1Abban az időben pedig Heródes király kegyetlenkedni kezdett némelyekkel a gyülekezetből valók közül.
2Így megölette fegyverrel Jakabot, János testvérét.
3És. mivel látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, még tovább ment és elfogatta Pétert is (akkor éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak).
4Mikor elfogatta, tömlöcbe vetette őt és átadta négy-négy katonából álló négyes őrségnek, hogy őrizzék. Húsvét után akarta őt a nép elé vezettetni.
5Pétert tehát a fogságban őrizték; a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte az Istenhez.
6Mikor pedig Heródes elő akarta őt vezettetni, azon az éjtszakán Péter két katona között aludt, megkötözve két lánccal. És őrök őrizték az ajtó előtt a tömlöcöt.
7És, íme az Úr angyala odalépett hozzá és fény ragyogott fel a börtönben és meglökve Péter oldalát, felkeltette őt, és azt mondta: Kelj fel hamar. És leestek a láncok a kezéről.
8És szólt neki az angyal: övezd fel magadat és kösd fel saruidat, — és úgy cselekedett. Azután így szólt neki: Vedd fel a felsőruhádat és kövess engem!
9Ekkor kiment és követte őt. És nem tudta, hogy valóság az, ami az angyal által történik, hanem azt hitte, hogy látomást lát.
10És mikor átmentek az első őrsön, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt előttük, és amikor kimentek, végighaladtak egy utcán és az angyal hirtelen eltávozott tőle.
11És Péter magához térve, ezt mondta: Most tudom igazán, hogy az Úr küldte el angyalát és szabadított meg engem Heródes kezéből és mindattól, amit várt az egész zsidó nép.
12És amikor ezt megértette, elment a Márknak is nevezett János anyjának, Máriának házához. Itt sokan voltak együtt és imádkoztak.
13És mikor zörgetett a kapun, egy Rodé nevű szolgálóleány ment oda, hogy hallgatódzzék;
14és megismerte Péter hangját, de örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem befutva, hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt.
15Azok pedig így szóltak neki: Elment az eszed, ő azonban erősítette, hogy úgy van. Ekkor azok így szóltak: Az ő angyala az.
16Péter közben egyre zörgetett; mikor kinyitották a kaput, meglátták őt és megdöbbentek.
17Miután pedig kezével hallgatást intett nekik, elbeszélte előttük, hogyan hozta ki őt az Úr a tömlöcből. És szólt: Adjátok tudtára ezeket Jakabnak és az atyafiaknak. Majd eltávozva, más helyre ment.
18Mikor pedig megvirradt, nem kis riadalom támadt a katonák között, hogy mi történt Péterrel.
19Heródes pedig mikor kerestette őt és nem találta, vallatóra fogta az őröket és megparancsolta, hogy végezzék ki azokat. Akkor Júdeából lement Cézáreába, és ott időzött
20Heródes pedig ellenséges indulattal volt a tírusiak és szidoniak iránt, de azok egy akarattal elmentek hozzá és minthogy megnyerték Blásztust, a király kamarását, békét kértek, mivel tartományukat a királyéból élelmezték.
21Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhába öltözött és trónján ülve, nyilvánosan szólt hozzájuk,
22és a nép felkiáltott: Isten szava ez és nem emberé!
23Az Úr angyala pedig azonnal megverte őt azért, hogy nem Istennek adta a dicsőséget, úgyhogy férgektől emésztve halt meg.
24Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt.
25Barnabás és Saul pedig visszatért Jeruzsálemből, miután betöltötték szolgálatukat, és maguk mellé vették Jánost is, akinek mellékneve Márk volt