, amely meg is lett Klaudius császár idejében.
29A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakó atyafiaknak.
30Ezt meg is tették, és elküldték a vénekhez Barnabás és Saul keze által.